Sínen Azt hittem nyújtott, melankolikus hangulatfilm lesz a Train Dreams, és hát valahol az is volt, mégis meglepően megérintett. Egyszerű története az elmúlásról, életről és gyászról nem meglepetésekre, vagy korábban nem ismert elemekre építkezik, mégis erős, természetközeli látványvilága és sztoikus, időben megfagyott figurája egy érdekes lenyomata a század eleji zeitgeistnek. Egy ember története ez, aki egy isten háta mögötti kis faluban nőtt fel, egész életében favágásból élt, mégis átélte, amikor Armstrong a Holdra lépett. A film lassú, de mégis érzelmes és lezárásában összeér minden és marad is min filozofálni.
A felszínen ez tényleg csak egy egyszerű történet, Robert nem ismerte szüleit, e... több»
Láncreakció Hát ez kimagaslóan gusztustalan és undorító volt, de nem igazán jó értelemben. A leggusztustalanabb rész nem is a folyamatos, bagózós trehányság volt, hanem a főszereplő macskaember kinézete. Amikor ilyen hatéves színvonalon próbálnak komoly és rétegelt drámát összehozni animék, mindig elmosolyodom, mert olyan érzékenységgel állnak hozzá ezekhez a témakörökhöz, mint egy kalapács. Mindig ezek az ultra extrémekben gondolkodás, túltolt jelenetek, túltolt minden. Minek mélységet látni bármiben, ha ennyire fekete-fehér a világ? Kenjünk inkább undormányt a képernyőre és abból lesz majd a sorozat, gondolom, ez lehetett az indok ennek a létrehozására. Igen, van egy macskanő, igen, láncdohányos, igen... több»
Cápák hol? Cápákat csak stock felvételen mutatni a cápás filmedben merész vállalás. Az öböl egy borzasztóan gyenge alkotás, erőtlen, unalmas, ingerszegény fehér zaj az egész, ahol buta, antipatikus emberek folyamatosan idióta döntéseket hoznak. A film nagy részében arra vártam, hogy végre a cápák magukra találjanak, és megzabálják ezeket a semmirekellő karaktereket. Nincs igazán feszültség vagy durva marcangolás sem.
Nyilván nem Scorsese-mozit vártam, de ez cápás film fronton sem állja meg a helyét. Kis hajó, két lány, két csávó, egy elromlott motor és éhes tigriscápák. Kapaszkodj meg, mert a film kb. kétharmadában senki sem hal meg, de ne aggódj, utána sincs jelenet, ahol ember és cápa egyszerre van ... több»
Bejárónő, kijárónő A The Housemaid: A téboly otthona talán a legtipikusabb thriller. Csavarjai kiszámíthatóak, de kellemesek, megnézésére a legfőbb indok két női főszereplőjének játéka lehet. Ha kapcsolatidrámás filmre vágyunk, ideális moziélmény, még akkor is, ha témájához nyúltak már korábban izgalmasabban és kifinomultabban más rendezők.
Főszereplőnk, Millie egy lecsúszott leány, aki házvezetői állást kap a gazdag Winchester családnál. Az eleinte remek lehetőség azonban egyhamar egyre kényelmetlenebbé válik, a ház asszonya, Nina minden alkalmat megragad, hogy szívassa őt. Hazugságok, ferdítések, vádaskodások és komor, múltbeli események keverednek a cselekményben. Eközben Millie egyre közelebb kerül Nina tö... több»
Gyermekkorunk hősei ismét rosszalkodtak Nincs elég kifordított, átkontextualizált, komor hangulatú és túl drámaivá formált mese még, így itt van Robin Hood halálának históriája, egy halál unalmas hangulatfilm a bosszúról, tudod, arról, amiről hőse ismertté vált. Ja, nem...
Egy kimondottan ingerszegény mozi ez, ami annál unalmasabbá vált, minél tovább néztem. Az elején még hősünk találkozott mindenféle figurával, akik a moralitás egyik-másik oldalán álltak, ám céljaikat mindig az erőszak nyelvén beszélték el. A film nem mutat sokat ezekből, főleg azért, mert a világosító valószínűleg nemet mondott még egy saras és komor középkori helyszínre, és elment nyaralni, így minden jelenet olyan sötét és értelmezhetetlen, hogy lényegében egy... több»
Horrormajmolás Az Ősi ösztön orvosolni próbálja azt a hibát, hogy méltánytalanul kevés majmos film készül manapság. Premisszája egyszerű: egy csimpánz elszabadul, és emiatt bulizó huszonévesek egyhamar vértócsává változnak. Akad pár brutális pillanat, és a film fenntartja a feszültséget, de meg sem próbál zsánere kliséiből kilépni, és képtelen főszereplőjét okosan kihasználni. Ha az újévi fogadalmadban több erőszakot és vérengzést szerettél volna, akkor az Ősi ösztön ideális mozi lehet, ennél többre nem tudom ajánlani.
