Lorcan Finnegan legújabb filmje egy szórakoztatóan hangulatos, kafkai szürreálisba hajló Nicolas Cage őrület. Csak kár, hogy Kafkához hasonlóan neki sem sikerült értelmesen lezárnia. több»
A félelem utcája: A bálkirálynő (Fear Street: Prom Queen) a Netflix 4 éve bemutatott horror franchise-ának egy különálló darabja. Valamennyire bővíti ugyan a városka, Shadyside legendáját, de nem épít szoros kapcsokat az előző filmekkel. A retro hangulatot viszont annyira túlzottan szereti, hogy nem maradt ideje másra koncentrálni. Ez meg is látszik a végeredményen. több»
Az élőszereplős Lilo és Stitch remake kevés, de lényeges változtatásokkal meséli újra a rajzfilmből ismert sztorit, ezért nem csak nosztalgiát képes ébreszteni. több»
A The Studio kiváló érzékkel teremti meg a filmipari káosz nyomasztó mindennapjait és fényűző körítéseit is. Evan Goldberg és Seth Rogen komédiája rengeteg meta megoldással élve ábrázolja egy stúdiőfőnök pörgős életét, miközben a nézőt is végig stresszben tartja. több»
A Mission: Impossible 8. – A végső leszámolás aránytalanul bőbeszédű, de még ezzel együtt is egy ambiciózus, kaszkadőrmutatványoktól duzzadó fináléja Tom Cruise epikus filmsorozatának. több»
A Love, Death & Robots immár a negyedik évadba lépett. A jól megérdemelt elismeréseket bezsebelő előzmények után a tíz új epizód nem sok egetrengető újdonságot tartalmaz. Ismerős témákat dolgoznak fel, de mindegyiken érződik a belefektetett munka és lelkesedés. Kellemes kikapcsolódást kínálnak, és a macskák szerepe sem elhanyagolható. több»
Az ifjúság forrása (The Fountain of Youth) Guy Ritchie Indiana Jones filmje. Az meglehet, hogy hajszálnyival jobban sikerült, mint az öreg töriprofesszor utolsó kalandja, ám így sem jelent valódi vigaszt azoknak, akik szívből várják a kalandfilmek újbóli felemelkedését. több»
A sorozatgyilkosokból sose elég, főleg azokból, akik ünnepnapokat választanak fiatalok ritkítására. Josh Ruben legújabb horror-vígjátéka, a Heart Eyes pedig Valentin-napon engedi szabadjára az ünnephez öltözött gyilkosát. több»
Hosszú idő elteltével mozikba került a Végső állomás-sorozat hatodik része, a Vérvonalak. A franchise kedvelői valószínűleg megtalálják a számításaikat, mert az új film kellően brutális és abszurd, hozza a sorozat kedvelői által elvárható, lehetetlenül szórakoztató, brutális halálokat. Viszont a film ősibb irodalmi hagyományokhoz, egészen a görög drámák sorskérdéseihez, a végzet elrendeltségének dilemmájához is visszanyúl. Spoilermentes, a filmsorozat világára első bálozóként rácsodálkozó szemmel írt kritika. több»
69 A csúf mostohatestvér (2025)