Egyszer nézhető, átlagos, természetfeletti horror, amelyben több kérdés maradt számomra megválaszolatlan, mint amelyre választ kaptam. Néhol kapunk egy-egy izgalmas részt, de többnyire lapos a sztori, kínos párbeszédek és a rémes CGI jellemzi a filmet.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Santiago Menghini nagyon meg akart ijeszteni minket. Ehhez képest a film első egyharmada rettentő unalmasra és sablonosra sikerült, néminemű világító szemű lényekkel és furcsa suttogásokkal, halk neszekkel és egy kétségbeesett, mexikói származású fia... teljes kritika»

Egy bizonyos szinten lefoglalt, feltett egy csomó kérdést, amire úgy gondoltam, a végén választ kapok, de nem történt semmi. Csak félrevezetések és hibák a sztoriban. Hanyag egy film, nem nevezném félelmetesnek.

Lenne egy történet, de nem találtam sehol, van a láda, a történetéről és a szereplőkről semmit sem tudunk meg, valahogy a fő sztori az elveszik, azaz meg sem jelenik, épp ezért az egész film egy vontatott, unalmas, horrornak nem mondható, játékfilm kategóriájú alkotás lett. Minden tök jó benne, de az értelmetlenül összecsapott fő történet lenullázza az egészet. Fogalmunk sincs, ki kicsoda és mi a szerepe. Borzasztóan unalmas volt sajnos.

Az első fele nagyon unalmas, vontatott, a második felétől kezd beindulni, de aztán csak újabb kérdések merülnek fel, a vége meg egy nagy katyvasz. Ez nálam a nagyon gyenge kategóriába tartozik!

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A Netflix ismét egy remekbe szabott misztikus horrort hozott tető alá, amely egy szokványos szellemhistóriának indul, hogy aztán az utolsó harmadban átforduljon egy Lovecraftot megszégyenítő sötét és bizarr utazássá. Adva van ugyanis egy bevándorló nők részére üzemeltetett ódon motelszerűség, amely ötvözi a hagyományos kísértetjárta kastélyok, illetve a modern motelek milliőjét, és ahová csak becsekkolni lehet, ki nem. Ugyanis a kissé zavart tulaj és testvére a pincében lévő azték csillagdémonnak, Ītzpāpālōtlnak mutat be áldozatokat, így biztosítva a beteg fivér gyógyulását. Az azték kultúrában a szülés közben meghalt csecsemőket kötötték a démon személyéhez, miközben félték is hatalmát, ugyanis úgy tartották, hogy napfogyatkozáskor embereket vacsorázott. A démon egyszerre bizarr és rémisztő, H. R. Giger minden bizonnyal tapsikolna örömében, ha látná. A történet lassan indul be, azonban a démon megjelenésével elszabadul az őrület, és metaforikus, szürreális ámokfutássá válik. A színészek kimondottan jól teljesítenek, a vizuális effektek is átlagon felüliek, és a történet is kimondottan egyedi, bár több részletet is felfedhettek volna a szörnnyel kapcsolatban, például hogyan került az alagsorba? A film alapjául szolgáló művet nem olvastam, így nincs viszonyítási alapom, de az biztos, hogy egy igazán egyedi dark fantasy horror lett a végeredmény.

Unalmas, egy pillanatig sem volt képes fenntartani az érdeklődésemet. Színtiszta időpocsékolás.