Gagyiság Sajnos elaludtam rajta. Halványan emlékszem valami green screen gladiátor meccsre, meg sok lihegésre és fura CGi effektekre meg bődületes mennyiségű klisére. Mintha 30 évet késett volna az egész film, kb minden szinten. De lehet bennem van a hiba és az alapmű valami fantasztikus része a nemzetközi középkori irodalmi zsánernek. Bár kétlem, mert akkor nem ezer-egy helyről lopta volna össze az elemeit. Van itt minden mitológiából és meséből lény, meg gimmick, szerintem csak random dobálták a jelenetekbe, amit találtak pinteresten a fantasy szóra rákeresve. Csak izléses nem volt a végeredmény. Sajnos minden nagyon gagyin néz ki, és nem vagyok biztos benne, hogy ez tudatos-e, vagy a rendezőtől eg... több»
Metamese a trauma feldolgozásról Ez az a fajta film, ami bizonyos embereknek sokkal nagyobbat fog ütni, mint másoknak, pusztán tematikája miatt. Ez is egy nemi erőszakot túlélt nő utóéletét, trauma feldolgozását és kiút keresését mutatja be. Mindezt azonban nem letargiában vagy nyomorpornóban teszi, hanem humorba, depresszióba és meglepően jól megírt monológokba öltözteti. A hatás olyan, mintha egy amerikai Fleabaget néznénk, annak furcsán életképtelennek tűnő és érzelem kifejezést alig értő karaktereivel.
Mintha minden mellékszereplő a spektrumon lenne, főszereplőnk barátnőjén kívül. Értem, hogy film ezekkel a figurákkal, a főhős belső világát, a diszasszociációt és távolságtartást akarta kiemelni, de kicsit túl lett tolv... több»
Motkányepizód lesz? Visszatért a Prehistoric Planet meglepően gyorsan, és ezúttal csak pármillió évvel repít a múltba. Ugyanúgy minőség, ugyanúgy humoros és ugyanúgy az állatvilág csodáit láttatja szebben, mint valaha. Ajánlom, hogy a lehető legnagyobb és legélesebb képernyőn nézzétek, nincs hasonló élmény, mint egy gyönyörűen renderelt macrochina vadászat vagy egy hóban fetrengő óriáslajhár csoport. A látványvilág lehengerlő, a CGi és animáció annyira magas szintű, hogy többször elfelejtettem, hogy nem egy valódi természetfilmet nézek. Az epizód enyhén rövid volt, és Attenborough hangja kicsit hiányzott, de Tom Hiddleston is szépen narrálta a cselekményt, kis játékosságot kölcsönözve a történetnek. Az epizód e... több»
Külön Az Együtt témaköre fantasztikus, de története csak egy rövidfilmre elegendő tartalommal bír: nincs benne elég meglepetés és test-horror ahhoz, hogy igazán kihasználja alapötletét. Ha megnézted a trailert, abból könnyű megtippelni a teljes filmet, és sajnos nincs mögöttes tartalom vagy bármiféle mélység, ami ezt a narratívát tovább színezné. A sztori kimerül abban a mondatban, hogy: „Mi lenne, ha egy pár szerelme természetellenes fizikai összekapcsolódásban reprezentálódna?”
Főszereplőink egy pár, akik új környékre költöznek, és egy különös barlangban egy földöntúli betegséget szednek össze, amely mintha láthatatlan láncokat helyezne rájuk, s ezek folyamatosan rövidülnek. Nyilván ebbe félszáz... több»
F1 promóciós film Nem tudtam semmit sem a Forma 1-ről, sem az autózásról, és ez nem nagyon változott a film végére sem. Kosinski megcsinálta a Top Gun: Maverick minden szinten gyengébb változatát. A film szinte pontosan követi a Maverick struktúráját, mégis hiányzott a katarzis, a karakterdráma és hogy értsem, mi az isten történik az autós jelenetek nagy részében.
