Timon

Ilyen egy állati nagy folytatás, aranyom!
Nagyon régóta imádom az első részt. Annyira szívhez szóló, nagyszabású, eredeti és sokrétű mesét kaptunk, ami hatásosan, örökérvényűen belopta magát a szívünkbe. Pazar és óriási látványvilágot kapott, megaötletesen és hihetetlenül vicces lett elejétől végéig. Egy városról van szó, amelyben az állatok - mindegy, hogy ragadozó vagy növényevő - békében élnek egymás mellett. Legalábbis részben, mint kiderült az első részben, de végsősoron, ahogy egyre jobban igyekeznek megérteni egymást, annál különlegesebbé válnak. Ezen szívet melengető fontos üzenete ebben sem maradt el. Nem fogja vissza magát, egyáltalán nem. Na, de kezdjük az elejétől: rövid előzményösszefoglalót követően bele is csap a le... több»

Ötven éve hatalmas klasszikus
Idén ünnepli ez a remekmű ötvenedik évfordulóját, és máig nem tudta egyetlen kategória vagy történet szempontjából hasonlatos film felülmúlni. Steven Spielberg és csapata egy olyat alkott, amit több mint öröm nézni. De címével ellentétben a cápaveszélyről, illetve a cápavadászatról szól. Hiszen a fenevad képernyőideje összesen is alig pár perc a közel két órából. Ezzel is érzékeltetik a súlyos veszélyt, amit jelent. Főleg, ha az emberi felelőtlenség következtében lesz valaki a prédája, mint ahogy az a lány hirtelen a sötétben (!) akart fürödni, és ott érte a vég. És persze a film arra is rámutat, mennyire képesek az érdekek szőnyeg alá söpörni a veszélyt, még ha július 4-e is jön, és minde... több»

Kezdődik a multiverzális ütközet...
Az eredeti három Fantasztikus Négyes-filmnek úgy kétharmada volt meggyőző, és a Marvel-univerzum hasznos építőfilmjei voltak. A 2015-ös nem volt túl nagy szám, ez viszont remekül visszaállította az eredetiek varázsát. Lebilincselő, főleg eleinte szórakoztató, élvezik is a színészek, különösen, hogy újraindul ez. Az alaptartalma nagyrészt a 2007-eshez hasonlít. Itt is Galactus a fő ellenség, aki fel akarja falni az egész hatszázvalahányas Földet. Hatalmas különbséget hoztak be viszont azzal, hogy nemcsak hogy elutaztak, de még a megszületendő baba az, akinek az energiája elegendő neki, hogy végleg jóllakjon. Szerencsére nem áldozták fel, ami még jobban erősíti a csapat iránti erkölcsi szimp... több»

Összességében remek kis évad volt. Különösen az tetszett, hogy a Kilencedik Jedi folytatást kapott, és nagyon drámai mélységekben tudták folytatni. Az, tehát a harmadik és a nyolcadik rész tetszettek a legjobban belőle. Utóbbinak a spirituális mélységei fogtak meg leginkáb, nyilvánvalóan sokunknak a szokottnál is kiszámíthatatlanabb irányok voltak benne. Gondolok ezalatt a megpróbáltatások és a paradicsomi állapot különös ötvöződésére, amin a lánynak kellett keresztülmennie, hogy egy bizonyos komoly akadályon felülkerekedjen. Nagy tanulsága az, hogy önmagunkat, tehát a belső akadályainkat a legnehezebb legyőzni, főleg mert nem mindig nézünk szembe szívesen az ilyenekkel. Szóval igen szívhez ... több»

Nehezen elért szerencse
Mindent belevittek ebbe a remek, régi, de nem múló vígjátékba. Buster Keaton rendesen hozza a formáját, mindent belead. Egy szerencsétlen embert kell eljátszania, akit elbocsátottak, majd megpróbál öngyilkos lenni az elején. Az igazi, sőt, a legnagyobb szerencse ebben persze az, hogy ezzel nem járt sikerrel. Majd elmegy mindenféle munkát kipróbálni, mondhatni szerencsét próbálni, és bár nem mindig jár sikerrel, azért egyre tapasztaltabb lesz. Egyik érdekes szokása, hogy mikor horgászik, sosem elégszik meg a hal méretével. Pedig addig kéne a pecabotjának a madzagát a vízben előrehajítani, ameddig a madzag ér. (Közmondás-alternatíva: No meg ameddig a súlya bírja.) :) Szegény eléggé vizesen fel... több»