Darabokból egész Guillermo del Torót nem kell bemutatni senkinek, a rendező neve egybefonódik a gótikus látványvilággal, romantikus történetekkel és aprólékos effektekkel. A Frankenstein megfilmesítése régóta dédelgetett gyermekkori álma volt, amelyre számos korábbi projekt után végre lehetőséget kapott a Netflixtől. Az eredmény egy monumentális audiovizuális orgia, amelyben az alkotó erényei és gyengeségei egyaránt megmutatkoznak. A rendező világlátása és stílusa dominálja a filmet, pont ezért nem tud kiemelkedni más művei közül, és mélyíteni sem tudja a feldolgozást annyi elemmel, ami indokolná a két és fél órás játékidőt. A gótikus-romantikus, enyhén szürrealista alkotások kedvelői meg fogják találni, ami... több»
Férfiasság Nagyon szórakoztató, milyen karizmatikus figura Louis és milyen gyorsan rá tud tapintani teljesen idegenek gyenge pontjaira. Ha követte az ember a kultúrharcot, olyan meglepő dolgok nem annyira hangzanak el itt, de a dokumentumfilm rekordsebességgel mutat rá a fiatalokat célzó influenszerek belső feszültségeire. Kimagasló jelenet a kognitív elválásban, amikor egy ilyen alfahím saját anyja mellett próbálta megvédeni ingatag lábakon álló világképét. Nem leleplező doksi ez, még csak nem is annyira a manosphere influenszerek hatásáról szól, inkább az ebben a körben mozgó szereplők kritikája fogalmazódik meg itt. Kellemesen kényelmetlenül.
Louis nagyon szépen rámutat, hogy ezek a milliós követőtá... több»
Zöld trutyi Nagyköltségvetésű trash art, ami jól csinálja azt, amire számítasz. Vérengzés, vicceskedés, testi nedvek és neves színészek bugyuta szerepekben. Szórakoztató, de semmi mélysége sincs, elképzelni sem tudom az eredeti PG-13-as verzió kinek lehet jó, mondjuk. Az talán pozitív, hogy meglepően sok a sima maszk és smink, meg díszlet, és nem csak zöld háttér elé lökték a karaktereket. A film eleje elég unalmas, amikor Peter Dinklage átváltozik, akkor indul be igazán a cselekmény, addig csak egyensúlyoztam a kapcsolót a térdemen. Lehetett volna valami társadalmi üzenet vagy kritika belepakolva több ponton is a sztoriba, de helyette meglepően nagy színészeket nézünk, ahogy totál hülyét csinálnak magu... több»
American Made Jobban tetszett kicsit, amikor családi dráma volt társadalomkritikával fűszerezve, mint amikor mentaköntösöket halmozott magára, hogy saját identitását és üzenetét is kifordítsa. Szórakoztató, vicces és enyhén szomorú sztori ez, Jeffrey Wright pedig ismét egy remek, neki való figurát alakít, hasonlót, mint kb. minden nagyobb filmjében. Ennek ellenére, érdekes módon, a mellékkarakterek érdekesebbek voltak néha, és mintha a film is elfelejtette volna, pontosan mivel szeretne foglalkozni, több párhuzamos szál fut és alig fonódnak egymásba. A családi perpatvar nekem érdekesebb volt, mint a kicsit túlcsinált SNL paródiajellegű átverés alakulása. A dialógusok konzisztensen erősek és a rendező elei... több»
Stílusos vérengzés Amikor egy levágott fej szemgolyója üldözi hőseinket, akik két kaszabolás közben egy szexbarlangban pihenték ki vérnyomást nem kímélő kaszabolásukat, éreztem, hogy ez a film pontosan tudja, mi akar lenni, és a maximumot hozta ki totál egyszerű történetéből. Halhatatlan vámpírok és egy elkeseredett nő, aki a kishúgát keresi. A feladvány egyszerű, a film mégis kimagaslik más slasherek közül humorával, vizuális gagjeivel és kreatív, kaszabolós szekvenciáival. Értelem nincs sok itt, a figurák is elég laposak, de az igazi főszereplő nem más, mint a katartikus erőszak.
