Lucille Ball és Maureen O'Hara elválaszthatatlan barátok lettek a forgatás alatt, amely barátság kitartott életük végéig, egészen Ball 1989-ben bekövetkezett haláláig.
A film szerepel az, 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz című, Steven Jay Schneider által készített gyűjteményben.
Maureen O'Hara harmadik amerikai filmje a Jamaica fogadó (1939), és A Notre Dame-i toronyőr (1939) után.
Eredetileg Roy Del Ruth lett volna a rendező, de alkotói ellentétekbe ütközött Erich Pommer producerrel, ezért ki kellett szállnia.