Sergey Rachmaninov Szemjonovoban született, Oroszországban. Az 1873. április 1-i születési Rachmaninov orosz zeneszerző, karmester és zongoraművész volt. Bravúros technikai tudásának köszönhetően a kezdetk éveiben inkább mint zongorista vált híressé, csak később,mint zeneszerző.
Késő romantikus hangzásban alkotott. Édesapja, Vaszilij Rahmanyinov katonatisztként dolgozott, míg édesanyja, Ljubov Butakova egy gazdag tábornok lánya volt, így úgy gondolták hogy a feleségre hagyott birtokok jövedelméből is majd megtudnak élni, így a férj otthagyta a katonaságot és szerencsejátékos lett.
A hát gyermekkel együtt a család Szentpétervárra költözött, ahol lassan tönkrementek, és az apa elhagyta a családot. Rachmaniov ötévesen kezdett el zongorázni, fel is vették a konzervatóriumba ösztöndíjjal, így anyagi támogatást is kapott a család.
Rossz tanuló volt, de elnézték viselkedését/ hanyagságát, amíg már odáig jutottak hogy meg akarták venni tőle ösztöndíját. Végső megoldásként került az akkoriban híresen szigorú Zverevhez. Tanára inkább zongoristaként szerette volna látni, de a zenészt elkezdett érdekelni a zeneszerzés is.
Az egész odáig fajult, hogy összevesztek és nem találkoztak többet. Szatyinéknál megtalálta a rég elveszettnek hitt családi környezetet, amit régóta keresett. Ziloti, zongoratanára az akadémián felmondott, és ezért záróvizsgájára egyedül készült fel 3 hét alatt.
Kitüntetést is kapott.1892-ben nagy esemény következett be, tökéletes hangszereléssel elkészítette első operáját, az Aljekót. E művéért megkapta az akadémia nagy aranyérmét is ,ami különleges díjnak számított. A megélhetésért tanári állást vállalt, de nem szerette.
Sok utazgatás után, végül visszatért Szatyinékhoz. Szerelemi viszonyt ápolt Anna Logyizsenszka iránt, aki férjes asszony volt. Neki ajánlotta a I. szimfóniáját, amit 1897-ben Szentpéterváron mutatott be. Bukás volt , mert a zenekar nem készült fel rendesen, ez olyannyira megviselt a zenészt hogy 3 évig nem komponált.
Miután véget ért ez a depressziós korszaka 1899-ben meghívták Londonba, ahol mint karmester, és mint zenész is sikereket aratott. Felkérésre megírta 2. zongoraversenyét, majd megismerkedett Natalja Szatyinával akihez össze is házasodott .Boldog házasságban éltek , termékeny korszaka következett.
Két lányuk is született. Majd a 20. században kitört a forradalom és 1917-ben családjával együtt Svédországba ment. Hangversenyeket adott, a megélhetésért. 1939-ben újra készülődött a háború, ezért családjával végleg kiköltözött Amerikában.1943. március 28-án Kaliforniában halálozott el rákban.
Földi maradványait a New York állambeli Valhalla településen, a Kensico temetőben helyezték el.
(Norbi)
