Aranykorban készült film, mely időtálló. Sok film az évek, évtizedek múlásával eltűnik a süllyesztőben, de ezek a filmek örökzöldként ragyognak a filmtörténet változékony egén. Természetesen erősen érződik rajta a 60-as évek divatja, de ez semmit nem... Több
Lehet, hogy nem hiszitek el, - Tán nem baj a tegezés, - de a filmben én voltam a kisbaba, aki a szigeten született. / Még az akkori újságcikkek is megvannak. Édesanyám őrzi. Anyukám augusztusban lesz 87 éves. / Ahol forgatták anno, mi " Szigetcsúcs " - nak nevezzük. Akkor is itt éltem Nagymaroson, a Duna mellett. Itt választottak ki engem egy bölcsődében. A film szereplői Visegrádon voltak elszállásolva, de ott, akkor, nem volt bölcsőde. Későbbi osztálytársnőm volt az első kiválasztott, ezt el kell mondanom, de az ő betegsége miatt, - Természetesen meggyógyult, - én szerepeltem a film két - három jelenetében. A mai napig büszke vagyok, hogy Pécsi Ildikó Művésznő filmbéli kisbabája lehettem. Ma már, lassan 59 évesen be kell látnom, nagyon régen volt a film felvétele, de soha nem feledem, hogy " picit " részese lehettem. Tehát számomra remek alkotás. Figyelembe véve, hogy az Aranyember, az 1962 - es, volt az első magyar színes, szélesvásznú film. 10/10 :)
Jókai művéből készült remekmű, ami még a mai embert is magával ragadja, annak ellenére, hogy némely karakter elég naivnak tűnik napjainkban.
Elsősorban a két főszereplő Krencsey Marianne és Béres Ilona szépsége és alakítása tetszett, no meg Latinovits Kristyán Tódor szerepében. Csorba András jelenléte a koprodukció miatt érthető, bár igazából nem nagy teljesítmény. Ennek ellenére ez a film is szerintem top 10-es!
1962-es Az aranyember tényleg fantasztikusan sikerült, nemrég néztem meg újra. 60 éves film létére a látványvilág kiváló, mindenféleképpen ezt a feldolgozást ajánlom. A regényt hűen követi, persze a belső monológokba, melléktörténetekbe nem látunk bele igazán, de cserébe pörgős és érdekes annak is, aki nem olvasta a regényt. A színészek is remekelnek, a karakterek igen könnyen felismerhetők a regény alapján, minden fontos szereplő kellő mennyiségű időt kap. Annak ellenére, hogy regényfeldolgozás, a játékidőt elég szűkösre sikerült szabni, holott a mai filmek minimum 120 percesek, vagy még annál is hosszabbak. Bár sejthető, hogy az anyagiak álltak a háttérben. Csorba András kiválóan alakítja Tímár Mihály szerepét, Brazovicsot (Greguss Zoltán) is pont így képzeltem el. Amikor ezt forgatták, az 1 óra 47 perc még irgalmatlanul hosszú játékidőnek számított. Ma a nézőnek nem gond egy 3 órás Batman film sem. Illetve, Jókai mai szemmel rettenetesen terjengős. Ma ezt a filmet sem tudná leforgatni így, vagy ettől színvonalasabban senki. Már a színészekkel gondok lennének.
A magyar film (egyik) aranykora lehetett, amikor ilyen látványos, nagyszabású filmek készültek a klasszikus regényekből. Történethű mese, gyönyörű díszletek, helyszínek és kosztümök. Pécsi Ildikó, a korabeli szexikon és Latinovits Zoltán, mint gonosz.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