Zazie Beetz filmjei igencsak hullámvasúton mozognak, de itt folyamatosan mozgó, túlélő és találékony karaktert alakít, aki egy ti... több»
Egyetemes vicceskedések Ez ilyen Ted Lasso-jellegű feel good mese. Viszonylag sekély, teljesen egyszerű, de kedves és enyhén vicces, ha szereted ezt a fajta humort. Nagyra nőtt gyerekek próbálnak érzelmeik között lavírozni, nagyrészt eredménytelenül, ide érkezik meg Michael Scott, hogy kényelmetlenségével humort és akciót csempésszen az emberek amúgy teljesen átlagos életébe. Az első pár epizód egy tipikus amerikai kampuszon játszódik, ami visszatérő helyszíne az élet értelmét kereső embereknek. De ezek a konfliktusok annyira ostobák és gyerekesek, hogy nehezen tudtam komolyan venni, főleg, hogy kb. mondatok közben változtatták meg hozzáállásukat az adott témában és messze túl gyorsan pörögtek. Én értem, hogy ez eg... több»
VHS széria maradéka Volt egy elég jó autós jelenet a film vége felé. Más pozitívumot nem nagyon tudok mondani, ez lényegében egy VHS rövidfilm túlnyújtott változata. Messze túl sok klisé volt benne. Szanaszét zajozott felvételek; karakterek, akik mindent tudnak, de csak homályos utalásokat tesznek; hosszú, rángatott kamerás snittek és egy gyenge lezárás, ahol elálmosodtam, annyira ötlettelen volt.
Két rendőr egy drogos házhoz érkezik, és az egyik lelő egy kisbabát, akit az egyik rátámadó ember tartott. Ezen valahogy annyira bepánikolnak, hogy minden logikus gondolkodás megszűnik körülöttük, és a film hátralévő része egy rémálomszerű vergődés, ahogy rendőreink egyre nagyobb téboly közben rohangálnak helyszínről ... több»
Árokba futott történet A film egy pontján megijedtem, hogy hirtelen valami dráma lesz, de Krasznahorkai Balázs képes volt minden jelenetből kiszippantani a feszültséget és folyamatosan fékezte a sztorit, nehogy bármi, akármi történjen a karakterekkel. Örülök, hogy Erdélyországot láttam filmen, és pár karakter jól is működött egy-két percre, de annyira minimális az egész sztori, hogy nehéz nagyon szorítani vagy együtt érezni bárkivel. Vannak rövidfilmek, ahol mélyebb a cselekmény, mint ebben a Hasadékban.
A sztori egy apa-fiú kapcsolatról akarna szólni, és lenne is erő ebben a cselekményben, hisz a szétesett, egymás kapcsolatát kereső családtagok örökzöld téma bármilyen borongós történethez. Kb. mintha egy északi d... több»
Séta Kinggel Teljesen nézhető kis Stephen King-sztori, szerethető, ám alulfejlesztett figurákkal, tipikus és minimalista világban. Lehet, ez az ötlet nem a legerősebb vagy legérdekesebb, de mindent megtett a Hunger Games rendezője, hogy az új filmje izgalmas maradjon, még akkor is, ha tipikus klisékbe nyúl vissza és elfelejti megindokolni, miért is megy a halál-lottóba minden férfi. A történetet a két főszereplője viszi el a hátán, kémiájuk és játékuk nagyon rendben volt, és mindent megtettek, hogy kicsit egyszerű figuráik rengeteg teret kapjanak. Nem a leglogikusabb vagy legokosabb érveket sorolták sorsuk mellett, és nem annyira értettem, miért lenne olyan rossz állapotban a világ, hogy egy tipikus tini... több»
Rajzolt szörnyek A Firkák egy kedves kis gyerekfilm, néhány remek effekttel és enyhén túlerőltetett humorral. A szereplők mintha tudnák, hogy egy kalandfilmben vannak — de ez egyáltalán nem hat zavarónak, épp ellenkezőleg: számos jelenetnél jól esett, hogy a lurkók velünk együtt találták ki a megoldást. A gyerekek és felnőttek vicceskedő mondatai ugyan felporszívózzák a narratív feszültséget, de a fiatalabb nézők így is élvezni fogják, hogy hőseink ötletes csavarokkal, poénokkal és lassított vízipisztolyozással mentik meg otthonukat.
