Agyagemberi dráma Az alapkoncepció remek, az agyagkarakter kiváló alapanyag lenne testhorrorfilmhez, a karakter tragikus története pedig ideális valami komolyabb drámához. A kivitelezés azonban félszeg, a történet megtippelhető, csak pár igazán vad jelenet van, és a karakterek nem kapnak elég teret ahhoz, hogy kibontakozzanak. Ugyanakkor a film utolsó harmada szórakoztató, de kicsit mintha egy másik hangulatú filmből dobták volna be. Tom Rhys Harries karizmatikus játéka azonban elviszi a hátán a mozi gyengébb pillanatait is.
Matt Hagen menő színész, ám egy rosszul sikerült este végén egy maffiavezér karmai között találja magát, aki szanaszét vagdossa díjnyertes arcát. Egyhamar ellene fordul mindenki, elveszít... több»
Ezt fújhatjuk... A Halálsíp nem az a fajta rossz film, amin jól lehet szórakozni. Egy közhelyekre és jobb horrorfilmek ötletfoszlányaira épülő ingatag maszlag ez, mely ijesztgetni csak arcba ugró rondaságokkal vagy fülsértő hangeffektekkel tud. Karakterei elfelejtettek sorban állni, amikor észt vagy túlélőkészséget osztogattak, és története ügyelt arra, hogy kizárólag a zsáner leggagyibb kliséire építkezzen. Veterán horrorrajongók nem fognak itt újdonságot találni.
A sztori lényege, hogy ha megfújunk egy azték sípot, meghalunk. Na, nem egyből, kapunk időt, hogy pánikoljunk és lehetetlen megoldásokat keressünk. Végső állomás-mintára a halál mindenki számára egyedi: lényegében jövőbeli énünk jelenik meg, hogy... több»
Belső téboly Nem a repülő hollandiról szól, de fura módon sokáig gondolkodtam a filmen. Bár a története csapongó és az üzenete zavaros, mégis az egyik legjobb antagonista karakter jelent meg benne, amit az utóbbi években láthattam. Kata Mara és André Holland küzdelme a film előrehaladtával egyre absztraktabb és metaforikusabb, de nem tisztul ki teljesen a kép, hogy pontosan mi a tárgya a viszálynak. Ez nyilván egy nagyon bizonytalan és enyhén céltalan filmet eredményez, mely félúton elveszti lendületét, csak hogy a végére újra megtalálja, de esélyes, hogy a nézők már álomföldre költöztek addigra.
Miről szólt ez a film? Egy férfi céljairól? A rasszizmus felszámolhatatlan utóéletéről az amerikai néplélekbe... több»
Eli Roth jégkrémet rendelt A jégkrémes a legrosszabb fajta rosszfilm. Itt nem tudom azt mondani, hogy legalább a vágás vagy az effektek vagy egy alakítás nézhető volt. Oh nem, itt minden bűnrossz elejétől a végéig, olyannyira, hogy az már kicsit zavarba ejtő, egyáltalán hogy kerülhet ilyen selejt mozikba, míg kisebb, ezerszer érdekesebb filmek valamelyik streamingoldal süllyesztőjében végzik? Eli Roth számomra olyan talány, mint az M. Night Shyamalan vagy Paul W.S. Anderson. Hány esélyt kell még adni ezeknek, miközben évtizedek óta csak silány filmeket lapátolnak a mozikba? Csak ebben a hónapban láttam 5 olyan filmet, amit inkább néztem volna meg nagyképernyőn, mint ezt. Van cselekmény egyáltalán? Két utcáról castingo... több»
Itt nem érzem otthon magam A harmadik Good Boy című film két év alatt? Először tudom azt mondani, hogy ehhez a témához inkább egy magyar mozi nyúlt hozzá érdekesebben, mert a film lényegében az Itt érzem otthon magam ingerszegényebb változata. Zsarnokság, színjáték, szerepek és feloldozás. Ezek komplikált témák, de a Heel nem nagyon mászik egyikbe sem bele érdekesen, és lezárása után kimondottan rossz szájízt hagy maga után. Tommy a főszereplőnk. Tommy egy paraszt. Nekimegy mindenkinek, felelőtlen, lesz@r mindent és önző. Tommyt egy fura család elkapja, kiköti a pincében, hogy megneveljék. Ehhez fizikai és pszichológiai erőszak is társul természetesen, és hamar kiderül, hogy Tommy a családnak is segít a saját gyászuk ... több»
Sehova sem megy ez a történet... Itt vagyok öt epizód mélyen, és még mindig nem érdekel egyik karakter sem. Az Edgerunners második felvonása felsorakoztat pár új figurát új konfliktusokkal, de bevallom őszintén, egy kicsit sem fogott meg a több szálon futó története. Ezek néha találkoznak, de narratív feszültség sosem tud kialakulni, és bármennyire jó a látványvilág, az álom kerülget, ha nincs tartalom mögötte.
