Tipikusan az a film, amit, ha egyszer megnézett valaki, gyorsan el kell kezdeni még egyszer, hogy világos legyen, hogy mi is történt az elején. Olyan mennyiségben kerülnek elő, és hullanak el a rosszfiúk, hogy mire megjegyezne az ember egy arcot, már... Több annyi is neki. Még a bandákat is nehéz számon tartani, nem az embereket. Szóval nehezen indul, de aztán beránt a film. Salman úgy mászkál benne, mint egy bölény, és hímpáva keveréke, a fene sem tudja mivel hatalmasra pumpált vállizmaival, amit a vége felé jó alaposan meg is nézhetünk. Ayesha Takia, a csinoska női főszereplő az adatai szerint kerek 20 évvel fiatalabb tőle, és ez rendesen látszik is. A fene sem tudja mit eszik ezen az öntelt, gyökér modorú öreglegényen. Hacsak azt nem, hogy a többi számba jöhető férfi még szörnyűbb. Na jó, van Salman arroganciájában valami lehengerlő. Szóval Rambo (Indiana Jones és Pókember ) indiai megtestesítője egy szál maga megtisztítja Mumbait a bűnözőktől, golyó nem fogja, kés nem sebzi, üveg nem vágja, a gravitáció nem hat rá. És ha ötvenen mennek neki, akkor türelmesen sorba állnak a pofonokért. A táncok jók, kicsit egyformák, de az elsőben megjelenik Anil Kapoor pár másodpercre, nagyon odateszi magát, aztán végleg eltűnik a filmből. Nagyon jól szórakoztam a filmen.
