Rizikós szerelmi háromszög a film bemutatásának időpontját és társadalmi-politikai kontextusát és nem mindennapi karaktereit tekintve. Ebben a filmben egy olyan egyedülálló, csinos, dolgozó (vagyis "erős") nő áll a szerelmi háromszög csúcsán, aki egy befolyásos, nős üzletemberrel és egy megözvegyült veteránnal folytat ilyen-olyan jellegű viszonyt egyszerre. Igazán rizikós akkoriban (1940-es évek) a nő és a nős férfi közötti érzelmek ennyire nyílt bemutatása, illetve a férfi feleségének szinte negatív színben való feltűntetése. A film rendezője, Otto Preminger előszeretettel nyúlt pályafutása során efféle forgatókönyvekhez, amivel a filmeket terhelő cenzúrázást vette támadásba és több esetben sikerrel is járt egy-két filmes tabu ledöntésében. Habár a Daisy Kenyon nem tartozik Preminger azon filmjei közé, amellyel nagy figyelmet keltett, de sok tekintetben ezzel a filmmel is húzogatta a cenzorok bajuszát.
Maguk a karakterek sem voltak sematikusak az 1940-es években megszokotthoz képest. Mindhárom főszereplő valamilyen szinten sérült volt, de (számomra) a nő tűnt a legstabilabbnak, míg a férfiak - a kemény külső alatt - érzékeny lelkekként voltak bemutatva. A film nem mutatott rá explicit módon, de a II. világháború utáni identitás keresés gyönyörűen keretbe helyezte a karaktereket, és így magát a szerelmi háromszöget. A háború alatt magára hagyott nők közül sokan a sarkukra és munkába álltak, míg a férfiak a háborúban szerzett testi és lelki sérüléseiket nem tudták feldolgozni, identitásválságba sodródtak. Ez hozhatott létre akár ilyesféle szövevényes kapcsolatokat a háború utáni időkben.
Nem feledkezhetünk meg a színészekről sem, akikre szinte ráöntötték szerepeiket. Joan Crawford fantasztikus alakítást nyújtott a főszerepben. Nagyon illett rá az effajta erős női szerep, főleg a Mildred Pierce sikere után. Szokásához híven Crawford az érzelmes jelenteket is nagyon profin hozta és nyilván az sem mellékes, hogy gyönyörűen festett a színésznő, amit a fekete-fehér kép, a tökéletes árnyékolás és kamerabeállítások tovább fokoztak. Mellette Dana Andrews és Henry Fonda kissé elszürkültek, de őket is nagyon jól castingolták. Andrews volt a keményebb, határozottabb férfi és Fonda volt a szerényebb veterán, akik mégsem maradtak egydimenziósak: Andrews karakterét lágyították, míg Fondáét keményítették a történet során. A film vége némi csalódásra adhat okot annak, aki nem jártas a klasszikus hollywoodi filmek világában, ugyanis a Hays-kódex és a cenzúra működésbe lépett, úgy oldották fel a konfliktust, hogy ne rengesse meg a 40-es évek morálját.
Mindent egybevetve érdemes próbát tenni a filmmel annak, aki szereti a klasszikus drámákat és a kiemelkedő színészi alakításokat. A remek árnyékolástechnika miatt a noir rajongóknak is ajánlható a film. A filmhez készítettem magyar feliratot.
76 Daisy Kenyon (1947)
Daisy Kenyon (Joan Crawford) reklámanyagokat rajzoló, egyedülálló New York-i nő, aki viszonyt folytat a nős ügyvéddel, Dan O'Mara-val (Dana Andrews). Daisy régóta hiába várta,... több»
Szereplők: Henry Fonda, Joan Crawford, John Garfield, Peggy Ann Garner, Dana Andrews