Anime-trópusok, közhelyek és tipikus alakok népesítik az évadot, de az évad fele valahogy nem volt elég arra, hogy bármelyik bármilyen fejlődésen átessen. Van némi akció, meg szépen összerakott jelenetsor, de az az érzésem végig, hogy táncolunk a történet szélén, és nem haladunk semerre. Nincsenek antagonisták, nincs... több»
Reménytelen bénázások Paródiának messze túl hosszú, akciófilmnek messze túl unalmas, drámának messze túl bugyuta, sci-finek messze túl lapos. Nagyjából semmi sem működik a filmben, de olyannyira, hogy ez csakis egy tudatos alkotói döntés lehetett. De jó döntés volt ez?
A Remény érdekesen indul. Egy furcsán megcsonkított bikatetem, egy város, ami úgy néz ki, mintha átment volna rajta egy cunami, elkeseredett túlélők állig felfegyverkezve. A sztori szépen emeli a feszültséget, szinte fel sem tűnik, hogy fél órán keresztül konkrétan semmi sem történik. Később egyre nyilvánvalóbb, hogy az időhúzás tudatos. Ekkor már megjelenik az egyik idegen, de kinézete rengeteg kívánnivalót hagy maga után, mert leginkább 2000-es é... több»
Fények és vágások Visszatérünk a bűnös városba, új karakterekkel és sztorival. A stílus ismét pazar, a látványvilág nagyon kreatív és izgalmas, nagyon jó valami ilyet nézni a TikTok-feedem végtelen AI-slopjai után. Érezni, hogy minden egyes beállítástól a színhasználatig tudatos döntések sorozata. A vágás iszonyat gyors, és a kamera fel-alá ugrál folyamatosan, kb. semmi nem követi a tipikus nyugati filmes gondolkodást, a jelenetek struktúrája is nagyon kusza. Nem annyira, hogy nagyon zavarjon, de elég idegenítő, ami, gondolom, tudatos. Karakterfronton kissé anime a helyzet, érezhetően sokszor látott karakterek sorakoznak fel, remélem, majd kilépnek archetípusaikból később. A sztori is még keresi a helyét, mer... több»
Elárulom Többször is elaludtam rajta. Valószínűleg az ilyen realityknek nem én vagyok a célcsoportja, nem láttam itt semmit, ami egy kicsit is megfogott volna, csak végtelenül bugyuta, közhelycsokrot okádó, érdektelen figurákat. Vona Gáboron meg Mérő Verán kívül nem ismertem ezeket a beszélő fejeket, lehet, én vagyok abszolút ignoráns a hazai celebvilágban, de ezt látva úgy érzem, sokból nem maradtam ki. Sosem értettem, miért hívják realitynek ezt a zsánert, mert amit mutat, az minden, csak nem valóság. Olyan, mintha mindenki le lenne öntve valami HR-cukormázzal, hogy a legjellegtelenebb, legsemmilyenebb mondatokat kiböfögje, de mindezt olyan beleéléssel, mint amikor egy hétéves gyereket a vidámparkb... több»
Valóság hol? Komor hangulatfilm, amit Christian Bale fantasztikus alakítása emelt meg igazán. A film legnagyobb hibája, hogy kicsit sokat kell várni a válaszokra, és kissé repetitívnek hat a vége felé. Tematikailag közepesen érdekes, és a lezárása megtippelhető, de sötét vizuálja és kilátástalan világa kellemesen csavarodott a film alatt. Jó volt egy kis Dark City- és Shutter Island-inspirációt nézni. A gépész Trevor furcsa dolgokra lesz figyelmes. Egy munkahelyi baleset után egy olyan figurát lát, aki mindenki más számára láthatatlan. Mindenféle hallucinációk és víziók gyötrik, az inszomnia előrehaladott állapota szétszedi az elméjét és a testét. Christian Bale pedig nagyon komolyan vette a szerepe fizi... több»
Battleship vibes Alan Ritchson lesz a következő B-filmes akciósztár, ez biztos. Itt egy szépen fogyatkozó rangercsapattal megy neki alien mecháknak egy CGI-erdőben. Ennél több nem történik a filmben, szóval ha a te kikapcsolódásod az, hogy egy tökéletes katonát figyelsz másfél óráig, miközben robotok lézereket lőnek, akkor ez a te filmed. Ha bármi mást... akármi mást szeretnél, akkor hanyagolható. Röviden: szórakoztató, de felszínes streaminges késztermék ez, hamar kihűl, úgyhogy lapátold be.
