Mindig is furcsa "szerzeteknek" tartottam a művészlelkeket, és nem csak őket, hanem a feltalálókat, festőket stb., akik valami csodát tettek le az asztalra a múltban, melyből a jövő táplálkozik felhasználva azokat. De a művészek egyfajta külön "kaszt", akik valamiféle burokban léteznek, mintha kizárnák a teljes külvilágot, és a fejükben zajló más világban léteznének, és alkotják számunkra a lehengerlő alkotásaikat, s mi apró részletek felcsendüléséből is emlékezünk, ki is alkotta azokat.
Rodgers és Hart tökéletes párost alkottak egykoron, de a gyenge láncszem mindig lemorzsolódik valamilyen sötét erő hatására. Lásd... Lorenz Hart. Totál elmebaj lett a pali, és az alkoholizmusa is teljes rabságra ítélte. Nem mintha nem lett volna amúgy is fura szerzet, de emlékként fennmaradt a szerzeménye, amit agymenésével alkotott. Szó szerint szófosása volt (én tuti 5 percnél tovább nem tudtam volna elviselni).
Ami a megfilmesített Lorenz Hart megformálását illeti, amit Ethan Hawke képviselt... le a kalappal! Ennyi szöveget megtanulni... elképesztő (itt megjegyezném, hogy a szinkronhang is melózott rendesen). A korhű, füstös "kricsmi" közeg teljesen odarepítette a nézőt, ahogy nézte és hallgatta a "főhőst". Nekem sokszor nagyon érthetetlen (művészi) volt egy-egy monológja, de örülök, hogy a pultos és a körülötte lévők értették a mondanivalóját.
Egyszóval... érdekes kis szösszenet lett kiragadva és filmvászonra víve életének egy szakaszából.
Imádás: My Funny Valentine, Blue Moon! Hajrá, Stuart Little! ;)
58 Blue Moon (2025)
dráma | életrajzi | vígjáték | zenés
Filmdráma, amely Lorenz Hart alkoholizmussal és mentális egészséggel való küzdelmének történetét meséli el, miközben megpróbálja menteni magát az „Oklahoma!” premierje... több»
Szereplők: Ethan Hawke, Margaret Qualley, Bobby Cannavale, Andrew Scott, Patrick Kennedy
