Berto49

Megint jönnek, kopogtatnak...
Nem a Szamos menti kurta kocsma, hanem egy pesti bérház egyik lakásának az ajtaján, 1951 júniusának első napjaiban. ÁVÓ-sok szállják meg a lakást, egérfogót alakítanak ki, bejönni lehet, kimenni nem. A testület tagjai bizonyára gyorstalpalón szerezték meg a minősítésüket, mert a lakás tágabb környezetét nem vizslatták át. Nagyon sok szereplője van, a karakterek egyénítése elmaradt. A film hangja katasztrofális. Pedig fejhallgatót használva néztem, de a suttogások érthetősége minimális. Bezzeg a filmen végighúzódó klimpírozó zenei kíséret elnyomja a suttogva előadott dialógusokat, de nem is baj, mert úgyse lehetett érteni. Három javaslatom lenne, de egyik se megoldható; a színészeket beszédt... több»

Cseppet sem vidám sorsok az óriáskerék tövéből
Ezt a filmet Woody Allen 2017-ben, 82 éves korában írta és rendezte, de azóta sem hagyott fel a filmkészítéssel. Valószínűleg az a kényszerképzete, hogy minden évben egy-egy új filmmel kell kirukkolnia. Személy szerint csak azokkal a munkáival van bajom, amelyekben szerepel, a rendezéseit viszont szívesen megnézem. Nekem eddig a „Blue Jasmine” tetszett legjobban, ez a munkája is azt az irányt folytatta. A múlt század ötvenes éveinek hangulatát idéző Coney Island harsány forgatagával szöges ellentétben áll a négy szereplő személyes sorsa. Súlyos döntések előtt állnak, aztán, ahogy az óriáskerék fordul egyet, ők is ugyanoda jutnak vissza. A csiricsáré színek jeleneteken belüli alkalmazásai jó... több»

Theo és a tengelic
Nem volt türelmem a 800 oldalas, magyarra is lefordított regényt végigolvasni, több mint a felén azért túljutottam. Megelégedtem tehát a két és fél órás filmváltozattal. Nem sokat vesztettem volna, ha ezt is kihagyom. A kritikusok valósággal „szétcincálták” a filmet, a különböző fesztiváldíjakra gyúrás sikertelen maradt. Lehetetlen egy regénymonstrum minden fontos gondolatát belepréselni egy filmváltozatba, különösen akkor, ha az írásmű sem bővelkedik azokkal. A harminc hétig a bestseller listán szereplő könyv maximum csak a terjedelmével tűnt ki, mert az amúgy sikeres írónő a rengeteg nyomdai ív teleírásával – szerintem – nem alkotott jelentős művet. A betűtengerben elsüllyedt a hiteles mon... több»

Nem szabad feladni!
Lengyel filmdráma egy örökletes szembaj következtében fokozatosan megvakuló tanárról Andrzej Chyra kimagaslóan kiváló alakításában. A filmet egy a valóságban is megtörtént eset alapján forgatták. Egy tragikus baleset után, amelyben a főhős édesanyja az életét vesztette. a tanár látása egyre romlott, de azt az iskolában eltitkolta. Belegondolni is szörnyű a vakságba, a főhős sem nyugodott bele, hogy élete értelmét, a tanítást abbahagyja. Küszködve, hallatlan erőfeszítéssel elvállalta egy érettségire készülő osztály vezetését és humánus módszereivel sikerre is vitte az elvállalt feladatot. A megrázó téma ellenére is nagyon jó film, üzenete szerint: minden nehézség ellenére folytatni kell az él... több»

Hatalmas tragédiák után
Természetesen magyarként nagyon örülök, és szurkolok a film sikeréért, bár nem sok esélyt látok a győzelemre. Elsősorban azért, mert ezen a kamaradrámán erősen látszódik, hogy TV-filmnek készült, egy mozifilmnek szerintem több cselekményt kellene tartalmaznia. Otthon, egy kényelmes fotelban a néző jobban el tudja viselni a viszonylagos történet nélküliséget, intim környezetben jobban tud azonosulni a két főszereplővel. Filmvásznon kissé monotonnak tűnik. Ezzel együtt gondolatébresztő film, amely visszavisz a háború utáni évek világába, megtetézve a két főhős átélt hatalmas veszteségeivel. Túl gyorsnak találom Klára és Aldó mély kapcsolatának kialakulását, már rögtön a második találkozás után... több»