Freddie Mercury, Elton John, Elvis, Amy Winehouse, Whitney Houston, Bob Marley - csak néhány név azok közül, akiknek életét, karrierjét a nagyvásznon is nyomon követhettük a 2018-as Bohém rapszódia óta, ami gyakorlatilag divatba hozta a biopic műfaját. Az újabb és újabb művek iránti érdeklődés és a bevételi adatok bizonyítják, hogy van kereslet a műfajra, így a 20.század és alighanem a poptörténelem legnagyobb ikonjának, Michael Jacksonnak életrajzi filmje sem váratott magára.
Michael Jackoson minden idők egyik legsikeresebb előadója volt, hatása a zeneiparra gyakorlatilag felmérhetetlen, és noha csak 50 évet élt, élete bővelkedett drámában, botrányokban, ellentmondásokban, mélypontokban és felemelő momentumokban, amik nem egy, hanem akár több mozifilmet is kitöltenének.
A rendező, Antoine Faque nem is vállalkozik a teljes életmű filmre vitelére: a Michael kifejezetten Michael Jackson korai éveivel foglalkozik, az 1968-1988 közötti éveket dolgozza fel. A kezdő képsorokban a kis Michaelt látjuk (Juliano Valdi alakításában), akinek alig 10 évesen a korabeli gyerekekkel való barátkozás és játék helyett éjszakába nyúló zenei próbák és fellépések sorozata töltik ki a napjait. A szerény körülmények között élő családot a gyári munkásként dolgozó apa, Joe Jackson vasszigorral írányítja és feltett szándéka, hogy fiaiból sztárokat, egyúttal pénzforrást csináljon. A Jackson 5 kezdeti, kisebb klubokban való fellépései közben persze hamar felfigyelnek a zenekar legtehetségesebb tagjára, Michaelre, aki hamarosan a család fő erőforrása lesz.
Évekkel később a 20 éves Michaelt látjuk, aki már szeretne önállósodni, elindítani a szólókarrierjét, de képtelen lerázni magáról zsarnoki apja igáját. Joe Jackson kapzsisága és gyerekei iránti érzéketlensége, a bántalmazó apafigura okozta sebek, valamint Joe és Michael dominanciaharca a film fő témái, miközben kronológiai sorrendben követik egymást az ábrázolt időszak fontos eseményei: Michael magánya, az újabb és újabb egzotikus háziállatok beszerzése, a beteg gyerekeknek való adományozás és hosszan elidőz a Thriller album születésénél. Bepillantást enged az album legikonikusabb dalainak és videóklipjeinek készülésébe, mint a Beat It vagy a Thriller; videókat és legendás koncertfelvételeket rekreál újra. Ezeket jó nézni és hallgatni, de semmi új információt, érdekességet vagy kulisszatitkot nem ad hozzájuk, amiket ne tudtunk volna már eddig is.
Említésre kerül az orrplasztikája, egy mondat erejéig a vitiligo betegsége is, és az 1984 januárjában bekövetkezett Pepsi-balesetet is rekonstruálják. A legendás baleset jelenete kifejezetten jól sikerült, de a Michael életére jelentős kihatással lévő égési sérülés következményei helyett a film nagyobb hangsúlyt fektet Joe Jackson önző reakciójára, aki a fia állapota helyett a pénzkiesés miatt aggódik.
Sikerek, világhírnév, világ körüli turnék, díjeső, lemezeladási rekordok, MTV-s történelmi debütálás, nemzetközi rajongótábor - a diadalmenet az 1988-as Bad turnéban csúcsosodik ki, és itt is zárul a film, a stáblista előtt belengetett folytatás lehetőségével.
Sokan vádolták a filmet azzal, hogy megúszós, amiért nem említi a Michael Jackson nevét beárnyékoló botrányokat és pedofilvádakat. Ez nem teljesen igaz, ugyanis a nyilvánvaló időbeli korlát mellett (a film 1988-ban ér véget, évekkel a nagy port kavart magánéleti botrányok előtt), jogi akadályok is vannak: az 1993-as Jordan Chandler-ügyet lezáró megállapodás értelmében ugyanis Jordan Chandler figuráját nem lehet ábrázolni.
És ahogy a film is bizonyítja: Michael Jackson személyében, életében és zenei munkásságában ezen ügyek nélkül is bőségesen akad elmesélnivaló.
A másik gyakori ellenvetés, hogy kizárólag mítoszt épít. Mítoszt is épít, de azt nagyon jó érzékkel teszi, elvégre Michael Jackson neve és a mítosz elválaszthatatlanok egymástól, és ő már életében is legenda volt.
Jafaar Jackson, aki Michael Jackson vér szerinti unokaöccse, Jermaine Jackson fia, képes életre kelteni a vásznon a popikont: a mozdulatai, a gesztusai, a hanglejtése, a mimikája mind-mind autentikusak és természetesen a zenés-táncos jelenetekben működik a legjobban.
A bántalmazó Joe Jacksonon kívül viszont csak típusfigurákkal találkozunk.
Emellett a többi Jackson-fivér szinte csak statisztaként van jelen, szinte semmit nem tudunk meg róluk, a köztük lévő dinamikáról vagy hogy hogyan érintette őket Michael kiválása az együttesből. LaToya Jacksont 2-3-szor megemlítik, Janet Jackson viszont egyáltalán nem bukkan fel.
Összességében Antoine Faqua egy több-kevésbé jól működő Michael Jackson-portét készített, amely ugyan nem mentes a hibáktól, de minden rajongó talál benne kedvére valót. És igen, való igaz: a film elsősorban a rajongóknak szól.
85 Michael (2026)
dráma | életrajzi | történelmi
Lebilincselő portré Michael Jacksonról, a bonyolult emberről és zseniális művészről, aki csodagyerekként született, felnőttként pedig a pop vitathatatlan királya lett. Egy... több»
