Pi Patel szülei egy indiai állatkertet birtokolnak, azonban miután csődbe mennek, apja úgy dönt, családjával Kanadába költözik. A különc fiú nincs elragadtatva az ötlettől, de hiába kérleli apját, Indiában nincs többé maradásuk. A hajóút során azonban viharba keverednek, Patel pedig a tengeren… Több
Nagyon lassú film, szóval simán lehet, hogy egy csomó ember fél óra után leállítja. Én személy szerint nagyon álmos voltam a film alatt, nem azért, mert rossz lenne, hanem csupán valahogy nem jókor indítottam el, fáradt voltam. Nem sok minden történik a filmben, de amúgy érdemes megnézni. Van mondanivalója, például szépen bemutatja azt, hogy a remény hal meg utoljára. A látvány, az nagyon szép, vannak benne kifejezetten szép jelenetek is, és nem átlagos a történet sem. Ami zavart, az az, hogy hosszú a felvezetés, és a film is lehetett volna rövidebb, de én még így is azt mondom, hogy ez egy jó kis film, és akit érdekel, az nézze meg!
Még egyszer mindenképp újra kell néznem, már más szemmel. Tetszett a sztori. A látvány biztos ki volt színezve itt-ott, de szemet gyönyörködtető volt.
A film látványvilága hihetetlenül gazdag és lenyűgöző. Az első pillanattól fogva magával ragadott. A történet pedig örök; nem csupán ma időszerű, hanem 20 év múlva is érthető és aktuális lesz.
Én azért többre számítottam ettől a filmtől az alapján amit róla halottam. Bár lehet, hogy pont ez a nagy elvárás volt az ami tönkre tette bennem az élményt. Egyszer nézhető de semmi több.
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Ha valaki nem olvasta az eredeti művet, azt is gondolhatná az előzetesből kiindulva, hogy egy nagyívű életrajzi dráma fog kibontakozni a szeme előtt. Nos, ez félig-meddig igaz is, hiszen Pi saját maga meséli a történetét, tehát nem egy kerek élettörténetet kapunk, és valószínűleg nem is ez volt Ang Lee rendező célja, természetesen az eredeti regényhez is hűnek kellett maradni. Azon túl, hogy a cselekmény nagy része Pi eddigi életéhez mérten annak egy rövid szakaszát mutatja be, mégis azt a jelentőségteljes időszakot, amikor főhősünk magára talál, pedig Istent kereste. Ez a fajta kettősség tetten érhető abban, hogy ide-oda ugrálunk a múlt és jelen között, ahogy ez az indiai fiatalember elkezd mesélni, majd a film végén is visszaköszön, hiszen két befejezést is kapunk. Ahogyan Pi elkezdi keresni Istent, és a vele történtek hatására saját magában leli őt meg, úgy a film végi "dupla" befejezés is valójában az ő keresésének és megvilágosodásának a metaforája: hiszen a két történet valójában egy. A rideg, valósághoz közelebb álló verzió az Istent kereső Pi története, a tigrises pedig azé az emberé, aki megtalálta. Gyönyörű képekkel és csodálatos színészi játékkal örvendeztet meg a film, egyedül a zenénél érzem így utólag, hogy talán lehetett volna egy picit emlékezetesebb. Mindenesetre a Pi élete azon adaptációk táborát gyarapítja, amelyek valódi, hamisítatlan, székbeszegezős, meseszép utazásra invitálnak Isten és a szíved körül.
A film összbevétele 609 016 565 dollár volt (imdb.com).
Azokban a jelenetekben, amelyekben valódi tigris szerepel, egy King nevű, 17 éves, 200 kg-os tigrist láthatunk, akit a rendező, Ang Lee maga választott ki. Lee észrevette, hogy az állat homlokán egy kínai írásjel, a 王 rajzolódik ki a bundáján lévő csíkokból, ennek az írásjelnek a jelentése király.
120 milliós költségvetésből készült a film, és 609 016 565 dollárt hozott világszerte.
A film 228 Rottentomatoeson 86%-ot kapott 197 pozitív és 31 negatív vélemény alapján.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