Sonny, az öreg róka kap egy fiatal suhancot és az a feladata, hogy egy F-1 csapatot a győzelemhez vezessen. Régi barátságok, gonosz pénzemberek, alulfejlesztett szerelmi szál és sok “bízz magadban” jellegű mondat építi ezt a több, mint kétórás Forma-1 reklámot. Itt van minden klisé, ami létezik. A film mindent megtesz, hogy Sonny coolnak és okosnak ... több»
Vámpírok a polgárháborúban A polgárháborús vámpír rabszolgatartók Amerika náci zombijai. A formula egyszerű: a szabadságukért és az elnyomás ellen küzdő feketék egy csoportja összecsap a vámpír fehérekkel, akik őket csak kajának tekintik. Betonegyszerű kép ez, de sokszor ennyi elég. Csodálom, hogy több film nincs a témában, csak az Abraham Lincoln-os vámpírvadász film ugrik be, így nem tudok sok mindent ajánlani, mert a Resurrection Road nem sikerült túl jól. Michael Madsen egyik utolsó szerepe ez, nem tudom, hogy szedték össze a filmhez, mert költségvetés elég nyilvánvalóan nem volt a produkcióhoz. Sajnos ez befolyásolja a filmélményt is, mert az akciójelenetek és a horrorelemek mind nagyon pocsékul lettek kivitelezv... több»
Amcsi nyomorpornó Lynette-nek egy éjszakája van, hogy összegyűjtse a pénzt családja házára. Helyzete kilátástalan, de ezt az utat főleg elkeseredett Vanessa Kirby-rajongóknak tudom ajánlani. A Mindig eljön az éj nem tartogat elég izgalmat és érdekességet a színésznőn kívül, és inkább csak amerikai nyomorpornónak hat. Felszínesen táncolgat témaköre szélein, egyedül a lezárásában képes drámát generálni, azonban az odavezető út inkább véletlenszerű események sorozatának tűnik narratíva helyett. A szomorú és végtelen kiútkeresés és személyes tragédia csak halvány foltokban jelenik meg.
25 ezer dolláron áll vagy bukik Lynette háza, ahol az alkoholista anyjával (Jennifer Jason Leigh) és Down-szindrómás bátyjával (Z... több»
Horrorklisé-gyűjtemény Chris Stuckman 10+ év youtube-kritizálás után megcsinálta azt a filmet, amibe 10+ év horrorkliséit tudta csak belegyömöszölni. Filmjében egyetlen eredeti ötlet vagy pillanat sincs, és a tempója olyan lassú, hogy a háromfős moziteremben ketten belealudtak. A film nem nézhetetlen vagy kaotikus, csak irritálóan középszerű és nehezen hiszem el, hogy ez lenne a filmes tartalmak egyik legnagyobb fogyasztójának a magnum opusa.
Minden egyes ijesztést, minden csavart, minden karakterpillanatot előre látni, sokszor jelenetekkel korábban. Chris soha, egyszer sem ment szembe a nézői elvárásokkal vagy vitte új, nem várt helyekre történetét. Az összes jumpscare felépítése egy az egyben ugyanaz: elhalkuló ... több»
Amikor nyakon vág egy film Kemény film, kemény üzenettel. Villeneuve tudja mit csinál, és tudja, hogy hagyjon szomorúságban és nyomorban mindenkit a film után. Egy nagyon fájdalmas történet ez, a háború borzalmairól, a szeretetről, anyaságról, az esztelen csatákról és ideológiákról. Egyszer meg kell nézni, de aztán soha többet. Nem ez Villeneuve legjobb munkája, talán minden későbbi filmje erősebb, mert azok kissé többről szólnak, és célzottabbak, a Felperzselt föld (Incendies) majdhogynem minimalista, visszafogott és alig csapong. Tempója is ingadozó olykor, a jelenetek túlnyújtottak, nyilván a hatás miatt ez fontos volt, de a történeti struktúra kicsit vontatott a közepére, hogy aztán majdnem horrorba menjen át. Má... több»
Vaják fölösleg Így elpazarolni Sharlto Copley-t és egy remek zenei aláfestést! Ez történik akkor, amikor disneyfikálódik a Witcher széria. Hiteltelen karakterek, gyenge dráma, és olcsó kivitelezés, valószínűleg érezték a Netflixnél, hogy ebből sorozat nem lesz, így összevágtak két epizódot egy filmmé, és feldobták a platformra kereken nulla marketinggel, meghalni. Én meg megnéztem, mert a Witcher 3. még mindig bennem tartja a lelket.
