Brigitte 1933-ban született, és hétéves korától tizenegy éves koráig egy luxusvillában élt Auschwitz közelében. A családi házat ellopott műalkotásokkal és bútorokkal díszítették, amelyeket a haláltáborba deportált zsidóktól zsákmányoltak. A gyerekek medencéztek, játszottak a kertben, és a szolgák – köztük sovány, csíkos egyenruhás foglyok – gondoskodtak róluk. Az emeleti ablakokból látszott a krematórium füstje, de apja, Rudolf Höss, soha nem magyarázta meg, mi... Több
Brigitte 1933-ban született, és hétéves korától tizenegy éves koráig egy luxusvillában élt Auschwitz közelében. A családi házat ellopott műalkotásokkal és bútorokkal díszítették, amelyeket a haláltáborba deportált zsidóktól zsákmányoltak. A gyerekek medencéztek, játszottak a kertben, és a szolgák – köztük sovány, csíkos egyenruhás foglyok – gondoskodtak róluk. Az emeleti ablakokból látszott a krematórium füstje, de apja, Rudolf Höss, soha nem magyarázta meg, mi történik ott. Brigitte emlékei szerint apja gyakran szomorúan tért haza, de otthon mindig szerető családapa volt.
1945 után, Auschwitz felszabadításával a család hamis papírokkal próbált eltűnni. Rudolf Hösst végül elfogták, kivégezték, és családja egyedül maradt. Brigitte anyjával és testvéreivel szénszedésből, rongyokból készült cipőket hordva élt, míg végül sikerült elhagyniuk Németországot. Az 1950-es években Brigitte Madridba költözött, ahol a híres Balenciaga divatháznál kezdett modellkedni. Gyönyörű külseje, hosszú szőke haja és elegáns tartása révén hamar a divatvilág kedvencévé vált. Jackie Kennedy és a leggazdagabb európai nők viselték a ruháit, de közben egy sötét titkot rejtett: senki sem tudta, hogy ki volt az apja.
Az 1960-as években Brigitte férjhez ment egy amerikai mérnökhöz, akinek elmondta az igazságot. A férfi úgy döntött, támogatja őt, és megállapodtak, hogy soha többé nem beszélnek róla. Washingtonba költöztek, ahol Brigitte egy elegáns divatüzletben dolgozott, ahol szenátorok és kongresszusi képviselők feleségeit szolgálta ki. Az évtizedek során senki sem sejtette, hogy a kedves, kifinomult eladónő mögött ki rejtőzik – egészen addig, míg egy alkoholos estén véletlenül el nem szólta magát. Az üzlet tulajdonosa, egy náci üldöztetés elől menekült zsidó nő, mégsem rúgta ki. Brigitte továbbra is dolgozhatott, mintha semmi sem történt volna.
Amikor anyja, Hedwig meghalt, hamis néven temettette el, és egy felekezetközi temetőben helyezte végső nyugalomra – zsidók és muszlimok mellé. Testvérei ma is Németországban élnek, és egyikük sem hajlandó a gyerekkorukról beszélni.
Brigitte viszont még mindig próbálja megvédeni az apját. Azt mondja, hogy nem hiszi el, hogy Auschwitzban annyi ember halt meg, hiszen „annyi túlélő van”. Thomas Harding író – aki könyvet írt róla – szerint Brigitte soha nem tudta teljesen feldolgozni a valóságot. Az apja iránti gyermekkori szeretet és a történtek tudata örökre háborúban maradt benne.
Brigitte Höss története nem csupán egy nő életéről szól, aki a múltja elől menekült – hanem arról is, hogyan öröklődik a történelem traumája. Apja bűneit soha nem tudta teljesen elengedni, mégis megpróbált normális életet élni. Brigitte Höss, Rudolf Höss – az auschwitzi haláltábor parancsnokának – lánya, 80 éves korában is a múlt súlyával küzd, rákbeteg lett. Élete egy különös ellentmondás: egyrészt a „világ legkedvesebb embereként” emlékszik az apjára, aki meséket olvasott neki, és csónakázni vitte a folyóra; másrészt tudja, hogy ugyanaz az ember volt a történelem egyik legkegyetlenebb tömeggyilkosa, aki milliók haláláért felelt. Brigitte élete a titkolózás, a menekülés és a lelepleződés rettegése volt, míg végül, élete alkonyán nem volt más választása, mint szembenézni családja ördögi örökségével.
(Jazzmind)
