"Ha látod a házad ablaka előtt elhaladó szénásszekeret és a körülötte tolongó népet, ne szaladj utánuk! Isten a szénánál értékesebb kincset tartogat számodra."
"Az ember csak annyiban uralja a természetet,amennyiben aláveti magát a törvényeinek!"
Különös viszony Jelen filmünk Michelangelo Antonioni trilógiájának harmadik "felvonása". Annak idején a Napfogyatkozás (is) elnyerte a cannes-i zsűri különdíját, de a hatalmas közönségsikerről ez esetben valahogy nemigen beszélhetünk. Bevételi szempontból legalábbis nem volt túl izmos alkotás. Elképzelhető, hogy ennek a kisebb kudarcnak is lehet némi szerepe abban, hogy ez volt az olasz rendező, a David di Donatello-díjas Antonioni utolsó fekete-fehér filmje.
A film kritikusai szerint Antonioni leginkább már a film belső történéseit hivatott előadni. Az, hogy ez valójában mit is jelent, azt a kedves néző döntse el maga! Derék rendezőnk elindít bizonyos szálakat, majd mintha kissé megunná őket, eldobja, és... több»
Érdekes és tanulságos mozi Jelen filmünket egy rendezőpáros, méghozzá Aleksandr Alov és Vladimir Naumov rendezték. Nem egy egyszerű mozi, odafigyelős, és eközben elgondolkodtató, ám mégis izgalmas és érdekfeszítő sztorival bír.
A teheráni konferencián anno a németek még 1943-ban merényletet akartak elkövetni a nagy Hármas ellen. Ez a három személy pedig a Szovjetunió teljhatalmú ura, Joszif Sztálin, az Egyesült Királyság állandóan szivarozó miniszterelnöke, Winston Churchill és az Egyesült Államok elnöke, Franklin Delano Roosevelt voltak. Max Richard (Armen Dzhigarkhanyan), a nácik bérgyilkosa, akit 37 évvel ezelőtt béreltek fel ennek a hármasnak a likvidálására, ma éppen Párizsban él, és ki akarja adni az emlékiratai... több»
Pompás kis mozi Hát bevallom férfiasan, nekem a zsaru, vagy csak nagybetűvel írva, hogy ZSARU, igazándiból csak két színész lehet, mégpedig az egyik maga Alain Delon, a másik pedig Jean-Paul Belmondo. Mindkettő zseniálisan, és mondhatni "csípőből" simán megoldotta ezeket a karaktereket! De ugyanezt tudom elmondani "pepitában", tehát a bűnözőt is ők ketten tudják a legjobban "lehozni"!
Philippe Labro, jelen filmünk rendezője tudta ezt, így nem is volt kétséges, hogy kire fogja bízni az ex-francia titkosszolgálat egyik tisztjének, igaz, mára már a zsaruk "feketén" alkalmazott bérgyilkosa szerepét...
Roger Pilard, vagyis dit l'Alpagueur (Jean-Paul Belmondo, a fejvadász) és a L'Epervier (Bruno Cremer, pacsi... több»
Egy izgalmas és humoros darab Azt a filmet, amiben (számomra) egy olyan színész szerepel, mint Jean-Paul Belmondo, kötelező megnézni! Örökzöld darabok, humoros, izgalmas, érdekfeszítő vagy éppen körömrágós mozik, krimik, thrillerek, vígjátékok sora, nagyobbnál nagyobb szerepek... A történet a két világháború között játszódik, tele humorral, tele kacagtató, extrém jelenetekkel, vagy éppen hatalmas, spontán akciójelenetekkel... Történetünk még 1916-ban, az első világháború alatt játszódik... Egy híres német és egy vagány francia vadászpilóta, Günther von Beckmann (Frank Hoffmann) és Jo Cavalier (Jean-Paul Belmondo) sikeresen kimenekítik egymást a légicsatából. Majd a földre zuhanást követően egy vita és az azt követő ökölh... több»
Egy igazán parás alkotás...De nagyot szól! Egy igazi misztikus sci-fi horror, ami anno komoly ijedtséget, kisebb sokkot okozott a nézői számára! Igazán ismert, sőt elismert klasszikusok legelső megtekintésekor az ember vagy nagyon csalódottan fanyalog és értetlenkedik, hogy mire is ez a nagy felhajtás, vagy igazán elismerően mosolyog, és hevesen bólogat a megérdemelt reputáció miatt.
Nos, derék rendezőnk, egy bizonyos Wolf Rilla 1960-as, klasszikussá vált mozija teljességgel méltó a legnagyobbak közötti filmtörténeti pozíciójára, hisz ténylegesen egy tökéletes mestermunkáról van szó, tele pompás, újszerű, meghökkentő ötletekkel, innovatív megoldásokkal és zseniálisan kivitelezett jelenetekkel. Az, szerintem, pedig már csak hab a to... több»
83 Napfogyatkozás (1962)
Jelen filmünk Michelangelo Antonioni trilógiájának harmadik "felvonása". Annak idején a Napfogyatkozás (is) elnyerte a cannes-i zsűri különdíját, de a hatalmas közönségsikerről ez esetben valahogy nemigen beszélhetünk. Bevételi szempontból legalábbis nem volt túl izmos alkotás. Elképzelhető, hogy ennek a kisebb kudarcnak is lehet némi szerepe abban, hogy ez volt az olasz rendező, a David di Donatello-díjas Antonioni utolsó fekete-fehér filmje. A film kritikusai szerint Antonioni leginkább már a film belső történéseit hivatott előadni. Az, hogy ez valójában mit is jelent, azt a kedves néző döntse el maga! Derék rendezőnk elindít bizonyos szálakat, majd mintha kissé megunná őket, eldobja, és... több»