Sellő a pecsétgyűrűn I

A könyvet olvasva a film számomra vérszegény. És nem a színészek miatt. Itt egyszerűen az idő vasfoga elvégezte pusztító munkáját: elavultak a képkockák, a rendezői stílus és a színészi játék is.

Kiváló alkotás még abból az időből amikor tudták a magyar filmesek, hogyan kell igazán tartalmas, értelmes és remek tartalmi minőségű filmeket készíteni.

Nagyon jó filmdráma, az egyik kedvencem! Latinovits is az egyik kedvenc színészem a nagy régiek közül, ezért alap volt, hogy lássam ezt a filmet.

Sokat gondolkodtam rajta, hogy megnézzem-e újra, tekintve, hogy az írója egy ÁVH-s pribék volt, de aztán a színészek miatt nekifogtam. Micsoda választék volt akkoriban, a rendezők dúskálhattak a zsenik közül. Valamit a filmről: majd’ 50 év elteltével... Több is egészen nézhető darab, persze elsősorban a színészi játék, főleg Pécsi Salgó Oszkár alakítása miatt. A második rész, amikor úgymond húsz év múlva folytatódik a történet, már kényszeredett/kényszerített meseszövés. A gaz imperialista kémek atomtitkok megszerzésére törekednek, de a hithű kommunista elhárítás túljár az eszükön és elfogják, Salgó segítségével az SS volt tisztjét, aki meg akarja ölni az atomtudóssá vedlett Borsy Kálmánt. Ez a „vörös farok” mai szemmel teljesen felesleges!