Az embergyűjtő

2024.03.15 21:21 Kóborló Olvasottság: <100x

3

Jó pár évvel ezelőtt volt már szerencsém a Marcus Dunstan rendezésében készült The Collector című filmhez, illetve a 2012-es The Collection című folytatásához, és mivel az elmúlt napokban szóba kerültek egy baráti beszélgetés során eme alkotások, többek közt azért, mert már ki tudja, hogy hány éve várjuk a harmadik felvonását (ami még 2024-ben is fejlesztés alatt áll), ezáltal pedig kedvet kaptam eme filmek újranézésére, mert kimondottan kíváncsi voltam arra, hogy évekkel később miként is látom eme alkotásokat. Na de lássuk hát, hogy milyen is lett jelen filmünk!

Konkrétan emlékszem arra, hogy amikor először volt szerencsém a The Collectorhoz, teljesen beszippantott a története és annak a kivitelezése. Elsősorban azért, mert kimondottan eredetinek találtam a történetét, és azt kell hogy írjam, hogy évekkel az első megtekintése után, még ma sem mondanám egyáltalán rossznak avagy sablonosnak a cselekményét. Persze akik látták a filmet, azokban felmerülhetnek afféle kérdések, hogy mi értelme volt annak, hogyha egy elmebeteg gyilkos betör egy házba, hogy kénye-kedvére megkínozza az ott élőket, akkor vajon miért rakja teli az épületet különféle csapdákkal. Nos ha erre történetileg próbálunk megfejtést találni, akkor talán azzal járunk a legközelebb a magyarázathoz, hogy amíg az ügyeletes gonosztevőnk egy adott áldozatával foglalatoskodik, addig nehogy már bárki meglepje ez idő alatt. Persze maximálisan megértem azon emberek álláspontját, akik eme magyarázatra élből rávágják ama kérdésüket, hogy azért e téren nincs kicsit túltolva a film. Eme kérdésre viszont egyértelműen azt válaszolnám, hogy valóban, e téren azért kicsit átestek a forgatókönyvírók (Patrick Melton és Marcus Dunstan) a ló túlsó oldalára szerintem is. Viszont ha kicsit utánanézünk annak, hogy a két forgatókönyvíró anno annak idején minek is szánta a film történetét, még akkor sem mondanánk minderre azt, hogy oké, így már azért érthető, de talán egy kissé elfogadóbbak leszünk ezzel kapcsolatosan. Ugyanis Patrick Melton és Marcus Dunstan kezdetben a Fűrész franchise előzményfilmjének szánták eme történetüket, de a film producerei mindezt nem támogatták.

Számomra egy másik nagy pozitívuma a film cselekményének, hogy a filmbéli Arkin (Josh Stewart) karaktere sem egy teljesen pozitív figura, és csak egy szörnyű véletlen okából kifolyólag kényszerül mondvacsinált hőssé avanzsálódni eme történetben. Ráadásul tanúi lehetünk annak is, ahogy karaktere őrlődik a választások közt, ezáltal pedig egy egészen korrektnek mondható karakterfejlődésen megy keresztül a röpke másfél órás játékidő alatt. Mindezek mellett a film játékidejének a hosszát is kimondottan jól sikerült a cselekményhez illeszteniük a készítőknek, emiatt pedig a röpke másfél órájával maximálisan magára tudja vonni a nézőjének a figyelmét, ráadásul mindezt úgy, hogy üresjárat nincs is igazán a cselekményében.

További pozitívumai még a filmnek, a kimondottan leleményes gonosztevőnk, illetve az egészen félelmetesre sikeredett maszkja, továbbá mindezek mellett elégé kreatívak és ötletesek lettek a filmbéli csapdák is. Ráadásul fellelhető a gore elemek is a filmben (amiket egészen jól sikerült kivitelezniük a készítőinek), de szerencsére egyáltalán nincs annyira explicit hatása, mint mondjuk a 2012-es The Collectionban.

Tulajdonképpen csupán két apróbb negatívumot tudnék megemlíteni a The Collectorral kapcsolatosan. Az egyik, hogy a filmbéli Arkin karakterét alakító Josh Stewart színészi alakításán kívül a többi színészi alakítás kissé felejthetőre sikeredett. Míg a másik apróbb negatívumon, a filmvégi csavar, ami bár egyedi, de kissé azért már erőltetettnek éreztem.

Mindent egybevéve, a The Collector egyáltalán nem lett egy rossz film, ráadásul második megtekintésekor is még bőven szórakoztató tudott maradni. Nálam bőven a négy csillagos horrorfilmek közt a helye.