Miután a Sárkányok háza rendezte a Trónok harca 8. évad utáni számlát a rajongóknál (hogy aztán a 2. évaddal megint elkedvetlenítse őket), maradt elég tér Westeroson az átlag néző ingerküszöbének birizgálására. A franchise következő sorozata ugyanis mindentől mentes, amiért a Trónok harcát szeretni szoktuk: politikai intrikák, emlékezetes, erkölcsileg szürke figurák és sárkányok! De mindez nem jelenti azt, hogy A Hét Királyság lovagja rossz lenne, sőt egy bizonyos szempontból még bátor is. több»
A Prehisztorikus bolygó továbbra is elképesztő minőséget képvisel a természetfilm-sorozatok felhozatalában. Az Apple TV+ szériája ezúttal nagyobbat ugrott az időben a második évadhoz képest, valamint narrátort is cserélt, így valóban valami újat kínál. Ám mintha egy picivel több lenne benne a hatásvadászat. több»
Ez is elérkezett: a teljes ötödik évad premierjével pont került a Stranger Things-saga végére. A Netflix alaposan felcsigázta a várakozásokat azzal, hogy három részre bontotta az új évad közzétételét. A teljes évadról viszont felemásak az érzéseink. A készítők le is zárták a történetet és nem is, bevállalósak is voltak és nem is. Kérdőjelek maradtak bőven, de ez a Stranger Things, elrontani tehát nem igazán lehetett, szóval a lényeg mégiscsak az, hogy üljünk le, tegyük félre a fenntartásainkat és élvezzük. több»
Vince Gilligan legújabb sorozata, a Pluribus egy testrablós sci-fi a Breaking Bad legendás légykergetős epizódjának stílusában, ahol csak a kibírhatatlan személyiségek tudnak ellenállni a minden kívánságukat AI-módra teljesítő kollektívának. több»
A Welcome to Derry első öt epizódja felcsigázta az érdeklődésünket, mert egy erős társadalomkritikába ágyazott Az-előzménytörténet képét mutatta az Andy Muschietti-féle univerzumban. A Bill Skarsgård beteg bohócvigyorával felvértezett szörnyeteg minden korábbinál könyörtelen arcát mutatta meg. De mennyiben felel meg a várakozásoknak az előzménysztori a sorozat teljes hossza alapján? Stephen King-filmfeldolgozáshoz illően felemás módon. Az erős társadalomkritika megmaradt, viszont a történet a végére összegubancolódott, és inkább csak összezavarodtunk azt illetően, kicsoda is Pennywise. több»
A diktatúrák természetét és működését azok érzik (és nem tudják) legjobban, akik benne élve magukba szívják annak minden mérgező elemét. Irán világhírű és egyik legüldözöttebb filmrendezője, Dzsafar Panahi nemcsak érzi, de ismeri is egy ilyen rendszer működését, ám legújabb filmjében inkább a közérzésnek adja át nézőit. És pont ettől lesz zseniális a Csak egy baleset. több»
Paul Feig életművét végigkísérték a női főszereplős akciókomédiák (Koszorúslányok, Női szervek, A kém, Szellemirtók). Legújabb eresztése a női szereplőket megtartotta, a hangvétel azonban ridegebb lett. A The Housemaid – A téboly otthona egy háztartási thriller, amelyben Sydney Sweeney egy sötét intrikák középpontjába kerülő, ám korántsem mimózalelkű házvezetőnőt alakít. A film alattomos lélektani játszmákat és meglepő fordulatokat ígér, és bár nem éppen a legnyomasztóbb, legkilátástalanabb thrillerek közé tartozik, így is elég kemény helyzeteket mutat be, és a váratlan kanyarokban sem szűkölködik. több»
Eddig is a folytatások, rebootok és mindenféle újrafeldolgozások korát éltük. Eddig is volt már, hogy azt hittük, Hollywood elérte annak a bizonyos a vödörnek az alját. De mindig van lejjebb. 2025-ben már tényleg teljesen indokolatlan franchise-okat támasztottak fel. Köztük a karácsonykor, szinte a semmiből felbukkanó Csendes éj, véres éjt, ami meglepő módon, sokkal érdekesebb, mint elsőre tűnt. Mármint, ha az érdekesség alatt azt értjük, hogy az év egyik legváratlanabbul bizarr furasága. több»
Az ágy alatt lakó képzelt szörnyek számos kisgyerek életét keserítik meg. Egy ilyen lény árnyékában élő kicsinek félelemmel, reszketéssel és a felnőttek látszólag együttérző, de igazából értetlenkedő figyelmével kell megküzdenie – legalábbis valahol így érezhetik, még ha tudjuk, félelmük nem feltétlen kézzelfogható. De mi történik, ha nagyon is valós az az ágy alatti szörny? A Hannibal sorozat alkotója, Bryan Fuller legelső rendezésében ennek a gyerekkori élménynek megy utána, leöntve azt egy adag őrülettel, az utóbbi években reneszánszát élő családi horrorral és a rá jellemző művészi látványorgiával. több»
A nagy árvíz (The Great Flood) leginkább olyan, mintha egy Emmerich és Nolan koprodukció Temus változata lenne. Vannak értékelhető technikai és filozófiai rétegei, de sajnos végül a gyilkos áradat zavarossága a filmet is maga alá temeti. több»
46 A Hét Királyság lovagja (2026)