Napos oldal (2012)

Nem ájultam el tőle és nem éreztem, hogy olyan különleges lett volna a film. A zenék jók voltak, de valahogy a két főszereplő nekem nem illett össze.

Nem egy szokványos film, picit furcsa és érthetetlen érzelmi szálakkal, de mindenképpen kedvelhető történettel. Jennifer Lawrence alakítása szerintem nem volt kiemelkedő és Cooperrel sem illenek össze.

A film, amelyben mindenki egy kicsit őrült, ám épp ezért szerethető minden figura a történetben. A könyvhöz képest a film egy jó nagy adag Hollywood faktort kapott egy igazán kibővített és szimbolikus tánc jelenetben, amelyre a színészek hetekig készültek, ám e nélkül nem is lenne az igazi. Bradley Cooper, na és persze a hihetetlenül tehetséges Jennifer Lawrence első közös produkciója (utána már-már unásig sok közös munka követte, amelyeknek többsége azért nem sikerült rosszul). Sok-sok kedvenc jelenetem közül a number one, amikor Tiffany és Pat az első randevújukon ülnek az étteremben, egyikük teát, másikuk müzlit rendel és azon vitatkoznak, melyikük az őrültebb (eredeti nyelven a legjobb). Egy igazi keserédes film, amiket nagyon szeretek, nehéz témája ellenére szórakoztató, és a film nézése közben elgondolkodsz, mi is a saját napos oldalad.

Számomra egy kicsit érthetetlen a film és a könyv körüli hype. Egy teljesen átlagos romantikus film semmi kiemelhető mondanivalóval.

Ez a film olyan, mint egy tinivígjaték felnőttesebb verziója. Mondhatjuk, hogy igazi sztárparádé, de nekem De Niro volt az, aki számomra maradandót nyújtott. A többiek sem akárkik, de ennek ellenére nem tudott megfogni a történet. Bradley Cooper nem túl hiteles a félőrölt szerepében, míg Jennifer Larence már egy fokkal jobb volt. A vége, az utolsó tíz perc azért jó lett. Az ember szinte izgul a tánc előtt. Ennek ellenére a befejezés azért elég kiszámítható.