Az alapsztori egyszerű: Lucy és barátnői - akiknek nevét nem szükséges megjegyezni - a lány hawaii, gyermekkori otthonába érkeznek. Itt találkoznak húgával, illetve régi szerelmével, valami... több»
Elvarratlanul Nagyon fura kombinációja a Reszkessetek, betörők!, A lé meg a Lola, A Blöff meg talán a Fargo és Wes Anderson-filmeknek. Egy eredeti koncepció, de annyira kevés élet szorult bele, hogy a cérnavarázslós pillanatok nem igazán tudtak érdekes helyekre kifutni.
A film lényege, hogy Barbara, a cérnaboltos véletlen belefut egy rosszul sikerült drogüzletbe, és megpróbálja a maga módján megoldani a helyzetet. Hősnőnk egyszerre profi varrómágus és nagyon amatőr bűnöző, így rengeteg csávába kerül, melyekből mindenféle cérnamágiával próbál kimászni. Van egy enyhe fekete humor a jelenetekben, és a karakterek nem teljesen klisécsomagok, és sosem tudod, mi lesz a film következő jelenete.
A gond az, hogy a ... több»
Idegenek a hegyen Eleinte érdekes The Thing-jellegű horror ez, de sajnos totál jellegtelenségbe csúszik át, gyenge effektjei és még gyengébb karakterei miatt. Egy régészekből álló csoport tagjai furcsa követ fedeznek fel messze északon. Megmagyarázhatatlan szimbólumok, és furcsa események sorozata követi ezt. Egyhamar társaik is hullani kezdenek, senki sem tudja, mitől. Ahogy egyre több hulla keletkezik, úgy csökken a megmaradt emberek IQ-ja is és egyre vadabb és feszültebb lesz viszonyuk. Sajnos a jelenetek dialógusai kimagaslóan gyengék, a színészkedés is huszadrangú, így valódi feszültség halvány szikrája sem tud fellobbani szereplőink között. Mesterkélt, buta dolgok miatt vesznek össze és a film második f... több»
Várakozás Hát nem vagyok elragadtatva. Jó visszatérni a Silo világába, de ez nagyon ingerszegény így. Főleg, hogy a legfontosabb és legérdekesebb szereplőt ismét parkolópályára dobták ezzel az amnézia dologgal. A történet másik újítása, a múltbeli sztoriszál, szintén totál érdektelen, hisz aktívan azért dolgozik, hogy kiszippantsa a misztikumot a bunkerközösség világából. Emellett még kissé unalmas is, mintha a Gladiátor negyedóránként átváltana egy történészre a jelenből. A Silo, úgy érzem, megint ott tart, mint egy évaddal korábban. Ismét vannak lázadók, mindent látó kamerák, titkos vezetők. Azt hittem, most már továbblépés lesz. Most epizódokon keresztül várakozni fogunk, amíg Juliette vissza nem k... több»
Vallás és jog Szép kis film, de sok újdonságra, eredeti ötletre nem érdemes számítani. Majdnem dokumentarista hozzáállású filmezés, egyoldalú figurák és egy egyszerű, egyenesen haladó cselekmény jellemzik a mozit. A muszlim indiaiak egy valóban érdekes kérdéssel küzdenek a történetben, de lehet, hogy a több mint kétórás film kicsit túl hosszúra sikerült, pláne a számos erőltetett zenei aláfestéssel. De egy korrekt bírósági film ez, pár erős jelenettel és nyugati filmkészítéssel.
