Messzi észak

A Messzi észak számomra nem a problémákról szól, hanem a célról és a kitartásról. Ahová megyünk, a gondjainkat magunkkal visszük, ezért nincs valódi menekülés. A film ereje abban rejlik, hogy megmutatja: minél távolabb kerülünk a megszokott világtól,... Több annál közelebb kerülünk önmagunkhoz. Kicsit olyan, mint a legjobb harcművészeti filmek, ahol a valódi ellenfél nem egy másik ember, hanem a saját félelmeink és korlátaink. Eszembe jutott a Hét év Tibetben egy mondata is, amikor Brad Pitt karaktere arról beszél, hogy azért szereti a hegymászást, mert a hegyek között kitisztul az ember feje. Itt is valami hasonló történik. Nem csak a túlélés vagy a konfliktus a lényeg, hanem az a belső átalakulás, amely a cél felé vezető úton végbemegy. A cél elérése végül csak a bizonyítéka annak, hogy az ember közben magasabb szintre lépett. Mindenkinek ajánlóm Messzi északot, mert egy csodálatos film a barátságról, természet gyönyöréröl.

Olyan érzés volt, mintha nem is filmet néznék, hanem velük gyalogolnék. Semmi nagy dráma, semmi túltolás, csak két ember próbálja kitalálni, mi maradt abból, akik régen voltak. Furán nyugis, közben meg néha meglepően mellbevágó.

Izgalmas, kalandos, drámai, nem olyan, mint a mai agyament butaságok, és nem csak gyerekeknek. Egyszer érdemes megnézni!

Nem az a film, amit háttérben bedobsz vacsi mellé. Elég lassan halad, de valahogy pont ettől működik. A skót tájak brutál szépek, közben meg azt veszed észre, hogy a két szereplő között több történik egy fél perc csendben, mint máshol egy teljes mono... Többlógban. Néha picit hosszú volt, de összességében nagyon be tudott húzni.