Nagyon jól kitalált az egész alaptörténet, kiváló a forgatókönyv és még a rendezés is megvalósítja, amit meg kell. Mindehhez jön Sandra Bullock alakítása, aki kitesz magáét. Minden együtt van a sikerhez tehát, mely jött is annak idején 5 éve, 2018-ban. Én mégis azt mondom, lehetett volna még jobb is az egész, ha kicsit több szellemi apportot fordítanak az idegenekbe. Mert ez így, hogy soha nem látjuk őket ,idegesítő már a film felétől kezdődően. Lehetett volna több horror a kivitelezésben, és akkor egy erős, 5 csillagos dolgot hozhatott volna össze a Susanne Bier rendező vezette csapat. Az idegenek adják a félelmetességet, így megjelenítésük kulcsfontosságú lett volna. A végső verdikt így nálam 4 csillag az 5-ből. Az első megjelenést követően még kétszer láttam, és ez már önmagában jelzi, hogy jó filmről van szó. Azóta a spanyolok is csináltak egy változatot, de az teljesen más színvonal. Bár sok lehetőség volt a városi helyszínben és az idegeneket szolgáló központi karakterben, amit nem aknáztak ki teljesen.
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
A Hang nélkül után/mellett közvetlenül elég érdekes kihívás volt ugyanolyan filmmel kijönni. Míg az előbbinél elég hamar választ kaptunk arra, hogy mik is azok az izék, amik irtják az emberiséget, a Bird Box esetében ez homályban marad. Meg az is, hogy hogyan lehetne megszabadulni tőlük. A film alapsztorijával egyébként nincs különösebb baj, ha annak idején elnéztük a Szörnyecskéknél (vagy a Jelekben), hogy egy létformának éppen pont a víztől kell tartania, akkor az is oké, hogy ha nem nézünk rá valamire, akkor életben maradunk. Borzongató egyébként, hogy a Covid előtt két évvel egy film amerikai szereplői legyintenek arra, hogy mi történik Kelet-Európában, merthogy az messze van; ez egy értékelhető minijelenet volt számomra a filmben. A közepes kidolgozottság ellenére – és John Malkovich mellett – azért kap négyes osztályzatot, mert tárgyalja és jól tárgyalja a „kell-e az Armageddon során nevet adnom a dolgoknak (személyeknek)” és a „nem az én gyerekem, mi közöm hozzá” dilemmát. Egyebekben egy átlagos, egyszer nézhető alkotásról van szó.
Már annyi féle földönkívülis történetet láttunk, hogy kellett az újítás. A hangulata jó volt a filmnek és történetben is tudott újat mutatni.
A néző bele tudta magát élni a főszereplő viszontagságaiba. Különleges hangulatot tudott teremteni, csak ajánlani tudom.
Érdekfeszítő történet remek színészi teljesítménnyel. Mindenképpen ajánlom. Nekem meglepően mély volt, sokkal könnyedebb filmre számítottam az előzetes alapján. Érdemes utánaolvasni a könyvnek. Josh Malerman: Madarak a dobozban.
Szerintem zseniális film,nagyszerű történet,végig izgalmas és leköti az embert,Sandra Bullock hozza a szokásos formáját!Kihagyhatatlan,hiánypótló darab,nézzétek meg!
A könyv után furcsa volt picit a film, de mindkettőt nagyon élveztem, Bullocknak jól állt a szerepe, pedig talán kicsit távol áll a karakterétől.
Gondoljunk bele melyik érzékszervünk nélkül élnénk le az életünk. Úgy gondolom a legtöbb ember a szeme világát szeretné legkevésbé elveszíteni. A film alapkoncepciója hasonlított számomra az Esemény című filmre, ahol kis bolygónk növényvilága lázadt ... Teljes kritika
Először a könyvet olvastam, ami elég nyomasztó volt de izgalmakkal teli. A film egy kicsit színesebb világú volt, nem volt annyira sötét , mint ahogy azt a könyv leírta, de ettől függetlenül szerintem sikerült megvalósítani és a lényeget átadta.
Nagyon erős film. Nem is lehet mit hozzá fűzni. A Hang nélkülhöz tudnám hasonlítani, de túlszárnyalta. Sandra Bullock nagyot húz a filmen, de a sztori is nagyon jó.
Egy film, aminek már nagyon várja a néző a végét. Igaz, nekem milliónyi kérdésem lett, de ez mit sem jelent. Le a kalappal a két gyerkőc előtt, kiket kilométereken át húzott, vonszolt a forgatókönyv. Ők igazi hősök. Szürke, nyomasztó, hosszú kínlódás, persze nem a nézőnek, de ő is a részévé válik. Remek rendezés.