A történet egy testvérpárt mutat be: Amber nem tud beilleszkedni az osztályába, míg Wyatt túlbuzgó és hirtelenkedő. Apjuk képtelen összetartani a családot, bármennyire is próbál... több»
AI slop Nagyon kényelmetlenül éreztem magam végig. Cseszett szomorú, hogy ez a filmgyártás jövője. Igénytelen, giccses, 5 másodperces képsorozatok, amiben az emberi elemek halvány jele is alig fedezhető fel, és mindez a valós történelmet akarja reprezentálni. Az, hogy ehhez ráadásul Darren Aronofsky asszisztált, akitől korábban elborult, zsigeri és látványos filmeket kaptunk, csak még rosszabb valahogy.
Ez egy dokumentumfilm, ami 100% AI-generált videókból táplálkozik. Egy picit sem hatott autentikusnak, mintha szemünk előtt változtatnának a történelmen.
Mintha nem is lenne rendező itt, csak egy közepesen kompetens prompter, akinek végtelen crediteket vásároltak a VEO-n, meg Nano Bananán, hogy minde... több»
Álom a Silent Hill utcáin... Kimagaslóan altató, feszültségmentes, gagyi erőlködés. A filmet egyedül pár kreatív lény menti meg a teljes jellegtelenségtől, de sajnos a gyenge effekteket ezek sem tudták kiradírozni a fejemből. Van-e értelme a Silent Hillt filmre vinni? Ad ez a médium valami újat, amit a remake-ek ne tudnának hasonlóan kiváltani? A korábbi filmeknél még érthető volt, hogy a filmes produkció látványvilágban simán kenterbe verte a pár polygonnal operáló játékokat (eleve a fehér köd, amiről a franchise olyan híres, egy grafikai megoldás volt, hogy ne kelljen egyszerre túl sokat renderelnie a játéknak), de most, hogy majdnem filmszerűen látható minden karakter és helyszín a Silent Hill 2., vagy akár a Silent ... több»
Unalmas népihorror-próbálkozás Fájdalmasan lassú és erőtlen film, ami azt sem tudja, mit akar mesélni, vagy milyen karaktereket akar bemutatni. Története egy katyvasz, Instagram-filteres fényképezése, rossz színészei és feszültségmentes narratívája olyan erővel nyomott az álomvilág felé, hogy nehéz volt nyitva tartanom a szemem. Nem horror, nem thriller, nem dráma, fogalmam sincs, mi lehetett a cél, talán Eggers The Witch filmjének sikertelen másolása.
Szóval Sophie Turner egy angol parasztlány, aki várja haza háborúban harcoló férjét anyósával, aki egy kicsit túl erősen kontrollálja a lány életét. Egy nap megjön Kit Harington, férje gyermekkori barátja, és közli a rossz hírt, hogy bizony férjét meggyilkolták, és nem fog ... több»
Álomföldre költöztem Kevés időd van ezen a bolygón, töltsd valami olyan mozival, ami értéket ad át, szórakoztat, vagy elgondolkodtat, és ideális esetben az adott film ezeket még ügyesen kombinálja is. A Rabbit Trap nem ezt a filozófiát követi, helyette hihetetlenül unalmas, folyamatosan merengő művészfilmruhát ölt, ahol még a sztori felénél is várod, hogy valami végre történjen, ami ezeknek a semmitmondó dialógusoknak keretet ad. Történik is valami, de erre kb. egy órát kell várni, és az igazat megvallva, nem érte meg a dolgot. Nem szeretem ezekben a filmekben, hogy metaforájukat olyan mélyre csomagolják merengésekben és semmitmondó mondatokban, hogy minden életkedvem elmegy, hogy egyáltalán feltárjam a narratív... több»
Téves hívás az Elm utcából A Fekete telefon pár éve egy érdekes horrorötletet szolgált fel, két remek karakterrel, ám elnyújtott tempója és véletlenszerűnek ható csavarjai miatt nem állítom, hogy annyira emlékezetes film lett volna, hogy egy második részt érdemeljen. Mégis ez történt, a folytatás pedig egy enyhén más irányba viszi a történetet, csak részben megtartva annak központi gimmickjét, a holtak feltárcsázását. Egyfelől javít elődje hibáin, és egy gyors tempóban mozgó, akciódús kalandot hoz össze, melyben a már félig felnőtt hőseink újra konfrontálódnak múltbeli traumákkal. Másrészt a cselekmény kaotikus, üzenete szájbarágós, szinte minden misztikumot felporszívóz az antagonistája körül, és karakterei számos ho... több»
Statham megint dühbe jön Az éves Statham Slop korán érkezett, a Méhész, a Melós, a Joker meg a Dühös ember után itt A megmentő, amit igazán nevezhettek volna Világítótoronyőrnek.