A film a muszlim indiaiak dilemmája körül forog: mennyire összeegyeztethető a Sharia törvénye az ország szekuláris bíróságával? Főszereplőnk, Shazia Bano eleinte boldog házasságban él férjével. Azonban - rövid elhidegülés után - f... több»
Végtelen zsákutca Egy viszonylag egyszerű és kerek Stephen King-sztori. Számomra az eleje volt a legintenzívebb és a sztori szép lassan vesztett erejéből. Ez egyszerre tudatos is, és hozzátartozik a filmélményhez, mégis kissé ingerszegénynek találtam a film második felét. Nehéz a filmről spoilerek nélkül beszélni, mert cselekménye elég minimális. Talán leginkább a Kocka vagy Platform filmekre hajaz. Hőseink egy végtelen erdei útra kerülnek és egymás szavába vágva vitatkoznak annak mibenlétéről, ahogy egyre furcsább dolgok történnek körülöttük. A karakterek különbözőek és mindegyik érdekes marad, egyedi mondandójuk remek képet fest, enyhén filozofikus diskurzusuk szórakoztató. Tipikus Stephen King-féle "kisköz... több»
Még egy bosszúbunyós film... Korrekt bunyós film. Az eleje lassú, a végére azonban kapunk jópár rendes összecsapós jelenetet. Van fegyver, eszköz, bot, kés és rengeteg gyorsan és lassan meghaló ellenség. Nem kimondottan véres, de kellemesen brutális; a liftes jelenet talán a film legmenőbb harca volt. A történet egybites, a karakterek semmilyenek, és a látványvilágba sem került semmi extra.
Adott a legbasicebb sztori: csupa izom harcos főszereplőnk el akar menekülni gonosz múltjától, új életet kezd, új ország, feleség, kislány, tiszta munka. Mégis visszaköszönnek korábbi tettei, megölik feleségét és elviszik lányát, de őt valahogy életben hagyják. Következik a bosszú, ez pedig azt igényli, hogy végtelen sok délkelet-áz... több»
Coca Cola Company Culture Egyszerű kis indie thriller, enyhe body horror elemekkel. Nem mondanám, hogy túl meglepő vagy ijesztő, de szépen építkezett a misztikum egy ideig, csak hogy nagyon kiszámíthatóvá váljon. Nem volt kimondottan hihető a világépítése, de ezzel párhuzamosan nem volt elég vad és szürreális sem, így valahogy a két szék között maradt, ahelyett, hogy egyik vagy másik oldal vadságát magáévá tette volna. Ilyen munkahely alapú horrorból sokkal többet ki lehetett volna hozni, mert az elemek ott voltak, csak kicsit lapos maradt minden.
A sztori szerint van egy cég, ahol mindenki egy fura energiaitalt iszik, és meglepően produktív. Az ital és a cégkultúra hatására kultuszmentalitás alakul ki, és nem mernek... több»
Gagyi önbíráskodás Szinte minden szinten dilettáns film. Nevetségesen rossz rendezés, gagyi látványvilág, borzasztó színészkedés, értelmezhetetlenül gyenge forgatókönyvvel és jelenetsorokkal. Niel Breen színvonalú Taken-koppintásnak nevezném, fogalmam sincs, Armie Hammer miért mondott erre igent. Még amatőr, elsőfilmes tinédzserek is kerekebb filmet forgatnak, mint ez az igénytelenség.
A film tematikája kurrens, lenne igény egy ilyen történet mesélésére, hiszen a menekültválság és azzal kapcsolatos erőszak igenis jelen van a köztudatban és a valóságban is. De ez a film meg sem próbálja körüljárni ezt a témát intelligensen vagy kritikusan. Ehelyett talán a Fincher The Killer című filmjét próbálja lemásolni, azz... több»
Detektív Jackie Ezek a kínai állami akciófilmek annyira egy kaptafára épülnek és annyira klisékből táplálkoznak, hogy szinte semmilyen feszültség sem szorul egyetlen jelenetükbe sem. Ezzel párhuzamosan messze túl hosszúnak hatnak, és tele vannak családi melodrámával; mindig valami apa-lánya, apa-fia konfliktus az "érzelmi központ". Folyamatosan a megfeleléskényszer a főszereplőink legfontosabb motiválóereje, és mindig a mindenható rendőrség győzedelmeskedik.
