Ahogyan a felöklendezett gyomortartalomról sem folytatunk filozófiai eszmecserét, úgy erről az ócska, hitvány valamiről sem írok semmit. Ripacs, tehetségtelen humanoidok tébláboltak rossz forgatókönyvből készített gyenge filmben. SzekundOrszégyen!
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
A magyar újhullám egyik gyöngyszeme ez a kedves sci-fi vígjáték. Walters Lili szórakoztató és vicces, a képi világ pedig egyenesen furcsa, ahogy a nyolcvanas évek hangulata keveredik a modern kütyükkel. Cini klasszikus slágerei megalapozzák a hangulatot, bohókás, kedves kaland kerekedik belőle. Érezni, hogy ez nem egy tengerentúli szuperprodukció, de ez a sajátossága végig megmarad anélkül, hogy veszítene a minőségéből, hiszen érezni, hogy az alkotók és a szereplők szíve-lelke benne van.
Olyan a film, mint egy nehezen induló kapcsolat. Eleinte minden jelenet felénél majdnem elkapcsoltam, mert unalmasnak, érthetetlennek találtam, de aztán jött valami meglepő fordulat, és maradtam.
Már egy ideje a magyar filmipar feltámadásáról beszélhetünk az Űrpiknik, pedig folytatja ezt a sikerszériát. Én imádtam, szerintem rendkívül aranyos történet, amely nagyon könnyed és szórakozttató is egyben.
Kicsit tartottam ettől a filmtől, azt gondoltam, hogy valami művészi szenvelgést lástok majd, de be kellett látnom, hogy ez a sztori bizony telitalálat. Csakis ajánlani tudom mindenkinek.
Üres, száraz, élettelen. Ripacskodó tehetségtelen színészek, fájdalmasan ócska hang, mint minden magyar filmben. A büdös életben nem érjük el legalább a külföld alapszínvonalát, de nem jönnek rá. Egyszerűen nem tudok mondani az utóbbi évtizedekben egy olyan filmet, amire azt mondhatnám, hogy hű, ez igen.