Ez történik, ha olyanok nyúlnak a Witcherhez, akik fantasyt csak elvétve fogyasztanak, és klisékből építkező, folyamatosan szarkasztikus, passzív-agresszív figurákat emelnek be egy olyan világba, amibe kb. annyira illenek be, mintha a Minecraft filmből hozták volna szereplőket... több»
Ezt már láttad Nem tinihorror, vagy slasher, hanem inkább Funny Games és Speak No Evil keveréke. Lényegében lemásolja azoknak a filmeknek a tematikáját egész pontosan és ügyesen. Nincs más tartalom itt, és a pár bizonyos döntései nem mindig érthetőek, de egy teljesen rendes kis dráma ez, mely talán egy tizenöt perccel hosszabb, mint kellene. A legnagyobb gondom a filmmel az, hogy ha láttad a fenti filmek bármelyikét, akkor kimondottan kiszámíthatóvá válik minden és jelenetek messze túlhúzódnak. A cselekmény utolsó harmada a legunalmasabb, itt átmegy minden uncsi kergetőzésbe és elkezdtem skippelni dolgokat. Még a véres elemek sem hatottak túl katartikusnak, mert annyira túl volt nyújtva minden, anélkül, ho... több»
Otthon maradunk inkább Valami másik filmet néztem? Ez elvetemülten unalmas és üres volt. Egy jó koncepció egy rövidfilmhez, de kilencven perchez lehet, hogy nem elég egy háromoldalas forgatókönyv. A film arcunkba mondott monológjai mind nagyon mesterkéltnek és konyhafilozofálásnak hatottak. Ez nem izgalmas történetmesélés. Casey egy online kihívást fogad el, de nem tudja, mibe megy bele... Olyannyira felszínes minden, hogy mindenki kb. azt képzel bele Casey kalandjába, amit akar, lehet, toxikus online kultúráról szól, lehet, szexuális identitásról, lehet, valami anyai traumafeldolgozásról. Kb. nem is számít, de akkor meg minek komoly témáról filmet forgatni, ha még azt sem tudjuk meghatározni, mégis mi az istenről... több»
Kozmikus Survivor Kozmikus horror, ami valójában egy szereplő személyes traumáját és gyászát mutatja be és bizonytalan, hogy a sci-fi elem valódi-e. Ezt már sokszor láthattuk, többször, jobb filmekben is, amik kevésbé vontatottak és kicsit jobban voltak megírva. A történet sajnos csak egy rövidfilmnyi sztorihoz elég, és nagyon kevés szürreális vagy feszültségkeltő elem van itt, nagyrészt hősünk baktat fennsíkokon és erdőkben. Ezek nem voltak szépen kihasználva, a látványvilág nagyon középszerű, pedig kimentek a hegyekbe forgatni, csak a kompozitor vagy a grader nem nagyon foglalkozott a beállításokkal a felvétel után és az első LUT rádobása után hazament. Tényleg szép helyszínek vannak itt, de egy kicsit több... több»
Minden közel-keleti történet Ez a Közel-Kelet milyen f@sz@ hely lehet... Szerintem nem láttam még enyhén pozitív rövidfilmet sem, ami ebben a régióban játszódott. Ezt a sztorit is láthattad már, kb. minden évben van egy ilyen vagy ehhez hasonló történet, mely látványos és szomorú, de az égvilágon semmit sem ér el. Jah, és maguk a rövidfilmek minden esetben valami nyugati országban készülnek, sohasem az adott országból jönnek. Itt vagyunk x-ezer éve a Földön, aztán még mindig kislányokat adnak hozzá vén, szakállas perverzekhez, meg elveszik tőlük a gyereket, akit nyilván nagyon felnevelni sem tudnának egyedül. Ennek tényleg csak egy dolog az okozója, de azt valahogy az összes ilyen kisfilm totál elmismásolja. Az iszlám v... több»
A megbízás: Maximális érzelmi manipuláció A Task egy takarítós, főzős sorozat. Tipikus detektívmese ez, tipikus karakterekkel az amerikai kisvárosokból. FBI ügynökök, drogdílerek, bandák és átlagemberek küzdenek a saját igazságukért. Azonban a sorozat minden elemébe annyi melodrámát tuszkoltak, hogy egy idő után iszonyatosan hiteltelennek hat, hogy minden egyes szereplő valami traumával küzd, halottai vannak, vagy szerelmi bánata van. Ezek nem hatnak valódi karakterépítő elemnek, inkább az a hátas, mintha a sorozat mindig maximális drámamennyiséget akart volna beletölteni a jelenetekbe. Egy ponton már nevetséges, hogy két átlagos karakter dialógusa ismét sírással ér véget, már a sokadik alkalommal. Senki sem beszél egymással úgy, mi... több»
A játékbolti bujkáló Van valami végtelenül emberközeli és hihető a filmben. Direkt megpróbál nem hollywoodi elemekre támaszkodni szereplői megformálásában, pedig történetéből nem lehetett egyszerű filmet varázsolni.
