Anno a 80-as évek végén még videókazettán néztem, néztük a narrátoros filmeket!
Pornó, horror, akció. Ezek mentek úgy nagyjából. Akkor láttam valamikor én is ezt a gyöngyszemet, és őszintém bevallom, nagyon tetszett!
Dan O'Bannon nem kifejezetten gondolkozott rajta, mit is szeretett volna ezzel a sztorival elmesélni, de azért én belelátok egy kis társadalomkritikát is!
Környezetszennyezés, vegyi anyagok trehány, felelőtlen tárolása, szemetelés, és így ezek iszonyatos (persze kissé morbid és abszurd) következményei.
Gyorsan a sztoriról!
Egy orvosi eszközöket tároló raktárház kissé unott vezetője, Frank (James Karen) beavatja újonnan felvett kollégáját, Freddy-t (Thom Mathews) egy szörnyű titokba, hiszen azt mondja, hogy George A. Romero klasszikus zombifilmje, Az élőhalottak éjszakája nemcsak egy kitalált történet, hanem minden szegmensében igaz, és megtörtént eseményeket dolgoz fel.
Amikor egy pittsburgh-i kórház alagsorában, ráadásul érdekes módon a halottasházban kiszabadult (véletlenül kiengedték) a 2-4-5 trioxin nevű gyilkos gáz, hipp-hopp, a hullák életre keltek.
A vérengző zombikat vagy élőhalottakat nagy nehezen megfékezte a hadsereg, azonban egy adminisztrációs hiba miatt a maradék trioxin-tartályokat, bennük néhány hullával, persze nem egy szigorúan őrzött katonai bázisra viszik, hanem az orvosi eszközök rozoga raktárába.
Freddy természetesen egy szavát sem hiszi el lusta és állandóan éhes főnökének, ezért Frank levezeti őt az alagsorba, és megmutatja a trioxinos hordót, benne a mumifikálódott zombi megmaradt maradványaival.
„Masszív tartályok ezek, nem kell félni!”
Mondja, és rendesen meglöki az aszalódott zombi ideiglenes lakhelyét.
Persze, ahogy az egy rendes horrorfilmben ilyenkor az történni szokott, a tartály gyorsan és menthetetlenül megreped, a trioxin kiszabadul, a hullák életre kelnek, de hőseink is „bezombulnak”, és folytatódik újra a vérengzés.
Mivel azonban ezt nem kell „véresen” komolyan venni, hiszen egy horror-vígjátékról van szó, a rengeteg hulla, gyilkosság, vérfürdő és leszakadó fejek, mellek, belek és végtagok mellett jócskán röpködnek a hatalmas poénok is!
Az alapfelállás, mint fentebb olvashattátok, rendkívül egyszerű, viszont a raktári munkások kisebb-nagyobb bénázásai mellett néhány idétlen punk temetőbeli randalírozásába is bepillantást nyerhetünk.
És hiába nem történik szinte semmi érdemleges az utóbbi szálban (bár a pucér csaj, Linnea Quigley síron való erotikus táncikálása kivétel), még így sem unatkozhatunk, hiszen eszméletlen jó poénokkal találkozhatunk a röpke másfél óra alatt.
Mikor épp nem a szerencsétlen karaktereken mosolygunk, akkor az élőhalottakon, akik emellett még rendkívül erősek és kitartóak is, mivel egy mezei fejlövés meg se kottyan nekik.
Tehát a történet szerintem kifejezetten jó tempóban halad, a poénok tényleg ütősek, és ahogy haladunk előre a játékidőben, mindenféle fajta zombikból is egyre több lesz.
Ilyen „laza” összkép adhat okot panaszra?
Nem igazán, talán csak akkor, ha kifejezetten „szőrszálhasogatóak” akarunk lenni, mivel a látványt elég erősen megkarcolta az idő kíméletlen vasfoga.
Ezalatt értem például az élőholtak maszkjait, ma (ezredik nézésre) elég sok helyen látszik, hogy nem éppen rothadó zombik törnek hőseink életére, csak sárral bekent, koszos ruhába öltöztetett statiszták.
De jó a zene, köszönet érte Matt Cliffordnak, jók a képek, Jules Brenner szépen fényképezett, és rendezőnk sem vallott szégyent!
A filmvégi lezárás pedig zseniális!
Clu Gulager, Don Calfa és John Philbin játéka is nagyon tetszett!
A TMDB-n 1830 vélemény után 71%-on van a film, az IMDb-n 66 ezer vélemény után 7,3/10-es, és nálam pedig 85% és természetesen öt csillag!
Egy orvosi eszközöket tároló raktárház vezetője, Frank beavatja új kollégáját, Freddy-t egy szörnyű titokba: azt állítja, hogy George A. Romero klasszikus zombi-filmje, Az... több»
