Manoel Cândido Pinto de Oliveira 1908. december 11-én született Portóban. A portugál filmtörténet egyik legnagyobb alakja. Jómódú családból származott, mivel apja gyár- és földtulajdonos volt. Ők gyártották Portugália első villanykörtéit. 17 évesen kezdett bele a családi bizniszbe. Mindeközben színészi álmait is dédelgette, játszott néhány kisebb szerepben. Feltűnt a második portugál gyártmányú hangosfilmben. Emellett rendezőként is kipróbálta magát. Első munkájának egy, az... Több
Manoel Cândido Pinto de Oliveira 1908. december 11-én született Portóban. A portugál filmtörténet egyik legnagyobb alakja. Jómódú családból származott, mivel apja gyár- és földtulajdonos volt. Ők gyártották Portugália első villanykörtéit. 17 évesen kezdett bele a családi bizniszbe. Mindeközben színészi álmait is dédelgette, játszott néhány kisebb szerepben. Feltűnt a második portugál gyártmányú hangosfilmben. Emellett rendezőként is kipróbálta magát. Első munkájának egy, az első világháborút portugál szemszögből vizsgáló filmet szánt, de ez végül nem készült el. Az első filmje 1931-ben jött ki és Portóról valamint a Douro folyóról szólt. A film Portugáliában negatív kritikát kapott, de nemzetközileg pozitív visszhangot keltett. Az elkövetkező évtizedben, bár több alkotáson is dolgozott, csak néhány rövid dokumentumfilmet adott ki. Ezekben az években lettek barátok a híres portugál íróval, José Régioval, akivel a későbbiekben többször is együtt dolgozott. Az 1942-es évben rendezte meg debütáló filmjét Aniki-Bóbó címmel, ami, mint sok más Oliveira-film, eleinte nem volt túl nagy siker, és csak a későbbi években lett elismert. Az ezt követő években többször is összetűzésbe került a Salazar-rezsimmel, aminek eredményeképpen nem kapott támogatást a filmjeire a kormány által irányított filmalaptól. Ennek köszönhető, hogy majdnem másfél évtizedre Németországba költözött, ahol a színesfilm-gyártás alapjait tanulmányozta. 1956-ban tért vissza egy színes rövidfilmmel. Első nagy sikere 1963-ban volt, mikor is Húsvéti passió című filmjéért megkapta a sienai filmfesztivál nagydíját. Majd a vadászat című filmje és néhány kormányellenes megszólalása miatt újra összekülönbözött a rezsimmel és 10 napra börtönbe került. A következő években nagyon szerényen termelt. 1971-ben tért vissza a filmezéshez, de csak 1974-ben, a forradalom után aktivizálódott igazán. 75 éves korától, minden évben kiadott egy filmet. Az 1971-es Múlt és jelen című filmje volt az első része szerelmes tetralógiájának, amit 1985-ben fejezett be. Ő rendezte a Selyemcipő című hétórás filmet, aminek elkészítése 2 évet vett igénybe. 1988-as Kannibálok című filmje Luis Buñuel, spanyol filmrendező hatásáról szólt. Ezeket a filmjeit a velencei filmfesztiválon is játszották. Az 1995-ös A zárda című alkotásában olyan világsztárokkal forgatott együtt, mint Catherine Deneuve és John Malkovich. Emellett ő rendezte az Utazás a világ kezdetéhez-t is, amely Marcello Mastroianni utolsó filmje volt. Élete vége felé inkább Portugália történelmével foglalkozó produkciókat készített. Utolsó filmjét, mely 106 éves korában került bemutatásra, még játszották a velencei filmfesztiválon. Pályafutása alatt számos kitüntetést kapott. Több egyetem díszdoktora és számos életműdíj tulajdonosa. Feleségével, Maria Carvalhais-szal 1940-ben házasodtak össze és haláláig együtt voltak. 4 gyermekük született. 2015. április 2-án szívelégtelenség következtében hunyt el Portóban, ahol egy múzeum is nyílt, hogy bemutassa élettörténetét.
(HercegPeter)