Statham öregszik, de nem változik semmi,
Ugyanaz a film forog, csak a címet kell cserélni:
Társadalom szélén éldegélő, zord figura,
Természetesen a legelitebb harcos valaha,
Mondandójának hossza max egy oldal,
Egyedül végez SWAT csapatokkal,
Gyámoltalan személyt kell védenie
Gonosztól, kinek végtelen a hataloméhsége.
Mellékszerepekben feltűnhet pár ismert arc,
Shaky cam és gyors vágás minden harc.
Ártatlan személy megtanítja őt újra,
Még nem késő visszatérni a helyes útra.
Természetesen számtalan testőr az ára,
és a főgonosz katarzismentes... több»
Vérszívó sünök Nagyon ingadozott a kellemesen vicces és totál bugyuta között. Filmileg nem igazán működik, nincsenek nagyon főszereplők, inkább csak elszenvedők, és a narratív íve is inkább random sinusgörbék sorozata, mintha senki sem tudta volna pontosan, hova akar menni ez a sztori. A betonegyszerű LA riots-párhuzam előjön ugyan, de oly sok minden nem történik vele. Egyszerűen egy jobb rendezőre és egy ügyesebb forgatókönyvíróra lett volna szükség, hogy a több szálon futó cselekmény karakterei megtalálják helyüket ebben a sztoriban.
A sztori nem nagyon tudja, kit kövessen; eleinte a fehér Apple-reklámsrácot ismerjük meg, aki csatlakozik a notórius Night Squadhoz, akik az éjszaka vasöklű urai és könyörte... több»
Kicsik Nekem tetszett. Kicsit mintha egy visszafogott melléksztorit mesélne epizódszereplőkről, mégis van valami magával ragadó és emberi minden bemutatott figurában. Különösen jó lett, hogy végre nem a leghatalmasabbak sztoriját ismerjük meg. Duncan karaktere tetszett különösen; meglepően kevés játékidővel egy érdekes és rokonszenves figurát mutattak be, és a franchise múltja pedig érdekesen tölti meg tartalommal a világ hátterét. Az különösen tetszett, hogy a sorozat nem is erőlködik, hogy valami grandiózus mesét mutasson be, hanem hagyja, hogy a sztori nagy részében csak fel-alá mászkáljon főszereplője egy sima táborban. Az kicsit zavar, hogy csak félórás epizódok vannak az egész évadban, mondju... több»
78 Frankenstein (2025)
Guillermo del Torót nem kell bemutatni senkinek, a rendező neve egybefonódik a gótikus látványvilággal, romantikus történetekkel és aprólékos effektekkel. A Frankenstein megfilmesítése régóta dédelgetett gyermekkori álma volt, amelyre számos korábbi projekt után végre lehetőséget kapott a Netflixtől. Az eredmény egy monumentális audiovizuális orgia, amelyben az alkotó erényei és gyengeségei egyaránt megmutatkoznak. A rendező világlátása és stílusa dominálja a filmet, pont ezért nem tud kiemelkedni más művei közül, és mélyíteni sem tudja a feldolgozást annyi elemmel, ami indokolná a két és fél órás játékidőt. A gótikus-romantikus, enyhén szürrealista alkotások kedvelői meg fogják találni, ami... több»