Játssz egy Lenovo Miix tablet PC-ért! · Ajándék mozijegy minden felhasználónknak! Több info itt » Login  

A régi város


(Manchester by the Sea)
A régi város

Tartalom

Tartalom 1
Tartalom 2
Nem mintha olyan nagyszerű élete volna eddig, de Lee (Casey Affleck) ragaszkodik hozzá. Amikor a bátyja halála után kiderül, hogy neki kell felelősséget vállalnia kamaszodó unokaöccséért, mégis kénytelen mindent feladni és visszaköltözni abba a kisvárosba, ahol felnőtt. És ahol túl sok emlék várja.
Régi nő, régi barátok, régi titkok. És a feladat: túllendülni a gyászon, és talán belekezdeni egy másik életbe – amit a bátyja, a rábízott kamaszsrác apja választott számára. (Intercom)
(hp)
 
2017. 02. 13. 08:31 

Rendkívül felemelő érzés tud lenni néha független filmet nézni. Kell hozzá egyfajta befogadás, mert ezek az alkotások általában szándékosan kikerülik a hagyományosnak mondható filmnyelvi eszközöket. Egy amerikai független film esetében ez többnyire azt jelenti, hogy nem igazán kell törekedni a megszokott hollywoodi klisék puffogtatására és a nézői igények kiszolgálása sem elsődleges cél. A régi város klasszikus amerikai független film. Lassú folyású alkotás, amiben az igazi értékek az apró részletekben jelennek meg. A csodálatos színészi alakításokban (Casey Affleck (Lee) egyszerre törékeny, érzékeny, dühös, összetört, de játékában ott lakozik egyfajta egyszerű hit és remény a jövőre nézve, Lucas Hedges (Patrick) őstehetség, minden pillanatában ott van a kamaszos lázadás és hév, Chandler (Joe) és Williams (Randi) kevés szerepükkel is képesek érdemben hozzájárulni a film érzelmi árnyaltságához), a tudatos zeneválasztásban, a vágásban, az idősíkok váltogatásában, az operatőr által megkapóan megválasztott, fontosnak, vagy csak az alaphangulatot erősítendő képekben rejlik ennek a filmnek az igazi ereje. Mennyire határozzák meg az életünket a tudatos és kevésbé tudatos választásaink? Milyen törékeny lehet az emberi boldogság és miért is érdemes és kell is ragaszkodni a hétköznapi élet szépségeihez és értékeihez is, mert nem tudhatjuk meddig tart? Hogyan lehet feldolgozni sorsfordító tragédiákat az életben és mik lehetnek azok a dolgok, amik miatt úgy dönthetünk, hogy a tragédiák után is lehet még keresnivalónk az életben, hogy tovább kell mennünk, mert mi még itt vagyunk, nekünk még dolgunk van ezen a világon? Ezekkel a kérdésekkel szembesít minket ez a film kendőzetlenül, őszintén, Kenneth Lonergan mesteri rendezésében. Nem egy vidám film, nem egy kényelmes délutáni matiné, de minden momentumában ízig-vérig filmművészet.

 
2017. 02. 25. 09:55 

A filmben a legjobban az tetszett,hogy teljes mértékben a karakterekre épített a rendező.Kenneth Lonergan esetében ez teljes mértékben érthető,mivel ő is a színházban kezdte de ő meg is tartotta a karakterközpontúságot.Így a filmje elég színpadias,ami szerintem abszolúte nem baj.Ráadásul a karaktereket megformáló színészek egytől egyig zseniálisak.Casey Affleck élete szerepe,a fiatal Lucas Hedges nagy belépője és persze ott van még az exfeleséget kifogástalanul játszó Michelle Williams.A film negatívuma,hogy Lonergan nem tudta eldönteni hogy drámai vagy inkább költői legyen.Épp ezért fogta és mindkettőt beletette a film központjába,amibe minimálisan,de belebukott.Ezt úgy értem,hogy egy ötös skálán egy "4-4"-ezés melett döntött.Ebből pedig az kövezkezik,hogy nem tudja feltétlen a több mint két órás játékidő minden egyes percében fennttartani a figyelmet.Egyszóval találunk üresjáratokat,még ha nagyon piciket is.Valamint szerintem egyszerűen túlzsúfolta a filmjét azaz túlsokat akart,pedig a kevesebb néha több.De félreértés ne essék,ez egy majdnem tökéletes,megható,hihetetlen drámai,érdekes,általában fanyar humorú gyöngyszem.Egy százas skálán nekem:95%.

