A másik fél A Twinless egy fantasztikus karakterdráma a gyászról, önző emberekről, a szerelemről és megértésről. Nem hittem volna, hogy egy vicceskedő, enyhén romantikus film két eltérő karakter barátságáról ennyi érzelmet és történetet ilyen jól tud majd egyesíteni, és úgy álltam fel a filmtől, hogy még most is gondolkodom a karakterek döntésein és a film által prezentált kötődések mibenlétén.
A Twinless története két férfiről szól: Roman most vesztette el ikertestvérét, Dennis pedig kedvesét, és szeretteik elvesztése összeköti őket, pedig személyiségük nem is lehetne eltérőbb. A történet tartalmaz egy nagy meglepetést és számos apróbb interakciót, melyek olyan élettel és drámával töltik meg a két férf... több»
A nagy Ő Hát nem hagynak sok teret gondolkodni ennél a filmnél, a sztori szinte minden mögöttes tartalmát az előtérbe hozza, mintha a rendező direkt óvakodna valamilyen visszafogott, metaforákat használó történetmeséléstől. Így aztán nagyon erősen tanmeseszagú az egész. A látványvilág rendben volt, de a film annyira nem mondott semmit, és nem is hagyott semmit maga után, hogy nehéz a szereplők játékán túl mit értékelni. Talán eggyel jobb, mint az A24 legutóbbi hasonló próbálkozása, az Opus vagy a Blink Twice, de csak marginálisan. A "Ne találkozz hőseiddel" vonal kis Substance-be, meg enyhe thrillerbe csomagolva, ám igazán gyomorforgató irányba nem mer elmenni, a véres elemek csak azért kerültek bele... több»
Működő Agymenő Ki nem állhatom az Agymenőket, és Sheldon karaktere sem túl izgalmas számomra, de Az ifjú Sheldon majdnem minden mellékszereplője kimondottan szórakoztató, és remekül elviszik a sztorit a hátukon. A viccek végre nem túlmagyarázott, "nevess a geekeken" kategóriát képviselik, és a nevető track hiánya végre képes volt egy kis drámát is beemelni a sztoriba. Érdekes módon a legérdekesebb története nem is Sheldonról szól, hanem bátyja, Georgie zűrös kapcsolatáról. Nem hittem volna, hogy egy laza humorú sorozat egy ilyen sztoriszálat beemel majd. Vicces, de a legunalmasabb figura pont maga Sheldon. Egy fejlődni képtelen, egyoldalú, feszültség- és drámamentes figura, akinél sajnos az írók megelégedt... több»
Szirénavilág A Code 3. egy remek karakterdráma, mely szépen lavírozik a börleszk humor és a depresszív, embertelen mélység között. A felszínen egy enyhén komikus dráma pár mentős egy napjáról, de ha mélyebbre ásunk, egy érdekes karakterdrámát kapunk, melyben mindenki egy rossz rendszerben tűri a munkát, amíg meg nem törik. Egy látkép ez az amerikai egészségügy állapotáról és arról, mennyire elveszik az emberi faktor ebben a gépezetben. Szomorú film ez, mely egész bátor volt egészen a nyálas és klisés lezárásáig.
A Rainn Wilson által megformált mentőst követjük, aki több mint tíz éve nyomja a szakmát. Egy sikeres karrierváltásos állásinterjú után még egy utolsó műszakot le kell nyomni egy újonccal. A film... több»
Kutyaütő A Jó kutya lényege, hogy egy horrorfilmet legjobb barátunk szemszögéből nézünk végig. Arra a jelenségre épít, amit valószínűleg minden kutyatartó megtapasztalhatott már, amikor négylábú társa a szoba egy üres sarkát fürkészi, vagy a sötétségbe ugat olyan hévvel, mintha valami láthatatlan gonoszságot látott volna. Egy nemes próbálkozás, de hamar kiderült, hogy ez az ötlet egy rövidfilmre elég csak, és a rendező nem tudta más érdekességgel megtölteni a cselekményt. Így a sztori sajnos messze túl lett húzva, leginkább csak repetitív és unalmas volt.
