Én, Daniel Blake

Témájából kifolyólag unalmas. Próbálták egy drámai szállal érdekesebbé tenni, de így is annyira szürke a film, hogy ezen nem sikerült segíteni. A bürokrácia egy undorító dolog. Senki se akar segíteni a másikon, vagy ha mégis, akkor nem tud. Engem az ... Többegészben az zavart a legjobban, hogy a főszereplő fickó magyarhangja (Háda János) túl fiatalos volt neki.

A világ legunalmasabb témájából készítettek filmet. Az ügyintézésről. Senki sem szereti, de túl kell rajta esni. Nem még más szenvedését végig nézni. Közepes a története.

Ez a film több más jelentős díj mellett teljesen jogosan megérdemelte az Arany Pálmát! Két olyan sorsot mutat be, amely részint együttérzésre, részint erős felháborodásra készteti a nézőket. A hivatali emberek készséges hozzáállását a rigorózus eljár... Többási szabályok betartása kényszeríti a valóban emberséges lehetőségek elmulasztására. A végtelenül türelmes szívbeteg ember, aki egy életet ledolgozott, ápolta mentálisan beteg feleségét áthatolhatatlan falakba ütközik, amikor jogosan neki lenne szüksége a társadalom segítségére. Dave Johns fantasztikus alakítást nyújtott. Katie esetében viszont nekem fenntartásaim vannak; igaz kívülállóként könnyű okosnak lenni, de a párkapcsolatait jóval elővigyázatosabban kellett volna kezelnie. Élete végéig teherként nehezedik rá a viselkedési zavaros fia, Dylan nevelése, ha egyáltalában lehet az ő esetében nevelésről beszélni. Ken Loach munkájának színvonala magasan kiemelkedik az utóbbi évek filmterméséből.

Nagyon bátor film, remek játékkal a főszerepben. Egyszer érdemes megnézni.

Azt hiszem, hogy ezt a filmet akár mi magyarok is megcsinálhattuk volna, mert olyan sorsokat mutat be, amik pont ugyanolyan elkeserítő módon úgy zajlanak le, mint a valóságban. Örvendezek, amikor ilyen filmmel találkozok, ami a hétköznapi átlagemberhez szól giccs és szirup nélkül.

Ken Loach egyszerre megindító és sokkoló drámája amely segélykiálltás az emberiségért.Megérdemelte az Arany-Pálmát.

A filmdráma a lehető legfinomabban mutatja be két ember barátságának kibontakozását egy olyan nehéz élethelyzetben, amikor senki másra nem számíthatnak, csak a mellettük álló vadidegenre. Megrázó és nagyon szép, lírai vonalú film. Csak ajánlani tudom!

Azt gondolom, hogy nagyonis szükség van az Én, Daniel Blake-hez hasonló filmekre, melyek minden képkockájával azt igyekeznek erősíteni a nézőben, hogy milyen kiszolgáltatott is az ember a társadalommal szemben, s hogy nem szigetek vagyunk. Mindannyiu... Többnk életében elérkezhet a pillanat, amikor meginog alattunk a léc, s ilyenkor abba kapaszkodunk, akit éppen elérünk. És fel kell rá készülni, hogy nem biztos, hogy az első személytől, akitől segítséget kérünk, kapni is fogunk.