A cím kissé megtévesztő, hiszen itt nem a harcművészeten van a hangsúly. A komoly téma ellenére pedig egy meglehetősen unalmas alkotás lett belőle.
Túl komolytalan lett ahhoz, hogy érdemben hozzátegyen a családon belüli erőszak témájához , hiszen Zohra története nem nélkülözi a szokásos kliséket, harcművészeti filmnek pedig végképp nem nevezném, ugyanis csak az utolsó tíz percben láthatunk küzdelmet, az sincs túl ötletesen megkoreografálva. A nyolcvanas éveket idéző hangeffektek pedig csak rontanak az összképen.
Valahogy nem sikerült összehangolni a mondanivalót a tartalommal és a látvánnyal, mindenesetre azoknak erőt adhat, akik hasonló cipőben járnak.
A cím kissé megtévesztő, hiszen itt nem a harcművészeten van a hangsúly. A komoly téma ellenére pedig egy meglehetősen unalmas alkotás lett belőle. Túl komolytalan lett ahhoz, hogy érdemben hozzátegyen a családon belüli erőszak témájához , hiszen Zohra története nem nélkülözi a szokásos kliséket, harcművészeti filmnek pedig végképp nem nevezném, ugyanis csak az utolsó tíz percben láthatunk küzdelmet, az sincs túl ötletesen megkoreografálva. A nyolcvanas éveket idéző hangeffektek pedig csak rontanak az összképen. Valahogy nem sikerült összehangolni a mondanivalót a tartalommal és a látvánnyal, mindenesetre azoknak erőt adhat, akik hasonló cipőben járnak.