kabel

A megbízás: Maximális érzelmi manipuláció
A Task egy takarítós, főzős sorozat. Tipikus detektívmese ez, tipikus karakterekkel az amerikai kisvárosokból. FBI ügynökök, drogdílerek, bandák és átlagemberek küzdenek a saját igazságukért. Azonban a sorozat minden elemébe annyi melodrámát tuszkoltak, hogy egy idő után iszonyatosan hiteltelennek hat, hogy minden egyes szereplő valami traumával küzd, halottai vannak, vagy szerelmi bánata van. Ezek nem hatnak valódi karakterépítő elemnek, inkább az a hátas, mintha a sorozat mindig maximális drámamennyiséget akart volna beletölteni a jelenetekbe. Egy ponton már nevetséges, hogy két átlagos karakter dialógusa ismét sírással ér véget, már a sokadik alkalommal. Senki sem beszél egymással úgy, mi... több»

A játékbolti bujkáló
Van valami végtelenül emberközeli és hihető a filmben. Direkt megpróbál nem hollywoodi elemekre támaszkodni szereplői megformálásában, pedig történetéből nem lehetett egyszerű filmet varázsolni. Főszereplőnk egy átlagos csávó, aki nem tud mit kezdeni magával a katonaság után. Dilemmáját gyorséttermek rablásával oldja meg. Bár remek megfigyelő és szerető apuka, nem a legélesebb kés a fiókban, de ezt sem erőlteti ránk a film, sőt szinte minden elem visszafogott és természetes, sohasem volt az az érzésem, hogy a film rámutatna bizonyos dolgokra, hogy “nézd ezt, filmnéző, érezz érzelmeket, most egy olyan jelenet jön, kapod a melankolikus zenét!”. Pont emiatt működik olyan jól a dráma itt. Hősün... több»

Detektívsztori detektív nélkül
Keira Knightley menő újságírót alakít, és egy jachton éjszaka azt hallja, hogy valakit a vízbe dobnak, de jaj, senki sem hisz neki és nem is tud senki az eltűnt személyről. Itt már jártunk sokszor. Tipikus sztori ez, amiben sajnos szinte semmi detektívmunka sincs, nagyjából megtippelhető, ki kicsoda, mert a film csak néhány karaktert mutogat folyamatosan. A legnagyobb probléma, hogy hősünk majdnem semmi felfedezést sem tesz, a film egyszer csak gondol egyet és minden meglepetést kvázi felsoroltat az egyik mellékszereplővel, ezzel totál hazavágva bármilyen narratív feszültséget vagy csavart. Ezzel főszereplőnk is hiteltelenné válik, hisz nem ő fedezi fel a gyilkosság megoldását, hanem kb. fe... több»

Amikor egy őrült milliárdos filmet rendez...
Ez meglepően jó volt. Kaotikus, trash bugyutaságra számítottam, de egy szépen összerakott, egész ijesztő pszichológiai horrort kaptam, pár nagyon jól eltalált jelenettel, nagyon kreatív ötletekkel, és egy olyan háttérsztorival, ami bármilyen filmet megfűszerezne. A filmen látszik, hogy jó pár év munkája, és nem most készült, Dina Meyer ugyanúgy néz ki, mint a Starship Troopersben és hát... az sem ma lett moziba küldve. A sztori egy mentálisan sérült férfit követ, akit tükörképe egyre vadabb dolgokra készteti. Először csak macskákat gyilkol, és az is elég horribilis, ám hamar emberek felé fordul, de a film lezárása tartogat pár kimondottan csúnya szituációt is. Többnyire egy hangulathorror ez... több»

Vince is back
Vince Gilligan visszatért egy tényleg jó drámához végre, örülök, hogy Rhea Seahornt is hozta magával. Persze még korai, és ilyen scifi-dolgokból még bármi lehet öt epizód múlva is (khm... Alien: Earth), de az első két epizód nagyon biztató volt. Végre nem telt el egy évad, mire kiderült a legkiszámíthatóbb elem, hanem az első epizód közepén elmondják a világ állását, és a sztori onnan folytatódik. Tetszett ez a hozzáállás, azt az érzést adja, hogy a készítők nem akarják az időnket húzni és nem cliffhangeres történetmesélésben gondolkoznak hosszú távon sem. Az egész alakulása organikus és hihető, nem csak valaki irányított forgatókönyvét olvassa fel minden színész. A sorozatnak nem lesz könny... több»