Agyagemberi dráma

2026.11.10 16:21 kabel

0

Az alapkoncepció remek, az agyagkarakter kiváló alapanyag lenne testhorrorfilmhez, a karakter tragikus története pedig ideális valami komolyabb drámához. A kivitelezés azonban félszeg, a történet megtippelhető, csak pár igazán vad jelenet van, és a karakterek nem kapnak elég teret ahhoz, hogy kibontakozzanak. Ugyanakkor a film utolsó harmada szórakoztató, de kicsit mintha egy másik hangulatú filmből dobták volna be. Tom Rhys Harries karizmatikus játéka azonban elviszi a hátán a mozi gyengébb pillanatait is.

Matt Hagen menő színész, ám egy rosszul sikerült este végén egy maffiavezér karmai között találja magát, aki szanaszét vagdossa díjnyertes arcát. Egyhamar ellene fordul mindenki, elveszít mindent, és végső elkeseredettségében egy kutatóhoz fordul, aki egy kísérleti szerrel kezeli. A sikeres beavatkozás azonban hamar nem várt mellékhatásokhoz vezet, és a színész teste mindenféle furcsa torzulásokon megy keresztül.

Itt jön be a body horror, kissé megkésve már, ám A szerhez vagy A csúf mostohatestvérhez képest elég visszafogott. Talán két jelenet volt összesen, ami felszisszenésre okot adott volna, de még ezek sem voltak igazán extrém pontra tolva. Jóval többet vártam ilyen fronton, pláne, hogy elvileg ez egy 18 karikás film, mégis sehol sem éreztem a vadságot vagy az erőszakot, a kamera többször is elfordul, amikor valami gusztustalant kéne mutatni.

A cselekmény elég kiszámítható, ha már láttál filmet életedben, és a karakterek közti kémia nem nagyon tud megjelenni, mivel alig töltünk minőségi időt ezekkel a szereplőkkel. Fogalmam sincs, miért zúgott egymásba a doktornő és a színész. A karaktermotivációk kissé hanyagul vannak bedobva, szerencsére központi szálként megmarad a bosszú, ez pedig kellemesen katartikus, főleg a végén, amikor az Agyapofa képességei is egyre jobban megjelennek. A történetet záró diszkós jelenetért megéri várni, mert kreatív, vicces és kellemesen morbid, kicsit mintha egy másik filmből került volna a moziba. Ez talán nem is meglepő: az eredetileg Mike Flanagan által írt szkriptet többször újraírták, és még mindig érezhető, hogy tovább kellett volna csiszolni a látottakon, mert nem minden talált be. Az igazi vesztesek a csavarok voltak, mert szinte mind nagyon kiszámítható volt, mintha a készítők nem is akarták volna meglepni a nézőket, annyira rosszul voltak felépítve.

Szóval így alakult, egy kicsit erősebb filmet vártam, de body horror fronton nincs nagy választék, úgyhogy elfogadom.

#premiervadasz