A négyzet

Nagyon-nagyon művész és rétegfilm. Én szóltam.

Számomra katyvasz volt a film. Tudom, pont az ilyen filmeket szokták az ítészek díjazni, hogy milyen művészi és mennyire kifejezi a mai kor problémáit... Csak mi átlagemberek nem ebben a közegben élünk, és nem azért mert nincs művészi érzékünk, hanem mert van józan paraszti eszünk.

Más tekintélyes filmítészek mellett Cannes zsűrije kiemelkedőnek ítélte ezt a filmet, Berlin is díjazta mind az öt jelölt kategóriában, én nem! A hossza felér egy egész éjszaka tartó rémálommal, a megpendített témák elvarratlanul lógnak a levegőben, ... Többezzel még inkább nehezítve a néző dolgát. "Iszonyatosan boldog vagyok, de nem tudom, érdemeltünk-e ennyi díjat" nyilatkozta a rendező Berlinben, és ha még Oscart is nyer(ne), akkor újra a hupilila művészfilmek, a közönséget magasról lenéző alkotások évadja következik. Erre sajnos a túlzott hype miatt sok esély van. Mindegy, a Filmakadémia melléfogásaival nem kell foglalkozni!

Ritka unalmas volt és alig bírtam ébren maradni. Hiba volt még csak belekezdeni is. Kellett volna valami, ami miatt úgy érzem, hogy ez elragadó, de sajnos nem éreztem. Kár érte pedig nagyon vártam és pozitívan álltam az egészhez, mint kiderült teljesen feleslegesen.

A négyzet egy szürrealizmussal enyhén beoltott svéd társadalomkritika és dráma, de ezt nyugodtan ki lehet terjeszteni a hasonló nyugati országokra, még ha pl. hozzánk képest a svédek előttünk (mögöttünk?) járnak is a kifigurázott jóléti állam eszmény... Teljes kritika

Nem szeretem az ilyen rendkívül semleges jellegű, nagyon szétesett koncepciójú filmeket, ami után használati utasítást kell keresnem, hogy megértsem: ez most mitől is volt jó...?Egy jó film letisztult és úgy vannak kiélezve a szituációk, hogy azok ös... Többszeállnak egy erőteljes koncepcióvá. Ez a film kapcsolatos a píszí mozgalmakkal, de mégis alig akar összeállni, pedig erős helyzetek vannak benne. Karakterek tekintetében is legfeljebb a főszereplő esetében beszélhetünk, de speciel neki sincs olyan nagyon kiemelkedő karaktere, amitől hanyattvágnám magam. Jó ellenpélda erre a filmre az Eszeveszett Mesék. Ott tényleg azt éreztem, hogy azok a szeletek, vagy szilánkok, amiből építkezik, összetart egy erős közléssé.

Vártam valamit ettől a filmtől, és valamilyen szinten hozta is azt, de nem eléggé. Persze, görbe tükröt tart a modern művészet és a mai társadalom elé, és van egy fajta kellemes humora, de van vele egy kis gond. Nem elég érdekes. Főleg nem 2 és fél ó... Többrán át. Feleslegesen túl van húzva (talán egyedül a végén az éttermes performansz volt, ahol tényleg rendbe volt a rászánt jatékidő), nem mutat sok újat és nagyjából a történet fele ami oké, másik fele meg csak van, hogy menjen az idő.

A film bizony egyszerre hagyott bennem hiányérzetet és élményt egyaránt. Az bizonyos, hogy a rendező nagyon jól látja a kulturális válságot, a sznobizmus vezette „művészet” totális csődjét. Tudom, hogy ez a mondat sokaknál kiveri a biztosítékot, mégis az a véleményem, hogy a beteg, élvhajhász, semmitmondó világkép halálra van ítélve. Ezt tehát nagyon jól látja a film megalkotója. A színészek jól alakítanak, a főszereplő nagyon jól el tudja adni a bizonytalan, sorsába épp csak belenyugvó, már mindentől elfáradt múzeum-vezetőt, aki jól tudja, hogy a nagy semmit árusítják a világnak. Más: a filmbe bele van kódolva, mi lesz az ilyen országok sorsa a jövőben - ezt példázza a főszereplő találkozása a más kultúrából érkezett gyerekkel. Itt mit sem számít az, hogy ők ketten miről vitatkoznak, hanem egyedül az számít, hogy távlatilag ennek mi lesz a következménye. És bizony, ami mindvégig benne feszül a filmben: kiürült emberek nem lesznek képesek megmenteni sem a művészetet, sem önmagukat!

