Coco (2017)

Amihez csak a Pixar hozzáér, az midászi módon arannyá válik. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy Oscar- és Golden Globe-díjas animációs filmet készített a Díe de los Muertosról, a mexikói halottkultusz legjelentősebb ünnepéről. A halottak napja a világ minden táján, de különösen Mexikóban rendkívül gazdag hiedelemvilággal és hagyományokkal rendelkezik, ám ez a folklórnak nem éppen gyermekbarát ága. Bár a Díe de los Muertos mondavilágához a legapróbb részletekig hű – a házi oltároktól kezdve a bársonyvirág szirmokon át a csontvázakig, sőt a mexikói meztelen kutya, Xoloitzcuintle is feltűnik mint mitikus alebrije –, és a cselekmény nagy része a túlvilágon játszódik, a szereplők nagy részét pedig holtak teszik ki, a Coco mégis kicsik és nagyok számára egyaránt fogyasztható stílusban meséli el a történetet, mintegy lefordítva a halál és az elmúlás morbid elemeit a síron túlmutató szeretet, az elszakíthatatlan családi kötelékek, az összetartozás, az emlékezés és a zene szívmelengető ellentétképeivel. Emellett még egy temperamentumos mexikói családdal, ízes mariachi zenével és musical betétekkel, valamint humorral is színesítik az összhatást. És ha már összhatás, akkor ki kell emelnem a túlvilág bámulatos látványvilágát. A film lezárása roppant megható, hiszen a kis Miquel túlvilági kalandja során helyreállítja a békét élők és holtak között, lezár egy 5 generációs családi visz... több»

Szívmelengető mesefilm a családi összetartásról és az álmokról.Varázslatos az animációja,képernyőn még ilyen gyönyörűt nem láttam.Nemhiába lett az év legjobb animációs filmje az Oscaron.Megható történetet mesél el,ami arra bátorít,hogy merjünk hinni az álmainkban és valósítsuk is meg őket.Kellő hosszúságú volt és nem vitték túlzásba a gonosz jelenlétét,hiszen nem is az volt a film középpontja,hanem sokkal inkább a család.A Cocot nézve önkéntelenül is feltehetjük magunknak a kérdést,vajon mi emlékezni fogunk a szeretteinkre és,ha igen akkor meddig?A film jól kihangsúlyozza a családi hagyományok fontosságát és a család megtartó erejét.Család nélkül elveszettek vagyunk,ezt mutatja meg a sztoriban az a mozzanat is,amikor a halott csontvázak elporladnak,mert már nem emlékeznek rájuk,nekik már úgymond nincsen családjuk.A mondás,miszerint az emlékekben tovább élünk nagyon kifejező és a film cselekménye is erre fókuszál:a csontvázak a halottak országában,csak addig "élnek" amíg emlékeznek rájuk.A fényképek is közelebb hozzák hozzánk a már elhunytakat, és szinte olyan mintha ott lennének köztünk újra,ezt is jól megragadja a film azzal,hogy csak akkor térhetnek vissza egy napra a halottak,ha kitették a fényképüket az élők.A film eredetien hozza közelebb hozzánk a halált és teszi elviselhetőbbé a mexikói halottak napi ünnepség feldolgozásával.Tudomásom szerint nem volt még eddig olyan animációs gyerekfilm ami ennyire jól hozta volna ezt a témát.Nagyon bejött ez a film az egész családnak,kicsiket és nagyokat is megragadott.A készítők óriásit alkottak látványban és történet megvalósításban egyaránt.Összességében nem mondhatok mást csak azt,hogy 5/5-ösre teljesített minden szempontból.

Számomra nagyon megnyerő volt, minden percét élveztem. Kissé féltem attól, hogy az éneklés más irányba viszi el az élményt, de abszolút beleillett a képbe, és a vége igazán megható volt. Fantasztikus volt maga a történet, humorral és komolysággal és kellő drámaisággal tetézve, váratlan fordulatokkal.

Szerintem egy nagyon megható történet, amit könnyek nélkül nem lehet végignézni. Izgalmas a története és egyedülálló.

Gyönyörű film, mind a látvány, mind a mondanivaló terén. Szép és szívhez szóló, anélkül, hogy nyálas lenne. Egy olyan témát bont ki, ami minden ember életében jelen van. Szerintem ez egy gyerekmesének álcázott felnőtt mese. A vége nagyon megható, engem megríkatott. Mindenkinek ajánlott, életkortól függetlenül.

A Pixar a 2015-ös Agymanók és Dínó tesó után 2017-ben jelentkezett olyan filmmel, mely nem folytatás. S bár az időközben bemutatott Szenilla nyomábannal és Verdák 3-mal sem volt igazán nagy probléma, azt mindig jó látni, ha a lámpás cég megmutatja, hogy tud saját ötlet alapján is egy megbízható minőséget hozni. A Coco című alkotásuk Mexikóba repíti el a nézőt a Día de los muertos (magyarul: Halottak napja) idejére. Itt ismerkedhetünk meg a fiatal Miguellel és nagy családjával. Főszereplőnk minden vágya, hogy nagy zenész lehessen, ráadásul egy igazi példaképet is kap hozzá, egy zenész képében, akit az egész falu tisztel. Egy bökkenő viszont akad: a családja mindennél jobban utálja a muzsikát, köszönhetően egy múltbéli sérelemnek. Persze itt jönnek a képbe az egy-egy nemzethez fűződő sztereotípiák, ez esetben: minden mexikóinak feltétlenül virtuóz mariachi muzsikusnak kell lennie? Miguel családjával mindenesetre ez a helyzet, csak erről tilos beszélni, mert a kisfiú üknagyapja éppen a zene miatt hagyta el a családját. Aztán eljön a helyi halottak napi ünnepség, s egy varázslatnak köszönhetően Miguel átkerül a halottak világába, ahol (természetesen) találkozik túlvilági családtagjaival. Elkezdődik tehát a kalandozás a mexikói alvilágban, ahonnan Miguelnek vissza kell jutnia az élők köze, s mindeközben a családi múltról is kiderülnek nem akármilyen titkok. Mint a legtöbb Pixar-fi... több»

Annyira szép és páratlan teli színnel és élettel, ami azért is érdekes mert a rajzfilm 80%-a a túlvilágon játszódik. A mexikói halottak napja amúgy is egy sajátos kultúrkör és ez a rajzfilm kellő képpen megragadta a lényegét és elénk tárta azt. Szerintem szem nem marad szárazon annyira megható és kedves. Csak ajánlani tudom.