Rokonszenvedés

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A Rokonszenvedés egy mélyen megrázó, mégis felemelő alkotás, amelyben Jesse Eisenberg és Kieran Culkin párosként keltik életre az unokatestvéreket. A történet gyönyörűen és kendőzetlenül mutatja be a gyászt, a traumákat és a fájdalmat. A zsidó család... Több gyökereit kutató lengyelországi vakáció során a két férfi eltérő módon kezeli a múltat. David a merev, nyugodtabb életet éli, addig a múltbéli öngyilkossági kísérletével és belső démonaival küzdő Benji számára minden egyes lépés egy kibírhatatlanul nehéz próbatétel, ami a reptéren és a többi helyszínen is folyamatos feszültséget szül. A film kiválóan egyensúlyoz a humor és a tragédia határán, miközben feltárja, hogy ki is volt valójában a nagymama. Az unokatestvér-unokatestvér kapcsolat dinamikája hol fájdalmas, hol pedig nagyon vicces, ám végül mindketten szembesülnek az örökölt gyökerekkel és a saját belső vívódásaikkal. Eisenberg rendezése tökéletesen reflektál arra, hogyan hat az ősök utáni kutatás a jelenlegi életünkre. Az érzelmi hullámvasút, a családi szálak kibogozása és a veszteség feldolgozása mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a nézőben maradandó nyomot hagyjon ez a különleges utazás, amely során megértjük a fájdalom természetét. Nálam 5/3 csillag

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Szívhez szóló, szomorú és emberközeli. A Real Pain a felszínen egyszerű, mégis karakterei sokkal többet mesélnek, mint amennyit kimondanak, és a film meglepő mélységekig lenyúl a mindennapi fájdalmak és a gyász körüljárása közben. Két ellentétes kara... Teljes kritika

A történet arról szól, hogy a két főszereplő, akik unokatestvérek, és együtt nőttek fel, elutazik Lengyelországba, hogy láthassák, honnan származnak. A nagymamájuk lengyel zsidó volt, aki sajnos megjárt egy haláltábort, majd sikerült Amerikába költöz... Többnie. Miután meghalt, a két fiú részt vesz egy szervezett túrán, amely bemutatja Lengyelország zsidó emlékműveit. A film eredeti címe magyarra fordítva "Igazi fájdalom". Számomra ez elgondolkodtató, hogy vajon arra a kontrasztra utalhat-e, hogy míg a nagymamának az volt az igazi fájdalma, hogy a holokauszt részese volt, addig az unokái hogyan is panaszkodhatnának bármi miatt, hiszen ehhez képest minden semmiségnek tűnik. És a filmben meg is fogalmazódik ez a gondolat Benjiben, hogy ott ülnek a vonaton az első osztályon, finom ételt fogyasztva, miközben oda tartanak, ahol régen embereket kínoztak. Az egész film súlyos hangulatot kelt, két nagyon különböző embert mutat, akik közül az egyik folyton eltűri a másik dolgait, elviseli, hogy olyanokat csinál, amivel ő nem ért egyet, hiszen rokonok. Kieran Culkin fantasztikusan hozza a figurát, nem csodálkozom, hogy Oscar-díjat kapott érte. Az ilyen típusú filmek nem tartoznak a kedvenceim közé, nem tudom, hogy milyen hangulat kellene a megnézéséhez.

Próbálom értelmezni, hogy mit kaptam a filmtől. Érzelmek és életutak, nem vagyunk egyformán célorientáltak. Vannak, akiket a belső érzelmeik ilyen irányba vezetnek, mint a filmbeli Benji. Igen, vannak, biztos te is ismersz ilyen embert. Ők nem céltal... Többanul élnek, hanem néha csak sodródnak, de a belső érzelmi világuk nagyobb, mint a racionális embereké. Nekem ezt mondta el ez a film.