Pályakezdése a legendák ködébe veszett. A krisztinavárosi zsidó származású vendéglős lányát állítólag már négyévesen is csak a nótázás izgatta, ami a későbbiekben a tanulmányok hanyagolásával járt.
1919-ben idősebbnek hazudja magát, hogy felvegyék a színiakadémiára, de amikor kiderül a turpisság, inkább megváltozatják az iskolára vonatkozó szabályt, csak hogy megtarthassák az akkor éppen Galizenstein Páni művésznéven alakoskodó fruskát. Fegyelmezetlensége miatt később mégis kicsapják, viszont tizenöt évesen megkapja első szerepét a Máté gazda és a törpék című filmben, amit a következő két évben még további négy követ.
1922-ben véget ér első filmes korszaka, mivel Molnár Ferenc kifejezetten neki írja meg az Ibolyát, amely a Magyar Színházban arat százötven előadásos, fergeteges sikert. 1924-ben a Vígszínházhoz szerződik, öt évig tagja a társulatnak.
Gaál Franciskának „édes kis hangja", elbűvölő megjelenés azonban nemcsak a színpadon érvényesült. Kisugárzása, természetessége és a színésznőknél akkoriban ritkaságszámba menő humorérzéke felkeltette a külföldi „hangosfilmesek" érdeklődését is. A berlini UFA szerződtette, 1932-ben a Paprika című filmben alakított temperamentumos magyar lányt, majd egy évvel később a magyarul és németül is leforgatott Pardonban játszott.
1934-ben visszatért Magyarországra, s négy éven keresztül osztrák-magyar koprodukciókban szerepelt, melyek szinte egész Európában ismertté tették a nevét. Érdekesség, hogy Gaál Franciska filmjei a Szovjetunióban aratták a legnagyobb sikert. 1935-ben, a Moszkvai Nemzetközi Filmkiállításon aranyérmet kapott a Péterben nyújtott alakításáért. Állítólag Sztálin kedvenc színésznője volt, és állítólag a Moszfilm is forgatni akart vele. Ő azonban 1938-ban, amikor az Anschluss-t követően el kellet hagynia Ausztriát, inkább Cecil B. DeMille és a Paramount ajánlatát fogadja el: Hollywoodba költözött.
A neves rendezővel két filmet készített, Bing Crosby oldalán pedig a Paris Honeymoon című musicalben szerepelt, ám egyik sem aratott átütő sikert; Amerika nem kíváncsi a nyelvi nehézségekkel küszködő, nem is túlzottan fiatal színésznőre, akit ráadásul egykori filmes mentora, a szintén Hollywoodban élő Joe Pasternak is megalázó helyzetbe hozott azzal, hogy sorra készítette el az egykori UFA-filmek remake-jeit, ifjú amerikai színésznőkkel.
1941-ben ismét Magyarország következett Gaál Franciska életében; itt viszont a zsidótörvények miatt nem léphetett színpadra, filmben sem játszhatott. 1944-től egy balatoni villában bújtatták. Amikor 1945-ben rátalálnak az oroszok, felismerik kedvencüket, és sztárhoz méltó bánásmódban részesítették a színésznőt, aki azonnal meghívást kapott a Szovjetunióba.
Hazatérése után egy osztrák-román-magyar koprodukció főszerepét bízták rá, azonban a XIV. Reneé sosem készült el. Gaál Franciska 1947-ben, ahelyett hogy kihasználná moszkvai kapcsolatait, inkább visszatért Amerikába. Néhány sikertelen Broadway-nekifutás után visszavonultan élt New Yorkban, 1973-ban bekövetkezett haláláig.
(erdei1999)