Jackie visszatér, és még kis csihi-puhi jeleneteket is kapott, ahol elég ügyesen harcolgat, pláne a korához képest. Az akciójelenetek bár viszonylag feszültségmentesnek hatottak, kimondottan jól voltak koreografálva, és egyetlen harc esetében még a rég... több»
Még egyszer ugyanaz Bevallom, én egy picit többre számítottam a fantasztikus első rész után. Valahogy az állati dolgok kreativitása, a történet eredetisége és a karakterpillanatok sem voltak elég erősek. Az első Zootropolis okkal nem használt fel pár állatfajtát, hogy ezeket későbbi filmekben előhozzák, így biztos volt, hogy vagy halas vagy madaras vagy hüllős filmet kapunk. A kígyós-hüllős irány érdekes is volt elsőre, de aztán lényegében ugyanaz a sztori érkezett, mint az első filmben, csak valahogy kevesebb érdekességgel. Ismét az elfogadás, anti-rasszizmus és ok nélküli utálat a film központi szála, a mellékszál pedig a diszfunkcionális pár traumaelnyomó magatartásáról szól, akik olykor inkább toxikus párna... több»
Vizuális túltengés Van valami kellemesen vad és bizarr a sorozatban. Egyszerre kedves és komor. A humor nekem kissé gagyi és a történet kicsit túl klisés, de az animáció nagyon erős. Kameramunka, kompozíció, világítás és karakterpózok mind fantasztikusak és túlmutatnak azon, hogy az egész csak valami YouTuber agymenése. A kreatív vizuális világ a legnagyobb húzóerő itt, a 3D animáció legerősebb elemei keverednek itt. Remélem, a sztori is vezet valami izgalmasabb helyre később, mert nagyon gyerekesnek hat minden, kivéve, hogy karakterek néha random elkáromkodják magukat.
Elvadulás A Dögölj meg szerelmem egy utazás az identitás sötét bugyraiba. Egy folyamatos feszültséggel és motívumokkal teli, dinamikus film, ahol Jennifer Lawrence és Robert Pattinson a lelkét is kiszínészkedi, hogy két kellemesen taszító figurát adjon nekünk. Egy érzelmi hullámvasút, ahol folyton a magyarázatokat keressük és metaforákat boncolunk, miközben a film klausztrofóbikus világa felemészti a szereplőket és minket is. Egy erős hangulatfilm, amely megkívánja, hogy gondolkozzunk a látottakon, ne csak bambuljunk és amely az egyik pillanatban bevon, csak hogy utána egyből eltaszítson. A történet második felére elhatalmasodnak a szürreális elemek és a film vadsága kissé túllő a célon.
A történet sz... több»
Mentálhigiénia Mindenképp egy film, amit már el is felejtesz, amint megnézted. Gyenge karakterpillanatok, unalmas detektívmunka, minimális konfliktus és mesterkélt karakterek jellemzik az egészet. Tempója van és nem unalmas, de nincs semmi szubsztantív tartalom átadva itt, nem igazán ismerjük meg a karaktereket és a film zárása is olyan gyorsan történik a karakterek szájbarágós dialógusával, hogy nagyon nehéz volt komolyan venni. Én értem, hogy a film a társadalom szélére tolt emberekkel (skizofrének, prostituáltak, alkoholisták, drogosok) akar foglalkozni, és ez nemes vállalás, de nem igazán működik a dolog. Egyik figurát sem igazán ismerjük meg, a gonoszok motivációit meg végképp nem. A színészkedés nagy... több»
B-Trash Ez nagyon erőltetett és idegesítő volt. Egy poén sem landolt, az akció kimagaslóan rossz, a CGi kimondottan ótvar és valahogy nem tudta megidézni a nyolcvanas évek schlock B-filmek hatását, pedig próbálgatta. Kevés a valódi szörny, kevés a valódi karakterpillanat és minden körítés inkább rosszféle cringe kategóriába csúszik, ahelyett, hogy vicces kifigurázása lenne valami horrorelemnek. A finn síparadicsomban elszabadulnak a hóember-szörnyek és szupererősek, szupergyorsak és szupervéresek, kivéve, ha főszereplőinkkel harcolnak. A sztorinak persze nincs sok értelme, de a karakterek nem igazán töltik ki a helyén hagyott űrt, mindegyik totál egydimenziós és unalmas. A Looser's Club tagjai egy b... több»
73 Az álmok vágányán (2025)
Azt hittem nyújtott, melankolikus hangulatfilm lesz a Train Dreams, és hát valahol az is volt, mégis meglepően megérintett. Egyszerű története az elmúlásról, életről és gyászról nem meglepetésekre, vagy korábban nem ismert elemekre építkezik, mégis erős, természetközeli látványvilága és sztoikus, időben megfagyott figurája egy érdekes lenyomata a század eleji zeitgeistnek. Egy ember története ez, aki egy isten háta mögötti kis faluban nőtt fel, egész életében favágásból élt, mégis átélte, amikor Armstrong a Holdra lépett. A film lassú, de mégis érzelmes és lezárásában összeér minden és marad is min filozofálni. A felszínen ez tényleg csak egy egyszerű történet, Robert nem ismerte szüleit, e... több»