Napos oldal (2012)

Nem egy szokványos film, picit furcsa és érthetetlen érzelmi szálakkal, de mindenképpen kedvelhető történettel. Jennifer Lawrence alakítása szerintem nem volt kiemelkedő és Cooperrel sem illenek össze.

A film, amelyben mindenki egy kicsit őrült, ám épp ezért szerethető minden figura a történetben. A könyvhöz képest a film egy jó nagy adag Hollywood faktort kapott egy igazán kibővített és szimbolikus tánc jelenetben, amelyre a színészek hetekig készültek, ám e nélkül nem is lenne az igazi. Bradley Cooper, na és persze a hihetetlenül tehetséges Jennifer Lawrence első közös produkciója (utána már-már unásig sok közös munka követte, amelyeknek többsége azért nem sikerült rosszul). Sok-sok kedvenc jelenetem közül a number one, amikor Tiffany és Pat az első randevújukon ülnek az étteremben, egyikük teát, másikuk müzlit rendel és azon vitatkoznak, melyikük az őrültebb (eredeti nyelven a legjobb). Egy igazi keserédes film, amiket nagyon szeretek, nehéz témája ellenére szórakoztató, és a film nézése közben elgondolkodsz, mi is a saját napos oldalad.

Számomra egy kicsit érthetetlen a film és a könyv körüli hype. Egy teljesen átlagos romantikus film semmi kiemelhető mondanivalóval.

Ez a film olyan, mint egy tinivígjaték felnőttesebb verziója. Mondhatjuk, hogy igazi sztárparádé, de nekem De Niro volt az, aki számomra maradandót nyújtott. A többiek sem akárkik, de ennek ellenére nem tudott megfogni a történet. Bradley Cooper nem túl hiteles a félőrölt szerepében, míg Jennifer Larence már egy fokkal jobb volt. A vége, az utolsó tíz perc azért jó lett. Az ember szinte izgul a tánc előtt. Ennek ellenére a befejezés azért elég kiszámítható.

Sokkal többre számítottam ettől a filmtől, az eleje jól indul, de valahogy utána leül a történet, nekem kevés volt. Pedig a színészek mindent megtettek.