Sztálin halála

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Nagy kedvencem lett ez a film, mert történelem- és valósághű, plusz szórakoztató is. Minden fontos történelmi alak megjelenik 1953-ban Sztálin halálakor, mert marakodás, taktikázás és hatalmi versengés kezdődik a legfelsőbb vezetői poszt megszerzéséért. Ez végül Hruscsovnak sikerül, de előbb meg kell küzdenie a többiekkel, mindenekelőtt Berijával, aki minden titkok tudója, Sztálin jobbkeze és az állambiztonsági szervek vezetője. Lavrentyij Beriját végül csak 3-4 hónappal Sztálin halála után tudják félreállítani (1953 júniusában). A film stílusa szarkasztikus, néhol absztrakt és szürreális, mint ahogyan maga a sztálini rendszer is az volt 1953-ban.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A fekete humor számomra mindig is egy kockázatos kategória volt, mert vagy nagyon jól működik (mint Tarantino vagy Guy Ritchie esetében), vagy embertelenül gyenge és bosszantó (temérdek más esetben). Ha azonban ezt jó érzékkel csinálják, és még egy t... Teljes kritika

Remek és könnyednek tűnő film egy súlyos témáról - vagyis egy igen jó arányokkal összepakolt, már-már komédiának tűnő alkotás, ami nem próbál meg sem több, sem kevesebb lenni annál, ami. A Sztálin halálától felbolyduló szovjet vezetést remekül festi ... Többle a film, és úgy nevettet meg, hogy közben érzi az ember: ez azért valahol tragikus. Pont ebben rejlik a film nagyszerűsége: kihasználja azt, hogy bár szatirikusan közelít meg egy-egy helyzetet, és kísérletet tesz arra, hogy megnevettessen minket, azért el is gondolkodtat, hogy illik-e ezen nevetni. Az emberi gyarlóság, a pitiánerség, a hatalomért való marakodás és a politika apró eszközei olyan széles tárházzal tudnak megmutatkozni, hogy a néző kénytelen-kelletlen a színtér kellős közepén találja magát, és esélye sincs kibújni a helyzet súlyosságából. Az biztos, hogy többször nézendő film, hogy minden egyes apró részlet megmaradjon: a kiváló rendezésnek és remek alakításoknak hála olyan sokrétű a film, hogy nehéz mindent rögtön befogadni. Nem egy könnyű darab, de nem is akar az lenni: emiatt tökéletes arra, hogy utána hosszú beszélgetések tárgyává váljon. Akár történelemórákon is. Hiszen a történelmet - ahogy ez a film erre remekül rámutat - ugyanolyan emberek csinálják, amilyenek mi vagyunk. Hiúak, nevetségesek, gyengék és ütődöttek.

Igazán szórakoztató tragikomédiát kaptunk a 2. világháború utáni történtekről Szovjetunió szívében, Sztálin igaz történetéről. Tudtommal még soha nem kapott főszerepet Steve Buscemi és személy szerint örültem neki, hogy elsők közt olvashattam a nevét a szereplőgárda olvasásakor. Maga a film rendkívül szórakoztató volt, még is végig izgalmas mivel egyrészt bemutatta mi is van, illetve volt a politikában, milyen messzire képes ember elmenni a hatalomért. Ez a film jól tükrözi, mit tesz egy ember azért, hogy hatalomra kerüljön, vagy éppen miként árulták el egymást a bajtársak, csak azért, hogy egy szintet feljebb lépjenek az életükben. A rendező Armando Iannucci remekül bemutatta egy vígjátékban Sztálin halála utáni életet Oroszországban. Csak ajánlani tudom.

Buscemi és Kurylenko vezető szerepével egy kifejezetten korrekt és jól működő politikai szatírát dobtak össze. Ianucci jól összerakta a mozit, ami nem biztos, hogy valóban úgy történt-e. Sebaj, ha nem is hiteles, de jó.

Politikai álláspontoktól és világszemléleti elképzelésektől függetlenül mondhatom, hogy remek humorral sikerült kicsit odaszúrni Sztálin emlékének. Persze helyenként - főleg a vége felé - elkomolyodik. Steve Buscemi ha nem is a hátán viszi a filmet, ... Többde mindenképp neki köszönhetjük, hogy az ilyen jól sikerült. Nem tudom, hogy történelmileg mennyire pontos, de ezt bőven el tudom képzelni az akkori vezetésről. Ráadásul nem csak az akkori szovjetről, hanem bármelyik mostani kormányról is. A hatalom igen csábító. Ennek ellenére ezt szerintem csak egy egyszerű nyugati propaganda filmnek kell felfogni. Várom az oroszok válaszát a filmre.

