Nem a Szamos menti kurta kocsma, hanem egy pesti bérház egyik lakásának az ajtaján, 1951 júniusának első napjaiban. ÁVÓ-sok szállják meg a lakást, egérfogót alakítanak ki, bejönni lehet, kimenni nem. A testület tagjai bizonyára gyorstalpalón szerezték meg a minősítésüket, mert a lakás tágabb környezetét nem vizslatták át.
Nagyon sok szereplője van, a karakterek egyénítése elmaradt. A film hangja katasztrofális. Pedig fejhallgatót használva néztem, de a suttogások érthetősége minimális. Bezzeg a filmen végighúzódó klimpírozó zenei kíséret elnyomja a suttogva előadott dialógusokat, de nem is baj, mert úgyse lehetett érteni. Három javaslatom lenne, de egyik se megoldható; a színészeket beszédtechnikai tanfolyamra kell küldeni, a hangmérnököt azonnal leváltani, de a helyette beállított új szakember – ismerve a magyar filmek rettenetes hangzását – sem hozna javulást. A harmadik pedig a feliratozás, de ez magyar film esetében szégyen és gyalázat lenne.
Személy szerint nem értem ezeknek a múltbanéző filmeknek feltűnő elszaporodását, főleg Köbli Norbert alkotásai („A vizsga”, „A berni követ” stb., de ide lehet sorolni a „Trezor” című filmet is). Sokkal könnyebb bebújni a múlt kulisszái mögé, mint egy napi aktuális témát (globalizáció, környezetvédelem, emigráció) feldolgozni? Természetesen nem fűrészpor ízű filmre gondolok, hanem friss, eleven, gondolatébresztő darabokat hiányolok.
Az biztos, hogy Deák Kristóf ezzel az első egész estés nagyjátékfilmjével nem fog Oscart kapni. Azért sem, mert a TV-ben mutatták be, ha pedig moziforgalmazásba is kerülne, alacsony nézettséget érne el.
