Alapvetően dráma, úgyhogy zsepit készítsetek ki. A sztori kis csavarral, de engem leginkább a Kaméliás hölgyre emlékeztet, bár jóval több tragikus felhanggal, rengeteg önfeláldozással, a végén egy extra házassággal (nevezhetném bigámiának is), de az egész film nem annyira eseménydús, mint az akkori indiai filmek. Nem is ezen van a hangsúly. Inkább a szereplők kapcsolatán, a jellemfejlődésen, a kusza családi viszonyokon, az elhallgatásokon és a félreértéseken.
A viszonzatlan mégis önfeláldozó szerelemről elég sok film készült, de kevesen tudják igazán jól alakítani a tragikus szerelmest. Divya Bhartinak ez maradéktalanul sikerült. Ami a bosszantó, hogy debütáló szerepében nemhogy másodhegedűs, de szinte sokadrangú szereplője a történetnek. És nem a sztori miatt, hanem a hihetetlenül egysíkú, és kétdimenziós alakításának köszönhetően.
A fiú jóképű, és maradjunk is ennyiben. Szinte semmilyen színészi affinitást nem láttam benne, (táncolni meg aztán végképp nem tud) és ahogy elnéztem a későbbi pályafutását, mások is így voltak vele, soha többé nem kapott főszerepet. Ellentétben Divya Barthival, aki abszolút otthon volt a szerepében, és annyira meggyőző alakítást produkált, hogy a végén vérzett a szívem érte, és őszintén megkönnyeztem. És most értem meg igazán, hogy Indiát mennyire sokkolta, amikor a filmsztár máig tisztázatlan körülmények között 19 (!) évesen kizuhant egy hotel ablakán, csonkán hagyva életművét. Rövid élete során így is 24(!) filmben szerepelt. Egy másik filmjéhez is van magyar felirat, Dil Aashna Hai (...The Heart Knows), SRK szerelmét alakítja, de abban a filmben nem ő az abszolút főszereplő, hanem a három grácia, ezért nem figyeltem fel rá. De azt hiszem, újranézem azt a filmjét is.