Ritchson egy katonát alakít, aki traumafeldolgozás helyett egy új kiképzésbe kezd: Amerika legjobb katonáival tanul rangernek, miközben sztoikus és zord személyiséget sugároz. Meglepően sokat kell várni az idegenek felb... több»
Időhibák Indie időutazós sztori pár remek gondolattal, de taszító figurái és logikai bukfencei miatt végül savanyúan távoztam. Remekül indult és építkezett, de minél többet megtudtunk a két főszereplőről, annál kevésbé volt érdekes.
A Redux Redux enyhén egyedi, az idősíkok közötti ugrálás nem vicceskedő vagy szürreális, és főszereplőnk nem véletlenszerűen lép be a dimenziókapukba, hanem az egyik legemberibb érzés, a bosszú mozgatja. Irine lányát egy férfi brutálisan meggyilkolja, a nő pedig elkeseredettségében minden idősíkban a férfi likvidálására vállalkozik. Érdekes hozzáállás ez a multiverzumhoz, hisz végtelen lehetőség lenne elvileg, tehát ez a bosszúszomj sohasem lesz kielégítve. Az időutazás t... több»
Fent és lent Párhuzamosan nézem ezt a Carrie-vel, és hát ég és föld a dialógusok minősége. Oké, nehéz versenyezni Mike Flanagannel, de akkor is. A Below egy totál jellegtelen mese, remélem, a lovecraftos, tengeri szörnyes matrózmisztikák majd folynak valahová. Az első epizód meglepően laposra sikerült, kicsit szabvány-Netflix. A családi dinamika valahogy fura a filmben, és a színészkedés, főleg a színész esetében, nagyon sok kérdést felvet. Amúgy meg itt van minden, amit ismerhetünk hasonló filmekből vagy sorozatokból: isten háta mögötti kisközösség, halászat, hajós mesék és legendák, valamilyen tengeri szörny és fura figurák. Alig pár hónapja a Widow's Bay evezett hasonló vizekre, de az a sorozat ügyelt... több»
Hithű adaptáció Zach Cregger mindkét korábbi filmjét szerettem, olyan fajta rendezőnek tűnt, aki érdekes csavart tud tenni egy horrorfilmbe, és ért a humorhoz meg az ijesztésekhez is. Pont ezért lehet, hogy túl nagy elvárásokkal ültem be az új filmjére. Egy kimagaslóan szórakoztató, de kicsit sekélyes mozit kaptam, mely hűen visszahozta a játékok hangulatát egy teljesen eredeti főszereplővel.
A film első fele fantasztikus: túlélőhorror-hatás, groteszk szörnyek, eltalált viccek, feszes tempó. Azonban a rendező korábbi filmjeiből ismert rétegeltség sehol sincs. Nincs tematika, nincs nagyon történet, a karakterfejlődés erőltetett, és a lezárás olyan gyorsan történik, mintha a vágó egyszer csak felállt volna a... több»
Kellemes meglepetés Kellemes meglepetés volt A másik mami. Unalmas szabványhorrorra számítottam, de a film teret adott pár remek ijesztésnek, egy kreatív kinézetű démonnak, és vagy két zsáneren átfolyt, hogy folyamatosan tudjon újat mutatni. Bár sok horrorsztori-klisével szembemegy, azért akad rengeteg kiszámítható elem és jumpscare, üzenete pedig elveszik a kaotikus hangulatingadozások és az eszeveszett tempó között.
Bevallom, nem volt jó jel, hogy Jessica Chastain arcát láttam egy horrorfilm poszterén. Bármennyire is sikeresek ezek a filmek, még mindig tart a stigma, hogy színészeik nem a szakma szeretete miatt vállalnak ilyen filmeket. Vicces ez, mert egy Obsession vagy Backrooms jóval többet hozott a stúdió... több»
Kalóz Wick Kevés kalózos, kardozós kalandfilm készül manapság, az Amazon Prime pedig egy középszerű, "kapcsold ki az agyad" hangulatú akciófilmmel próbálja ezt a piaci rést betömni. Betonegyszerű cselekmény, néhány ütős harci jelenet és két karizmatikus figura – ennél többre nem érdemes számítani. A Szikla egyik aspektusa sem kimagasló, szórakoztató ütközetei kompenzálják harmatgyenge történetét és üres figuráit. Egy konzekvenciától vagy mélyebb érzelmektől mentes sztori ez, ahol Karl Urban a leglazább kalóz valaha, és Priyanka Chopra mindent megtesz, hogy a következő Tomb Raider szerepét mégis inkább ő kapja.
