Bűbájos, és teljes egészében az "indiai esküvővel" foglalkozó film volt. Vagy inkább a hindi szívügyekkel? Merthogy Sanjay (Uday Chopra) legjobb barátja, gyerekkori játszópajtása, Angali (Tulip Joshi) férjhez megy. És Sanju ekkor döbben rá, hogy szerelmes Anjuba. A jövendőbelinek, Rohitnak (Jimmy Shergill) persze elég hamar leesik a húszfilléres, hogy az előkészületek során miért mindig ő húzza a rövidebbet, és felveszi a kesztyűt. Érdekes párbaj alakul ki a két fél között, nehéz eldönteni, ki fog nyerni a végén. Főleg, mivel beszáll a küzdelembe Sanju lakótársa, Rya (Bipasha Bashu) is, hogy felélessze Anjuban a féltékenységet.
Uday Chopra és Jimmy Shergill. Mindketten jónevű színészek Bollywoodban, de egyiküknek sem sikerült magasra törni. (és itt hiába a Dhoom sikere Udaynál, önálló blockbuster nem fűződik a nevéhez). Pedig Uday számára minden adott volt. Apja Yash Chopra a bollywoodi filmmogul, bátyja Aditya Chopra az egyik legkeresettebb rendező és producer. Uday mégis megmaradt mellékszereplőnek az évek során. Én sem értem miért. Jimmy Shergill is szállítja a megbízható mellékszerepeket, és valamennyiben nagyszerűen alakít, pedig őt még a kinézete is predesztinálná főszerepre, hiszen első látásra nem is néz ki indiainak. (pedig tősgyökeres szikh família tagja).És Tulip Joshi. Neki ez volt a bemutatkozó szerepe, mai napig forgat, de neki is csak a mellékszerepek jutnak. Bár, őszintén? Nekem olyan semmitmondó volt a játéka. Velük ellentétben Bipasha Bashu (bár semmivel sem jobb színész) az évek során rengeteg főszerepet gyűjtött be, és ma is neki áll a zászló, pedig sokan tartottak attól, hogy szakítása John Abrahammel végzetes lehet a karrierjére. De nem így történt.
Leginkább a miliő tetszett, egy család készülődése az esküvőre, a rengeteg ruha, ékszerek, virágok és édességek. A zene úgy ahogy, a táncok kicsit inkább elmentek. Aranyos film, semmi több.