Főszereplőnk egy átlagos csávó, aki nem tud mit kezdeni magával a katonaság után. Dilemmáját gyorséttermek rablásával oldja meg. Bár remek megfigyelő és szerető apuka, nem a legélesebb kés a fiókban, de ezt sem erőlteti ránk a film, sőt szinte minden elem visszafogott és természetes, sohasem volt az az érzésem, hogy a film rámutatna bizonyos dolgokra, hogy “nézd ezt, filmnéző, érezz érzelmeket, most egy olyan jelenet jön, kapod a melankolikus zenét!”.
Pont emiatt működik olyan jól a dráma itt. Hősün... több»
Detektívsztori detektív nélkül Keira Knightley menő újságírót alakít, és egy jachton éjszaka azt hallja, hogy valakit a vízbe dobnak, de jaj, senki sem hisz neki és nem is tud senki az eltűnt személyről. Itt már jártunk sokszor. Tipikus sztori ez, amiben sajnos szinte semmi detektívmunka sincs, nagyjából megtippelhető, ki kicsoda, mert a film csak néhány karaktert mutogat folyamatosan.
A legnagyobb probléma, hogy hősünk majdnem semmi felfedezést sem tesz, a film egyszer csak gondol egyet és minden meglepetést kvázi felsoroltat az egyik mellékszereplővel, ezzel totál hazavágva bármilyen narratív feszültséget vagy csavart. Ezzel főszereplőnk is hiteltelenné válik, hisz nem ő fedezi fel a gyilkosság megoldását, hanem kb. fe... több»
Amikor egy őrült milliárdos filmet rendez... Ez meglepően jó volt. Kaotikus, trash bugyutaságra számítottam, de egy szépen összerakott, egész ijesztő pszichológiai horrort kaptam, pár nagyon jól eltalált jelenettel, nagyon kreatív ötletekkel, és egy olyan háttérsztorival, ami bármilyen filmet megfűszerezne. A filmen látszik, hogy jó pár év munkája, és nem most készült, Dina Meyer ugyanúgy néz ki, mint a Starship Troopersben és hát... az sem ma lett moziba küldve. A sztori egy mentálisan sérült férfit követ, akit tükörképe egyre vadabb dolgokra készteti. Először csak macskákat gyilkol, és az is elég horribilis, ám hamar emberek felé fordul, de a film lezárása tartogat pár kimondottan csúnya szituációt is. Többnyire egy hangulathorror ez... több»
Vince is back Vince Gilligan visszatért egy tényleg jó drámához végre, örülök, hogy Rhea Seahornt is hozta magával. Persze még korai, és ilyen scifi-dolgokból még bármi lehet öt epizód múlva is (khm... Alien: Earth), de az első két epizód nagyon biztató volt. Végre nem telt el egy évad, mire kiderült a legkiszámíthatóbb elem, hanem az első epizód közepén elmondják a világ állását, és a sztori onnan folytatódik. Tetszett ez a hozzáállás, azt az érzést adja, hogy a készítők nem akarják az időnket húzni és nem cliffhangeres történetmesélésben gondolkoznak hosszú távon sem. Az egész alakulása organikus és hihető, nem csak valaki irányított forgatókönyvét olvassa fel minden színész. A sorozatnak nem lesz könny... több»
CGI portfoliómunka Hosszú felvezető egy ezerszer látott sztoriban. Nem volt itt semmi nagyon meglepő vagy okos, és sajnos a feszültség sem építkezett eléggé, mert a karakterek alig interaktáltak egymással, és a film végi sávváltás is elég random volt, nem volt nagyon kimondva, hogy ez tilos. Értem én, hogy hű, micsoda társadalmi kísérlet, de nem volt szükség ehhez erre a sok effektre. Kicsit kevés volt ez így, valami többre számítottam, pláne, hogy milyen komplikált effektek voltak a filmben. Mintha inkább egy VFX portfóliómunka lett volna és nem dráma.
47 Vörös Szonja (2025)
Sajnos elaludtam rajta. Halványan emlékszem valami green screen gladiátor meccsre, meg sok lihegésre és fura CGi effektekre meg bődületes mennyiségű klisére. Mintha 30 évet késett volna az egész film, kb minden szinten. De lehet bennem van a hiba és az alapmű valami fantasztikus része a nemzetközi középkori irodalmi zsánernek. Bár kétlem, mert akkor nem ezer-egy helyről lopta volna össze az elemeit. Van itt minden mitológiából és meséből lény, meg gimmick, szerintem csak random dobálták a jelenetekbe, amit találtak pinteresten a fantasy szóra rákeresve. Csak izléses nem volt a végeredmény. Sajnos minden nagyon gagyin néz ki, és nem vagyok biztos benne, hogy ez tudatos-e, vagy a rendezőtől eg... több»