Többesélyes szerelem

Ahogy látom, nagyon megosztó film lett, pedig nálam az év egyik kedvence. Két dologért voltam nagyon hálás nézés közben: házasságban élek, és nem vagyok amerikai. A szatirikus jellege mögött is kisejlik, hogy mennyire nem egyszerű ma párt találni a világban. Tele volt nagyon érdekes párbeszédekkel és meghökkentő, számomra megrázó jelenetekkel. A lassú tempó is jól állt neki, nem untam egy percig sem, mert a mögöttes mondanivaló fenntartotta az érdeklődést. A zeneválasztás és a mély jelenetek hangulata is kifejezetten erősre sikerült. Langyos romantikus limonádé helyett egy igazi A24 stúdiós, eredeti és mély film jött össze. Egyedül Paszkális Pedró jelenlétével nem vagyok kibékülve teljesen: emberünk jó színész, van is karizmája, de egyetlen szerepet tud eljátszani, az pedig Pedro Pascal szerepe. Ő Pedro Pascal, ez minden. Az összes filmjében még az arcszőrzete is teljesen ugyanaz. Pedro Pascal, a sármos, karizmatikus latin-amerikai férfi. Ezen kívül más karakter bőrében még nem láttam. Nincsen ezzel sem nagy gond, csak már feltűnően egysíkú.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A Materialists megnézése után kettős érzésem maradt: egyrészt imádom a főszereplőket, másrészt sajnálom, hogy ilyen középszerű anyagot kaptak. Dakota Johnson továbbra is elbűvölő, de számomra elkerülhetetlen volt az érzés, hogy ugyanazt a karaktert ... Teljes kritika

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Egy érdekes és kissé szokatlan romantikus film lett, ami nem a klasszikus „happy end”-re játszik, hanem inkább arra, hogy gondolkodásra késztessen. A főszereplő, Lucy, egy modern, sikeres nő, aki gazdag férfiaknak segít társat találni, miközben a saját érzelmi életét sem tudja igazán helyretenni. A film egyik legizgalmasabb része számomra az volt, ahogy bemutatja, mennyire keveredik ma a szerelem és az anyagi érdek. Már nem (csak) arról szól, hogy két ember szerelmes lesz egymásba, hanem sokszor arról, ki mit tud nyújtani anyagilag, státuszban, életmódban. Ez egyszerre volt ijesztő és valahol igaz is. A színészi játék szerintem vegyes. Dakota Johnson jól alakította a főszerepet, de valahogy nem éreztem azt az igazi kémiát közte és a szereplők között, ami igazán elvinne egy szerelmi történetet.Dakota Johnson jól hozza a karakterét: magabiztos, de belül mégis bizonytalan. A két férfi karakter pedig két teljesen eltérő életutat képvisel. Az egyik a biztos jövőt, a másik a múltból visszatérő szenvedélyt. De őszintén szólva, egyik kapcsolat sem volt annyira meggyőző számomra, hogy igazán izguljak a végkifejletért. Ami tetszett: a téma nagyon aktuális, jó kérdéseket vet fel a szerelemről és az anyagiasságról, látványban és rendezésben is igényes. Ami kevésbé: kicsit hűvös, nem volt meg a szikra a szereplők között, és emiatt nehezebb volt érzelmileg bevonódni. Többet vártam...

Hatalmas lelkesedéssel ültem be a moziba. Egy igazán jó, szívemig hatoló romantikus filmet szerettem volna látni. Izgalmasnak ígérkezett a szereposztás is. Pasivonal hibátlan, Dakota Johnsonhoz pedig passzolt a karakter. A lelkesedésem nem tartott sokáig. Minden jelenet után azt vártam, hogy na, majd most beindul a történet. Ennyire savanyú, hideg, unalmas és eseménytelen romantikusnak kikiáltott filmet rég láttam, amit Pedro Pascal sárma és Chris Evans igéző szemei sem tudtak megmenteni. Ismerősök közül többen elbóbiskoltak rajta. A Sophie-s szál is csak lógott a levegőben, mintha csak azért került volna bele, hogy valamivel kitöltsék a játékidőt.