2023.02.14 11:40 Interfectorem Sabnock Olvasottság: 117x
7

Egy régi klasszikus, amit nem szabad elfelejtenünk

Valamikor a tavalyi év őszén találtam rá erre a Stephen King-novellára, ami egyből felkeltette az érdeklődésemet, meg is néztem a belőle készült filmet, felemás érzésekkel.

Már ki is ment a fejemből, de most olvastam Kóborló barátom remek kritikáját, és egyből beugrott, hogy én nem írtam róla semmit anno.

Egy régi klasszikus, amit nem szabad elfelejtenünk

Nosza, bepótolom az ebbéli hiányosságomat a filmmel kapcsolatban!

Mark Pavia szépen összehozta a mozit, és szerencséjére egy sztárszínész, a Richard Dees szerepében kiválóan szereplő Miguel Ferrer mutatta meg nekünk itt is zsenialitását.

Stephen King híres arról, hogy ha kell, akkor jelképes összegért, akár egy dollárért adja el művei megfilmesítési jogait, ezért létezik annyi béna, kontár munka és elsőfilmes rendező által készített adaptáció a King-filmek sorában. Amit néha azért nem értek, hogy-hogy nem pöccen be ezektől a Mester?

Paviának ez az első munkája, és hogy a kiugrás nem sikerült, az valószínű csak a tévéfilmes jellegének tudható be, hiszen önmagában egy tisztességes iparos munka, ami az alapanyaghoz is kifejezetten hű maradt. A második rendezése, a Fender Bender is egy kemény és határozott horrormozi, azt is érdemes megnézni szerintem, igaz, kissé klisés és nem túl eredeti, de egy unalmas estén elmegy.

Na de vissza a filmünkhöz!

Mi is a sztori?

Richard Dees (Miguel Ferrer) a Bepillantás című magazin nagyképű, és arrogáns újságírója. Ha valahol felbukkan egy sátánista dada, egy vak sorozatgyilkos, vagy egy gyilkos pingvinkolónia, ő egyből ott terem, és mivel az orra különösen érzékeny a vér szagára, előle nincs menekvés.

Nincs családja sem barátai, senki nem szereti az idegesítő stílusát, így csak munkájának él.

Nem érez részvétet, nem érdekli semmi, és persze nem szeret senkit, csak az olvasási statisztika mutatóit és a minél morbidabb történeteket.

Most viszont lehet, hogy ő is emberére talált. Vidéki, magántulajdonú repülőtereken egy magát amatőr vámpírnak képzelő, félelmetes férfi rendez vérfürdőket, éjfekete Skymaster kisrepülője pedig mindig észrevétlenül hagyja el a tetthelyet, semmilyen nyomot nem hagyva magáról.

Mivel Dees amatőr pilóta (is ), akinek saját repülőgépe van,, ezért könnyedén utána tud eredni a gyilkosnak, de a végeredmény még őt is meglepi, hiszen a Dwight Renfield (Michael H. Moss)nevet használó elmebeteg (Renfield, mint Dracula csicskása, és Dwight pedig annak a színésznek a neve, aki az 1931-es Lugosi Béla-féle Drakulában keltette életre a karaktert) valójában tényleg egy igazi, ősi, vérszívó vámpír.

Eddig oké?

Persze igazából egy one-man-show-nak lehetünk tanúi, hiszen a Deest életre keltő Miguel Ferrer az, ki elviszi a hátán a mozit, szinte teljes mértékben. A flashback jeleneteket leszámítva mindent az ő szemén keresztül látunk, és Ferrer kifejezetten tökéletes erre a szerepre. Ha nem játszik, akkor is ő maga a megtestesült mindenkin átgázoló és mindent lenéző, fennhéjázó hírhajhász archetípusa.

Dees karaktere először a Holtsáv című regényében tűnik fel, ő az erőszakos újságíró, aki Johnny Smithből egyfajta cirkuszi majmot akar csinálni, és ott is érdekesen erőszakos alakja nagyon átüti a képernyőt.

Viszont a pozitívuma, hogy a mozi nem spórol a vérrel, hullák sokasága festi élettelivé a kissé kopár díszleteket, de az alkotók mentségére megjegyzem, gondolom itt is voltak néminemű pénzügyi korlátok.

A történetet nem alakították át túlságosan, csak plusz egy karaktert illesztettek hozzá, aki viszont bizonyosságot ad arról, hogy egy-egy gonosz vagy csúszómászó elpusztulhat ugyan, de mindig lesz helyette másik, aki egyből a helyére pályázik.

A szemfüles nézők rengeteg King-utalást találhatnak az egyik jelenetben, ahol az újságok főcímeiben A kukorica gyermekeire, a Sorvadj el!-re és megannyi történetre lehet ráismerni. (Ez nagyon érdekes volt, és tetszett.) Mindent összevetve, nem teljesen hibátlan, de nagyon kellemes lehet egy hétköznap estén elővenni, már amennyiben egy kifejezetten véresen tevékenykedő vámpír látványára vágyunk.

Mint jómagam.

Stephen King pedig megint megmutatta, miért is a világ egyik legjobb írója és a legjobb horrorszerzője is egyben.

De mivel kedvet kaptam hozzá, meg is nézem hamarosan (ismét).

Ajánlom mindenkinek, aki kissé edzettebb lélekkel rendelkezik.

fantasy | horror | misztikus

Egy újságíró egy vámpírszerű gyilkos nyomában van, aki repülőgéppel utazik egyik helyről a másikra. több»

7