Ez egy romantikus film. Egy klasszikus szerelmes film némi drámai felhanggal. Kedves emberekről szól egy kedves helyen, ami inspirálja a főhőseinket, hogy merjenek kedvesek lenni. Miután a néző már térdig gázol a szirupban, akkor a rendező megkíméli és kiszabadítja a fogságból. Talán még a tündérmese kategóriába is beleillik, mivel a hős lovag megtalálja igaz szerelmét, aki épp rá várt, hogy megmentse a magánytól. Nincs meglepetés, minden pont úgy alakul a történetben, ahogy a mesékben szokott. Fordulatokra nincs idő, a filmben végig le sem vesszük a szemünket a hősről.
A film legnagyobb erénye, hogy bájos és szép, és ez is a legnagyobb hibája. A romantikus filmek kedvelőinek szerez egy kiváló hangulatú estét, míg a műfajtól idegen nézőket csatornaváltásra ösztönzi. A film érdekessége, hogy sok negatív figura van a filmben, akiről aztán kiderül, hogy igaz és jó lelkű emberek. Ezt nem tudom, hogy Stockholm-szindrómának nevezzem, vagy inkább nevelő szándék van benne, de a végére minden unszimpatikus karakter feloldozást nyer és a nézőben is elhinti a magot, hogy a szeretet mindent legyőz. Engem legyőzött. Igazán megható volt a film csúcspontja. Mint a legtöbb romantikus film, ez is egyszer nézhető. Csak elsőre éri el a kívánt hatást.
Egy pár szó a rendezésről. V.W. Scheich igazából hozza azt a szintet, amit szokott. Semmi kiemelkedő, de mégis jól összeszedett, jól felépített filmet rakott össze. Egyszerre amatőr és nagyszerű. Amatőr azért, mert a filmben benne maradtak a bénázások, gyenge színészi munkát sejtető jelenetek formájában. Kimaradtak ziccerek. Kapunk drámát és feszültséget, de maximum egy TV reklám mélységében. Épp a lényege és a hatása veszik el közben. Elindít valamit, ami azonnal le is fullad. Kár érte. Másrészt nagyszerű a rendezés, mert gyönyörűen összeáll a történet. A főbb jelenetek hibátlanok. A mondanivaló kiválóan átjön. Lehet fanyalogni a hibák miatt, de összességében a film szépen összeáll. Elindulunk együtt a boldogság felé vezető ösvényen és a hangulat beszippantja a nézőt és végig viszi a filmen, mint egy hullámvasút a vidámparkban. Pontosan tudjuk mire számíthatunk és a végén megkapjuk az örömet, hogy beváltak a számításaink.
A színészi játékkal nem volt semmi bajom. Külön öröm, hogy ennyi szép színésznőt gyűjtöttek össze a filmben. Szerencsére meg is mutatják magukat. A színészi játék hullámzó, mint a film. Van, amikor egy jelenet szinte hibátlan és van, amikor látszik, hogy a színészek erőlködnek, hogy jó legyen az eredmény, de csak az erőlködésre sikerül koncentrálni. Ciara Hanna szerintem kiváló választás volt. Szép, elbűvölő, érzelmes. James Maslow is kiválóan hozza a béna, töketlen sikeres fiút, akinek gondjai vannak a szerelemmel. Feltűnően gyenge alakítást Andrew Rushnál láttam. Túljátszott, piperkőc, komolytalanul nyomulós, nincs benne semmi méltóságos. Mint minden karakter, ő is szerethető és meg tudunk bocsátani a hibáiért.
A filmet megtekintésre a romantikus filmek kedvelőinek ajánlom. Akinek nem tetszik a romantikus stílus, az inkább ne nézze, mert csalódni fog a filmen.
64 Csillaghullás Alabamában (2021)
dráma | romantikus | vígjáték
Egy hollywoodi ügynök 15 év után hazatér szülővárosába, hogy részt vegyen az osztálytalálkozón. Volt osztálytársai pedig nem hisznek a szemüknek.
