Vlagyimir Viszockij (Владимир Высоцкий) 1938. január 25-én született Moszkvában. Kultikus szovjet dalszerző, énekes, színpadi és filmszínész, író. (Hogy a 20. századi szovjet–orosz kultúrában betöltött helyét érzékeljük, képzeljünk el egy Latinovits Zoltánba oltott Cseh Tamást.) Apja – Szemjon Vlagyimirovics (1916–1997) – katonatiszt, világháborús veterán. Anyja Nyina Makszimovna (1912–2003).
1955-ben építészmérnöki tanulmányokba kezdett Moszkvában, de egy év... Több
Vlagyimir Viszockij (Владимир Высоцкий) 1938. január 25-én született Moszkvában. Kultikus szovjet dalszerző, énekes, színpadi és filmszínész, író. (Hogy a 20. századi szovjet–orosz kultúrában betöltött helyét érzékeljük, képzeljünk el egy Latinovits Zoltánba oltott Cseh Tamást.) Apja – Szemjon Vlagyimirovics (1916–1997) – katonatiszt, világháborús veterán. Anyja Nyina Makszimovna (1912–2003).
1955-ben építészmérnöki tanulmányokba kezdett Moszkvában, de egy év után otthagyta az egyetemet. 1960-ban végzett a Moszkvai Művész Színház stúdiójában, Pavel Masszalszkij tanítányaként. A 60-as évek első felében több moszkvai színtársulatban is megfordult, végül 1964-ben a Taganka Színház művésze lett, és az is maradt haláláig.
1959-ben tűnt fel először a filmvásznon egy epizódszerepben (Petya) Vaszilij Ordinszkij Kortársnők című filmjében. Sokáig nem ismerték fel az igazi tehetségét, és ebben vélhetően nagy szerepet játszott legendásan nehéz természete is. Filmfőszerepet viszonylag keveset kapott, viszont mindegyikben felragyog színészi zsenialitása. Mint dalszerző-énekes számos filmhez írt betétdalokat, melyek közül több is – a filmtől független – slágerré vált.
A színész háromszor nősült, mindháromszor szakmán belül. Első felesége Iza Zsukova, a második Ljudmilla Abramova. Ebből a házasságából két fia született: Arkagyij, aki forgatókönyvíró és Nyikita, aki színész lett. Harmadik felesége az orosz származású francia színésznő, Marina Vlady.
A Taganka társulatával Viszockij sokat turnézott külföldön; fellépett Bulgáriában, Magyarországon, Jugoszláviában, Franciaországban, mindkét Németországban és Lengyelországban. Harmadik házassága idején, a 70-es években francia feleségének köszönhetően távolabbi országokba (USA, Kanada, Mexikó stb.) is eljuthatott. Énekes-dalszerzőként több mint ezer koncertet adott a Szovjetunióban és külföldön.
1980. január 22-én az állami televízió készített vele felvételt a Mozipanoráma című műsor számára, a teljes, 63 perces anyagot azonban csak 1987-ben vetítették le.
Viszockij utolsó nyarának rövid krónikája:
Június 11. – Franciaországban utoljára találkozik a feleségével.
Június 12. – a Taganka társulatával hazatér külföldi turnéjáról Moszkvába.
Június 17. – megbízzák a Zöld furgon című film rendezésével.
Június 22. – Kalinyingrádban megtartja egyik utolsó koncertjét, ahol rosszul lesz.
Július 3. – fellépés a Moszkvához közeli Ljubereckben.
Július 13. – a Hamlet 217. előadása a Taganka Színházban, Viszockijjal a címszerepben.
Július 16. – utolsó koncert a Moszkva melletti Kalinyingrádban (ma: Koroljov).
Július 18. – utolsó fellépés a Hamletben, majd az utolsó tévéinterjú.
Július 23. – utolsó telefonbeszélgetése Marina Vladyval. 29-én repült volna hozzá Párizsba.
Vlagyimir Viszockij 1980. július 25-én, hajnali 3:30-kor halt meg moszkvai lakásában. Halálának közvetlen oka szívroham, amely viszont vélhetően összefügg azzal, hogy sokat ivott, és rászokott a morfiumra is.
Mivel éppen a moszkvai olimpia idején halt meg, a hivatalos szervek mindent elkövettek azért, hogy halálának híre ne homályosítsa el az olimpia ünnepi hangulatát. A hatalom minden igyekezete ellenére július 28-i temetésén negyvenezres tömeg vett részt, a temetési menetet még a környező házak tetejéről is figyelemmel követték. A Taganka Színháznál több napon keresztül virrasztott a gyászolók tömege. Röviddel halála után több dokumentumfilm készült róla. Az orosz nép tragikus hősei között tartja számon.
(Archívum)
