Az a néhány kínosan ripacs momentum, amit megengedtek maguknak és karaktereik jellemének az alkotók, inkább hiteles „szenvedésként” jön át, noha valóban úgy hiteles, hogy közben a maga módján röhejes is, ahogy tapinthatóvá válik, hogy magabiztos és kőkeményen határozott idealista világszemléletük szép lassan maga alá temeti és dekonstruálja jellemüket, érzelmi összképükben ezzel egészen bizonytalan karaktert bemutatva. Több
