Valami madarak

A filmet megnéztem. Lassú, öreguras filmalkotás. Nem siet, nem kapkod, kissé fakó színű. De mindez pozitív értelemben. Szacsvay úr remekel a filmben, kedves volt számomra Zoé szerepe is. Barátság alakul ki köztük. A balatoni jelenetnél éreztem azt, hogy a férfi beletörődött a sorsába. Kicsit „nyomott” hangulatú, „depis” a film, de zseniális.

A film úgy emelkedik ki Hollywood látványos tűzijátékának árnyékából, mint a madár a folyómederből. Vonzza a tekintetet és elviszi egy olyan útra, amire nehéz magunktól rátévedni, de mégis ismerős valahonnan. Végre egy nézhető magyar film. Mondhatni ... Teljes kritika

A magyar realitás talaján áll a két magányos ember letargikus története. Nem vagyok benne biztos, hogy a mindenhol értékelik ezt az idősotthoni kopottas, szürke hangulatot, ami pedig nagyon komoly és mély magyar társadalmi helyzetet ábrázol. Az általam ismert Szacsvay alakítások közül ez a legjobb!

Először nem tűnt túl kreatívnak a történet, aztán rájöttem, hogy nagyon is az. Ezt az alkotást nem a váratlan fordulatok teszik kreatívvá, hanem például egy egyszerű fotel, ami a film végén nyer értelemet. De a címválasztás is parádés, mert rámutat e... Többgy jelenet fontosságára, amiből kiderül, hogy az igazság mennyire relatív, és elgondolkodtat azon, hogy vajon meddig terjedhet a személyi szabadság korlátozása. Az idősotthonok unalmas világát remek párbeszédek és jelenetek teszi érdekessé. Hitelesen ábrázolja a magára maradt, idős emberek érzelmi világát. Azt, hogy sokan feladják, és idő előtt távoznak, de olyan is előfordul, hogy valakinek sikerül megszoknia az új életét. Ráadásként kapunk egy mellékszálat is, ahol egy gimnazista lány hányatott sorsába pillanthatunk bele, és mindez belefért másfél órába, nem nyújtotta felesleges vágóképekkel vontatottá a mozit. Szacsvay hozza a tőle elvárható, magas színvonalat, de a mostanában felkapott tehetség, Kizlinger Lilla megtanulhatna artikulálni. Vagy, ha koncepció volt, hogy az orra alá motyogjon, akkor a rendezőnek üzenem, hogy engem idegesített, hogy a felét nem értettem annak, amit mond.

Bármennyire fura is ezt leírni, Szacsavai László pályafutása egyik legjobb alakítását hozza ebben a filmben. Szerintem fenomenális, amit ő művel. A Valami madarak a története, a fantasztikus színészi alakítások miatt is számomra az év legjobb magyar filmje.

Eskü, sírós a vége, elgondolkodtató.

Na, ez már nagyon kellett. Még ha nem is egy teljes mértékben vidám történet, de még így is egy olyan alkotás ez, amit hosszú ideig magával visz az ember, arról már nem is beszélve, hogy szerintem még párszor meg lehet nézni.

Kapásból a lényeg: az elmúlt jópár év legjobb magyar filmje szerintem. A fura címe miatt nehezen szántam rá magam, hogy megnézzem, de hatalmas baklövés lett volna kihagyni. Süt belőle Szacsvay László tehetsége és karizmája, de annyira, hogy helyenként egy pillantása is instant libabőrt okozott. Kizlinger Lilla szerintem hitelesen hozza egy mai 17 éves lány karakterét, és ketten együtt különösen jól működnek együtt. A történet, a fényképezés és a zene is teljesen rendben van. Ez is egy olyan ritka film volt, amikor azt szerettem volna, hogy még ne legyen vége... Még annak is ajánlom, aki be van oltva a magyar filmek ellen, mert szerencsére ez messze nem tipikus magyar film.

Ha nem látom véletlenül valamelyik tv csatornán a színészekkel való interjút, valószínűleg elkerülte volna figyelmem ez a film. Moziba nem járó hobbista „kanapé, rica, fejhallgatós” filmőrültként nagyon megérintett a film. Számomra akkor jó egy film,... Több ha érzelmileg megfog, elgondolkodtat, napokig a fejembe marad. Ez az. A színészi alakítások, a kamasz felnőttként viselkedése, a felnőttek gyerekként viselkedése tökéletes ellentét. A képi világ annyira realisztikus, szinte érzi az ember a helységek illatát, hamburger szagát! Az otthon előszobájából felvett apa, fia balról-jobbra mozgó jelenet csodálatos. Szép film.