Nagyon kendőzetlenül és pofábavágóan mutatja be a film nyugati civilizáció állapotát itt és most. Minden viccnek a fele igaz.

Nem egyszerűen rossz, irritáló. Kibonthatta volna a film az elvont művészvilág és a valóság egymásnak ütközését, s számos groteszk, gondolatébresztő helyzetet teremthetett volna ebből. Ugyancsak ábrázolhatta volna a véleménynyilvánítás szabadságának ... Többés bizonyos alapvető emberi viselkedési normák megkövetelésének szembenállását. Ehelyett a néző egy esetleg szűk rétegnek szóló "művészieszkedést" kap és öncélú jeleneteket. A főszereplővel a legkisebb mértékben sem lehet azonosulni: labilis, gyenge jellemű alak, akiről nem érti a néző, hogy hogyan juthatott ilyen magas pozícióba (múzeumigazgató), hiszen a film első jelenetéből kiderül, hogy ez teljesen kizárt egy alternatív valóságban is. Sőt, amikor ez a teszetosza alak már 2 és fél órán át fárasztja a nézőt az idiótaságaival, akkor már várja, hogy bukjon is el mihamarabb: egy felkapott, óriási múzeumot vezető ember, aki egy hatalmas házban lakik s Teslával jár, félénken dobálgat postaládákba papírcetliket az ellopott telefonja miatt, de kevésbé félénken fekszik össze az őt meginterjúvoló újságírónővel, még ha azt is mondja előtte, hogy "ma este nem fekszem le vele", s talán kezdjük is megérteni, hogy miért válhatott el tőle a felesége... Többször a film nézésének abbahagyása közelében jártam, de végigszenvedtem, hogy ne mondhassa nekem senki: "Pedig a végén jött volna a mondanivaló..." Hát nem jött...

Vontatott a film, megis sok dráma van benne, ami dolgozik a nézőben meg egy pár napig, a film megtekintése után.

Zseniális alkotás. Intelligens,elgondolkodtató és eszméletlen groteszk. Spoiler lehet A majmos performansz jelenet egyszerûen eszméletlen. Fantasztikusan fokozza a feszültséget és a nézô tényleg nem tudja végül hova fut ki az egész. Mivel kurátornak... Több készülök számomra valószínûleg személyesebb felhangú volt a film, nagyon élveztem

Egy zseniális helyzetkomikumú, komoly etikai kérdéseket felvető, nagyon érdekes alkotás lett Ruben Östlund következő nagyjátékfilmje. Remekművet vártam, de sajnos a film cselekménye szétszórt, a szálak teljesen érdektelenek de ami a legzavaróbb, hogy... Több szerintem egyszerűen túl hosszú a maga 2 és fél órájával. Szóval Östlund filmje igazából abszolút kísérleti jellegű, melyben a rendező egy csomó érdekes jelenettel pakolta tele a filmjét és kíváncsi hogy mit reagálunk rá. De helyenként tényleg zsenilás csak néha ki esik ebből a szerepből sajnos. Összegezve tehát jeleneteiben fantasztikus de történetében kicsit széteső darab ez.

Hát ez a film nekem nagyon bejött. Nagyon jelentéktelenül indult, ha lehet ezt mondani, de utána nagyon beindult. A történet elképesztően lassan építkezik, hogy azután annál nagyobbat üssön. Érdemes megnézni!