A humor és a tragikum között egyensúlyozik, és olyan ügyesen elegyíti a kettőt, hogy a drámai hatás nem marad el. Nem csoda, hogy a cannes-i közönség nagy része sírt, köztük én is. Kell-e ennél nagyobb elismerés egy rendezőnek? 8/10 Több
Az a fajta jó film ez, aminek a megtekintése közben nem fogod kellemesen érezni magad, ugyanakkor magával ragad, felzaklat, majd magadra hagy, hogy gondolkozz el a látottakon. 8/10 Több
Az Én, Daniel Blake egy nagyon mély és nagyon könnyen átérezhető kálváriája egy végtelenül szerethető embernek. Nem véletlenül és nem érdemtelenül kapta meg az Arany Pálmát Cannes-ban. 8,5/10 Több
Loach szemmel láthatóan pipa a világra, amelyben élünk, nyolcvan évesen jutott el oda, hogy az érzelmekkel érvel a vásznon. Komoly lépéseket tesz a melodráma műfaja felé, de valahogy mindig az ízlésesség határán belül marad, miközben minden egyes képkockájában kafkai magasságokban tartja a művét. Sosem adott még ekkora pofont a nyugati világnak. Ha a vetítés után úgy érezzük, hogy megérdemeltük az arcon csapást, nem kell szégyellni. 90/100 Több
Márpedig az éhség, a pénzhiány és gyerekeink elszakadó cipője sokkal kegyetlenebb gonosz tud lenni, mint a minket körülvevő közeg. Összesen csak ennyi különlegesség van az Én, Daniel Blake-ben, azonban ez is éppen elég arra, hogy egy szívfacsaró, közvetlen hangvételű dráma legyen.
8/10 Több
