Pi élete

Nagyon lassú film, szóval simán lehet, hogy egy csomó ember fél óra után leállítja. Én személy szerint nagyon álmos voltam a film alatt, nem azért, mert rossz lenne, hanem csupán valahogy nem jókor indítottam el, fáradt voltam. Nem sok minden történi... Többk a filmben, de amúgy érdemes megnézni. Van mondanivalója, például szépen bemutatja azt, hogy a remény hal meg utoljára. A látvány, az nagyon szép, vannak benne kifejezetten szép jelenetek is, és nem átlagos a történet sem. Ami zavart, az az, hogy hosszú a felvezetés, és a film is lehetett volna rövidebb, de én még így is azt mondom, hogy ez egy jó kis film, és akit érdekel, az nézze meg!

Még egyszer mindenképp újra kell néznem, már más szemmel. Tetszett a sztori. A látvány biztos ki volt színezve itt-ott, de szemet gyönyörködtető volt.

A film látványvilága hihetetlenül gazdag és lenyűgöző. Az első pillanattól fogva magával ragadott. A történet pedig örök; nem csupán ma időszerű, hanem 20 év múlva is érthető és aktuális lesz.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Ha valaki nem olvasta az eredeti művet, azt is gondolhatná az előzetesből kiindulva, hogy egy nagyívű életrajzi dráma fog kibontakozni a szeme előtt. Nos, ez félig-meddig igaz is, hiszen Pi saját maga meséli a történetét, tehát nem egy kerek élettör... Többténetet kapunk, és valószínűleg nem is ez volt Ang Lee rendező célja, természetesen az eredeti regényhez is hűnek kellett maradni. Azon túl, hogy a cselekmény nagy része Pi eddigi életéhez mérten annak egy rövid szakaszát mutatja be, mégis azt a jelentőségteljes időszakot, amikor főhősünk magára talál, pedig Istent kereste. Ez a fajta kettősség tetten érhető abban, hogy ide-oda ugrálunk a múlt és jelen között, ahogy ez az indiai fiatalember elkezd mesélni, majd a film végén is visszaköszön, hiszen két befejezést is kapunk. Ahogyan Pi elkezdi keresni Istent, és a vele történtek hatására saját magában leli őt meg, úgy a film végi "dupla" befejezés is valójában az ő keresésének és megvilágosodásának a metaforája: hiszen a két történet valójában egy. A rideg, valósághoz közelebb álló verzió az Istent kereső Pi története, a tigrises pedig azé az emberé, aki megtalálta. Gyönyörű képekkel és csodálatos színészi játékkal örvendeztet meg a film, egyedül a zenénél érzem így utólag, hogy talán lehetett volna egy picit emlékezetesebb. Mindenesetre a Pi élete azon adaptációk táborát gyarapítja, amelyek valódi, hamisítatlan, székbeszegezős, meseszép utazásra invitálnak Isten és a szíved körül.