Alacsony színvonalú és ízléstelen film. A történethűsége pedig több ponton is megkérdőjelezhető.

Maró szatíra a diktátor halála utáni hatalomért való könyörtelen harcért. Néhányan felülkerekedtek, elsősorban a biliárdgolyó fejű Hruscsov, aki 1964-ig teljhatalmú vezetője volt a Szovjetuniónak páran pedig megkapták a régóta járó ólomgolyójukat, pé... Többldául Berija, a politikai rendőrség ura, aki 15 éven keresztül birtokolta ezt a pozíciót. Nincs semmi különös abban, hogy a film forgalmazását Oroszországban betiltották, hiszen ilyen kedvezőtlen image, amely csak a rossz hírét keltheti az újra birodalmi célokról ábrándozó országról nyilvánvalóan nem kívánatos. Pedig a politikusok hataloméhségét, aljasságát bemutató filmet minél szélesebb körben kellene népszerűsíteni, mert a politika alapvető jellege sajnos a mai napig sem változott,

Nagyszabású szatíra az 1950-es évek Szovjetuniójának kiemelkedő történelmi pillanata körül, melynek forgatásakor szemmel láthatólag még lehetett helyi képeket filmre venni, nem volt az ország bejárhatatlan, mint most, az ukránok elleni agresszió idej... Teljes kritika

A film a történelmi események alapján készült, és bár a cím és a történet alapján valami háborús, komoly, mély mondanivalójú filmet vár az ember, ez egy igazán humoros, szarkasztikus film lett. A film elején még láthatjuk, hogy Sztálin hogy képes irá... Többnyítani könnyedén mindent és mindenkit, majd másnap reggel, amikor a vezér ágynak dől, eluralkodik a káosz. Mindenki a maga módján szeretné újragondolni a Szovjet Unió jövőjét, és természetesen mindenki Sztálin helyére pályázik. A film nagyon jól bemutatja, hogy mi történik, ha hirtelen egyik napról a másikra vezető nélkül marad egy vezetőhöz nagyon erősen idomult társaság, és hirtelen mindenki vezető lesz, és nem csak papíron, ahogyan eddig. A poénok nagyon jól fel vannak a filmben vezetve, igazán alapos munka a film. A négy csillagot az öt helyett csak azért adom, mert nekem a vége a film pörgősségéhez és humorosságához képest kicsit mélyre, laposra sikerült, de ettől függetlenül egy teljesen élvezhető film, valahogy ilyen formában kellene az iskolákban a történelmet tanítani.

Elég jól sikerült kombinálni a humort és a vele kapcsolatos történelmi esemény momentumait. A film tele van abszurd jelenettel, viszont itt rajzolódik ki az említett (fekete) humor, mert sajnos nem is áll annyira messze a valóságtól... A kommunista r... Többendszert szatirikusan ábrázolja, kiváló színészekkel és beszólásokkal tarkítva, ami engem nem hagyott unatkozni. Minimálisan hasonlíthatjuk, a hazai filmipar gyöngyszemére, A tanú című filmszatírára: a rendszer ugyan az - csak itt más réteget láthatunk a középpontban. Én kitűnően szórakoztam, viszont biztos vagyok benne, akik fiatalkorukat ebben a rendszerben élték, ez a film NEKIK készült. Én, a (csak) történelem órán megszerzett ismereteimmel hátrányos helyzetűnek éreztem magam a film közben.

Rendkívül vicces szatíra, a Sztálin halálát követő hatalmi harcról. El tudom képzelni, hogy sokaknak nem fog bejönni az a kettősség, hogy egy ilyen komoly témát kissé komolytalanul dolgoz fel. Szerintem iszonyatosan szórakoztató. 8,5/10

Nagyon jó humorú politikai szatíra. Nem tudom, hogy a történelmileg mennyire volt hiteles, de nem is az ismeretterjesztés volt a film elsődleges célja, hanem a szórakoztatás. És én jól szórakoztam abban a másfél órában! Pedig kissé félve ültem neki, ... Többhisz az európai filmek (főleg a francia vígjátékok) általában vagy nagyon jók, vagy nagyon rosszak, általában nincs középút. De ez egyértelműen a jó kategória, jó színészekkel, jó párbeszédekkel és szituációkkal és minőségi poénokkal.

En eléggé csalódtam ebben, hisz annyi jó színész egy olyan érdekes témáról írt műben játszik, és valahogy mégse zseniális. Úgy tűnik hogy a színészeket csak arra használtak hogy elmagyarázzak, hogy mennyire bunkók voltak Sztálinék, mintha azt mi nem tudtuk volna énekül.