Aki hindi filmeket néz, az hozzá szokhatott már, hogy tele vannak zenével és tánccal. De idáig még csak egyetlen olyan filmet láttam, ahol a sztori maga a tánc (jobban mondva táncverseny) volt. A Chance Pe Dance. Hasonlított az Amerikában az utóbbi években taroló táncos-filmekre (Step Up és társai), de mégsem. (Valahogy nem tudom ide számítani a Dil To Pagal Hai-t, a Taal-t és az Aaje Nachle!-t, mert bár mindegyik filmnek a tánc van a középpontban, mégsem a tánc a főszereplő).
Ebben a filmben viszont egy az egyben az volt, és még több. A hindi táncosok a nyugati tánckultúrán kívül magukba szívták saját, tradicionális táncaikat is, melyek közül némelyik annyira nehéz, hogy nyugati ember hosszú évek alatt sajátíthatja csak el a finom ujj, kéz és csukló mozdulatokat.
A sztori egyszerű, amit mindenki ismer, táncverseny a tv-ben, amit meg kell nyerni. A csapat külvárosi fenegyerekek, drogfüggők, bártáncosok, henteslegények stb. szedett-vedett társaság. Ami plusz, az a tánc. És amitől abszolút meggyőző lesz a film, az éppenséggel az ismeretlenségből kiemelt táncosok. Jónéhányuk szerepelt ugyan tv-s tehetségshow-kban, némelyikük nyert is, de a filmvilágba ezzel a szerepükkel törtek be (és sokan nem is nagyon kaptak több lehetőséget, mélységes sajnálatomra). A friss, ismeretlen arcok elfogódottság nélkül alakították laza szerepeiket, mert amire szükség volt, a tánc szeretete, az ott volt minden mozdulatukban. Az egyetlen amerikai táncos, Lauren Gottlieb pedig cseppet sem rítt ki a közegből, három hónap intenzív tanulás után megtanult annyira hindiül, hogy eladja magát helybelinek. Rocky és 'D' szerepében a két rivalizáló táncos (Salman és Dharmesh Yelande) tökéletesen kiegészítették egymást, cseppet sem kisebbítve a másik jelenlétét.
És Prabhu Deva mellett (aki rutinos filmszínész is) teljes szerepet kapott egy másik legendás koreográfus is, aki úgy játszik a filmvásznon, mintha mindig is ezt csinálta volna, és ikonikus bálnatestét könnyedén állította a színészet szolgálatába.
Ismerem Prabhu Deva nevét. Először akkor találkoztam vele, amikor láttam a Lakshyában azt a fantasztikus koreográfiát, amit Hrithik Roshan számára komponált. Aztán láttam a munkáját az Endhiranban is, Aishwarya Rai fantasztikusan táncol benne.
Aztán láttam néhány rendezését is: Wanted, Rowdy Rathore. Mindkettő kőkemény akció-film. A Wantedben egy villanásnyira fel is tűnik, mint vendégszereplő (Govindával bohóckodnak). De nem tudtam, hogy ennyire jó táncos. Az egész filmet a hátán vitte el (persze a fiatalok tudása elképesztő, és szinte valamennyien ismeretlenek, ebben a filmben mutatkoztak be), és szemem-szám elállt, hogy egy nagyszerű rendező-író-koreográfus könnyedén kiráz a kisujjából egy főszerepet. Le a kalappal!
Arról nem is beszélve, hogy ő nem az a pap, aki bort iszik, és vizet prédikál, bizony 40 évesen olyan fergeteges táncbemutatót kanyarít a fiúknak-lányoknak, hogy köpni-nyelni nem tudtam!
Prabhu Deva telugu művész létére beírta a nevét a hindi filmtörténelembe, és ott ragyog évek óta Bollywood egén. Méltó partnere Farah Khannak és Vaibhavi Merchant-nak.
Egy valamit azonban nagyon sajnáltam; hogy nem feliratozták a dalok szövegét.
