Az aranyember

Aranykorban készült film, mely időtálló. Sok film az évek, évtizedek múlásával eltűnik a süllyesztőben, de ezek a filmek örökzöldként ragyognak a filmtörténet változékony egén. Természetesen erősen érződik rajta a 60-as évek divatja, de ez semmit nem... Több von le a film értékéből. Ez a film egy klasszikus, az biztos. A történet érdekes, fordulatos. A színészi játék lehengerlő. Sok iskolásnak talán még ma is kötelező, vagy legalább is ajánlott olvasmány. Mindenképp jó szívvel tudom ajánlani mindenkinek. Szóval, filmre fel és jó szórakozást!

Lehet, hogy nem hiszitek el, - Tán nem baj a tegezés, - de a filmben én voltam a kisbaba, aki a szigeten született. / Még az akkori újságcikkek is megvannak. Édesanyám őrzi. Anyukám augusztusban lesz 87 éves. / Ahol forgatták anno, mi " Szigetcsúcs " - nak nevezzük. Akkor is itt éltem Nagymaroson, a Duna mellett. Itt választottak ki engem egy bölcsődében. A film szereplői Visegrádon voltak elszállásolva, de ott, akkor, nem volt bölcsőde. Későbbi osztálytársnőm volt az első kiválasztott, ezt el kell mondanom, de az ő betegsége miatt, - Természetesen meggyógyult, - én szerepeltem a film két - három jelenetében. A mai napig büszke vagyok, hogy Pécsi Ildikó Művésznő filmbéli kisbabája lehettem. Ma már, lassan 59 évesen be kell látnom, nagyon régen volt a film felvétele, de soha nem feledem, hogy " picit " részese lehettem. Tehát számomra remek alkotás. Figyelembe véve, hogy az Aranyember, az 1962 - es, volt az első magyar színes, szélesvásznú film. 10/10 :)

Jókai művéből készült remekmű, ami még a mai embert is magával ragadja, annak ellenére, hogy némely karakter elég naivnak tűnik napjainkban.

Elsősorban a két főszereplő Krencsey Marianne és Béres Ilona szépsége és alakítása tetszett, no meg Latinovits Kristyán Tódor szerepében. Csorba András jelenléte a koprodukció miatt érthető, bár igazából nem nagy teljesítmény. Ennek ellenére ez a film is szerintem top 10-es!