A volt kalózkapitány, Ercell új életet kezdett egy karibi szigeten, férjhez ment és családjáv... több»
Fehér pokol Átlagos, repetitív horrorfilmre számítottam, az Exit 8 hangulatát és történetvezetését azonban bármilyen feszültséggel játszó film megirigyelhetné. Egy rövid, egyszerű videójátékból, egy klausztrofób, több szálon futó, és kellően drámai pszichológiai horrort varázsoltak a készítők, mely szépen tágította alapanyagát és ügyesen használta ki egyedi történetmesélési elemeit. Olykor kissé túltolt színészi játék, kifinomult kameramunka, jól eltalált ijesztések és a nyomasztó hangulat keveréke lett a végeredmény. Egy kimondottan jól sikerült horroradaptációt kaptunk, ami mindenkinek élvezhető lesz, nem csak az eredeti játék ismerőinek.
Az Exit 8 névre hallgató játék még 2023-ban jelent meg, és az... több»
Olcsó Longlegs A Psycho Killer miatt leginkább csak szomorú voltam. Akadnak érdekes momentumai, de a film nem áll össze, sem detektívfilm-, sem slashervonalon. Igen, a Seven és a Killer írója alkotta ezt a filmet, de sajnos az eredmény csak hangulatban működik. A Psycho Killer egy gyenge Longlegs-koppintásnak hat. A komor hangulat, komoly témakör és húsbavágó erőszak nem működött igazán, egyedül a főszereplőben volt némi lehetőség, de a film csak jelenetről jelenetre dobja figuráit, senki sem tudta pontosan, mit kellett volna mondani ezzel a sztorival.
Egy rendőrnőt követünk, aki férje gyilkosát hajkurássza. Az elkövető közben Amerikát szeli át, vértócsát hagyva minden állomásán. Indítékai homályosak, saj... több»
A szentéletű Szépen működő, visszafogott horror volt a Holy Boy, még akkor is, ha premisszája nem túl izgalmas. Láthattuk már ezt a horrort párszor, mégis a traumákkal játszó és azok feldolgozásából táplálkozó ijesztések mindig működnek, és a vallási fanatizmussal kevert elszigetelt kisközösség talán a zsáner egyik legszilárdabb alapja.
Ami új és jól működik, az a feszültség és a helyszín. A The Holy Boy remekül építi történetét, és egy-két egész ijesztő szekvenciának is helyet ad, azonban szinte soha sem jumpscare-ekből vagy hangos hangeffektekből táplálkozik. Főszereplője természetesen saját traumával érkezik az isten háta mögötti olasz kisvárosba, ahol megismerkedik egy különös módon született fiúval.... több»
Elfojtások Az Egykutya a kommunikációról szól. Csak totál hiteltelen, szinte minden karaktere és történeti eleme. Négy figura, egy tér és a múlt titkainak feloldása a film központja, mégis a cselekmény nagy része egymás mellett elbeszélő, egymás szavába vágó vagy egymás megértését kereső figurákat mutat. Azonban szinte semmi sem autentikus, a szereplők mesterséges, robotikus dialógusai borzasztóak, a sztori csavarjai és misztikuma pedig olyan gyenge lábakon áll, hogy nehéz elhinni, hogy ez az előadás évekig színházban futott.
Patika összehívja régi osztálytársait az egyetemről, mert nagy bejelentése van. Erre persze vagy egy órát várni kell, addig megismerünk négy nagyon eltérő életutat. Olyannyira más... több»
76 Agyagpofa (2026)
Az alapkoncepció remek, az agyagkarakter kiváló alapanyag lenne testhorrorfilmhez, a karakter tragikus története pedig ideális valami komolyabb drámához. A kivitelezés azonban félszeg, a történet megtippelhető, csak pár igazán vad jelenet van, és a karakterek nem kapnak elég teret ahhoz, hogy kibontakozzanak. Ugyanakkor a film utolsó harmada szórakoztató, de kicsit mintha egy másik hangulatú filmből dobták volna be. Tom Rhys Harries karizmatikus játéka azonban elviszi a hátán a mozi gyengébb pillanatait is. Matt Hagen menő színész, ám egy rosszul sikerült este végén egy maffiavezér karmai között találja magát, aki szanaszét vagdossa díjnyertes arcát. Egyhamar ellene fordul mindenki, elveszít... több»