Magyar gyárak a millenium korában

Kőbánya, Ferencváros, Angyalföld, Újpest, Óbuda, Csepel: az egykori külváros, az ipari kerületek. Ha erre járunk, már fel sem tűnnek a végeláthatatlan kerítések mögött magasodó, legtöbbször omladozó, kormos épületek. Csend van, kihaltak, a gépek zaját nem visszhangozzák a tűzfalak, az egykoron nyüzsgő életnek legfeljebb csak nyomait találhatjuk meg. Többségük sorsa megpecsételődött, hamarosan eltűnnek, mint ahogy az életforma is, amely az ipari kerületek, a munkásnegyedek sajátja volt. Helyükön bevásárlóközpontok, benzinkutak, irodaházak épülnek, néhol talán új üzemek is létesülnek. De vajon tudjuk-e, hogy a romjaikban is erőt sugárzó gyárak legtöbbjét a kiegyezést követő gazdasági fellendülés időszakában, a 19. század végén, a huszadik század elején, a millennium korában alapították és építették? Az új vállalkozások, üzemek rövid idő alatt váltak iparáguk vezetőivé Európában. A magyar mérnökök és szakmunkások tudását elismerték az egész világon. Termékeikkel versenyképesek voltak itthon és külföldön egyaránt. A gyárakban használt gépek és technológiák világviszonylatban is a legkorszerűbbek közé tartoztak. A nézők egy különös hangvételű ipartörténeti filmsorozatot láthatnak. Elhagyott, titokzatos gyárépületek, üresen ásító, széljárta csarnokok, mívesen kidolgozott épületrészletek, száz év előtti gépmonstrumok, korabeli tervrajzok, nagy hatalmú gyárosok és hivatásukra büszke, szakmájukat szerető munkások képsorai tűnnek fel. Persze láthatják a már helyreállított épületeket, a százéves falak között működő üzemeket és gépmatuzsálemeket is. Megismerhetik az ipartelepek sokszor kalandos történetét.