Ostrom

!!!SPOILER!!! Ez már nem az első Bertolucci-film, amelyhez nem volt antennám. (Én és te, Oltalmazó ég, A hold) Szinte történet nélküli képek sorozata, teljesen irreális befejezéssel. Nem bőrszín problémám van mert egy színes bőrű (egyébként gyönyörű) asszony, amíg szerencsétlen férje valahol Afrikában börtönben senyved, ő Rómában beleszeret a szállásadó angol (szerintem elég zakkant) fehér zeneszerzőbe. Az a bajom, hogy a nő hűtlenül elhagyja a férjét, aki kiszabadulva hiába csönget a a híres Piazza di Spagna közelében lévő házba (ideje lenne kissé renoválni azt az eléggé roskatag állapotban lévő örökölt házat!) Ahogy írtam Thandie Newton nagyon szemrevaló teremtés, bár amikor túl a biodiszletként való takarításon játszani is kellene, enyhén szólva furcsa az alakítása. David Thewlis, a komponista mintha csak a napokban szabadult volna ki egy zárt intézetből. Mennyivel jobb színész volt Verlaine szerepében a „Teljes napfogyatkozás”-ban. Az európai art-kino tipikus példája, amire a kritikusok vég nélkül hozsannázhatnak.