 
2017. 02. 27. 15:48 

Szeretem az olyan filmeket, amelyet próbálnak kicsit egyensúlyozni dráma és humor határán, mondjuk a Régi várost azért nem lehet keserédesnek nevezni, annak ellenére, hogy több olyan jelenet is van benne, amely próbálja a komoly témát is könnyed formában feldolgozni, ez azért mégiscsak egy kőkemény dráma marad. A filmnek a humoros vonulatáról egyértelműen Lucas Hedges gondoskodik, aki számos aranyköpéssel örvendezteti meg a nézőközönséget (pl. amikor azzal viccelődik, hogy az apja holttestét akár a fagyos kocsiban is tarthatnák vagy amikor csetlik-botlik a két barátnője között, akikkel egyszerre randizik). Hedges egy igazi feltörekvő tehetség, aki remekül egészíti ki Casey Affleck búskomor és magába roskadó karakterét, így Affleck az Oscar-díját nagyban köszönheti szereplőtársának, aki megadta a tökéletes kontrasztot az alakításának (kicsit olyan ez, mint Emma Stone és Ryan Gosling esete a La la land-ben, akik ketten együtt alkották meg a film lelkét). Affleck alakítása valóban jó, ám a legerősebb jelenete az, amikor arról beszél a rendőrörsön, hogyan gyulladt ki a ház az alvó gyerekeivel együtt. A jelenetben Affleck látszólag teljesen higgadtan meséli el a történteket, aztán egyszer csak kirobban. Karakterének az erejét is épp ez adhatja: időnként úgy tűnik, hogy majd felrobban a rengeted dühtől és frusztrációtól, de nincsenek ordítozós kirohanásai, amellyel fokozódik az egész film drámája.
A filmmel a problémám annyi csupán, hogy bár két síkon fut a történet, az egyikről (ami szerintem még izgalmasabb is) nem sok mindent tudunk meg, csupán kapargatják a felszínt, elhangzik, hogy mi történt azon a végzetes éjszakán, amikor a tűzeset történt és hogy ez hogyan tett tönkre egy házasságot, ám jelenet szintjén ennél többet nem kapunk ebből a vonalból. Michelle Williams Oscar-jelölését erős túlzásnak érzem, Randi karakterének sokkal nagyobb teret engedhettek volna, bár tény, hogy akkor egy egészen más történetet kaptunk volna.
Összességében tehát, kettősek az érzéseim a filmmel kapcsolatban, ám inkább tetszik, mint nem, a Casey Affleck Lucas Hedges páros tökéletes harmóniája a film egyik legnagyobb erénye és sokat emel a filmélményen is.

 

A hajó neve "Claudia Marie", ami Patrick nagymamájának, (Lee édesanyjának) a neve volt.

(NorbiP)
 

A rendező, Kenneth Lonergan egyetlen jelenet erejéig szerepel a filmben, méghozzá ő az, aki az utcán azt mondja Casey Affleck karakterének, Lee-nek, hogy rossz szülő.

(ArpiHajdu és Réci)
 

Amikor Patrick kinyitja a hűtőt, láthatóm hogy az tele van Gardein termékekkel, amely vegetáriánus ételeket készít. Ennek az lehet az oka, hogy a film főszereplője, Casey Affleck a valóságban vegetáriánus.

(ArpiHajdu és Réci)
Hessteg: A régi város
A New York bandái írója nem csak, hogy megrendezte eddigi legjobb filmjét, még Casey Affleck-ből is kihozta a színészi mesterség maximumát. Fel kell tennünk hát a költői kérdést: megérdemli-e a szobrot az eddig bátyja árnyékában szunnyadó öcskös? (10/10)
Frappa Magazin: „Sötétség humorral és bölcsességgel ötvözve”
Részemről nemhogy a gála legjobb filmje, de az évtized legjobb drámájaként is nyomott hagyott bennem a Manchester by the Sea, így egyértelmű, hogy kinek szurkolok.
Smoking Barrels: A régi város
Összességében A régi város tehát nem csupán a témájában erős, hanem jóformán minden fronton ezt mondhatjuk el róla. A rendezés és a forgatókönyv finoman adagolt információi gondoskodnak arról, hogy a közel 2 és fél órás játékidő minden szakaszának meglegyen a maga tartalma, míg a színészek remekül valósítják meg azt a gyakorlatban, ami papíron is minden bizonnyal jól működött.


  Előzetes A film adatlapja
Ez az oldal sütiket (cookies) használ. A honlapon való további böngészéssel Ön hozzájárul ezek használatához. Bővebben itt.