Értékelem a koncepció melletti kitartást és a pár apróságot, amivel megpróbáltak életet lehelni ebbe a horrorba, de sajnos a jelenetek nagy része ... több»
Rácsvilágon innen és túl Hosszas várakozás után megérkezett a Tron: Ares, az őszi látványmozi, mely visszacsalogat minket a rácsra – csak hogy Jared Leto arcát látva inkább a valós világot válasszuk. A Nine Inch Nails muzsikája szépen keretezi a digitális világot, ám az egyszerű karakterek és a történet nem emelik kultuszstátuszba a filmet. A vizuális effektek ezúttal is fantasztikusak, és ezeket a szekvenciákat megéri nagyképernyőn nézni, de csak annak, aki szereti kicsit kikapcsolni az agyát, a fantasztikus vizuálok kedvéért.
A Tron egy furcsa franchise: az első film 1982-ben új távlatokat nyitott a vizuális effektek terén (annyira újszerű volt, hogy diszkvalifikálták az Oscarból, mert a számítógépes effektjeit cs... több»
Öregek humora Borzasztóan gyenge horrorklisé-csomag. Pete Davidson pedig katasztrofálisan rossz színész, arcmimikája és testmozgása egyáltalán nem illett a filmbe, nem nőtte ki az SNL szerepét. Minden tipikus horrorelem el van sütve, van itt arcba ordító öregember, legalább három álomjelenet és egy olyan misztikum, amit már láthattunk ezerszer. A készítőknek fogalmuk sincs, hogy kéne feszültséget létrehozni, ezért minden egyes ijesztés egy jumpscare, ahol az arcodba tolnak valami random, sokszor nem is ijesztő, csak meglepő képet. A történet teljesen hullámzó, tempója borzasztó, az atmoszféra kb. nem létezik. Lényegében a *Cure for Wellness* című film még egyszer, csak valahogy minden rosszabb. Gore Verbi... több»
Wilson!!! Szórakoztató, vad, morbid, mégis sekélyes, mint a strand, ahol játszódik. A Számkivetett véresebb, stilizáltabb változata, két karakterrel, akikkel remekül játszik a történet. Igen, van benne kis Szomorúság háromszöge, kis Sam Raimi szemközpontú erőszak, kis elkeseredettség, kis szív, de nem megy túl mélyre egyik dologban sem.
Sikertelenül csúnyalányra öltöztetett Rachel McAdams, paraszt főnöksrác valamelyik tini disztópiából, repülőgép-baleset, elhagyott sziget. Gyorsan megérkezünk a premissza helyszínére, és azt hittem, itt belassul majd a cselekmény, de két karakter viszonyrendszere elég dinamikus ahhoz, hogy ne hasson semmi túl unalmasnak. Még a film ingerszegényebb pillanatába is bedobn... több»
Átlagos Marvel-lépések Igazából egy tök működő film volt egészen az utolsó harmadáig, ahol meghalt a kreatív energia és visszatértünk a semmitmondó Marvel-szemétbe. A film esztétikája bevonzott, a látványvilág és effektek remekeltek, de a tempó messze túl gyors volt, a karaktereket egyáltalán nem ismertük meg, belső konfliktusok félre voltak söpörve, a lezárása unalmas és kiszámítható volt.
Nincs új a nap alatt és nincs bátorság a Marvelnél. A sztori elején tényleg azt hittem, most majd valami izgalmas, újszerű dolgot mutatnak, de csak történeti lyukak tömkelegét és egy unalmas lezárást sikerült összehozni. A sztori ugyanaz, mint az egyik korábbi Négyes filmben, majdnem pontosan. Az egy eltérésnek nincs sok értelm... több»
Értelem születése és halála Lehet, hogy valami niche sci-fi filmekkel foglalkozó YouTube csatorna megpróbálja ezt rejtett kincsnek eladni, de ne dőlj be neki. A film mindent megpróbál, hogy szóljon valami fontosról, csak valószínűleg a készítők sem tudták megfogalmazni, mégis mi legyen az.
Így aztán végtelen sok jeleneten keresztül az alulfejlesztett, érzelemkimutatásra képtelen főszereplőt nézzük, ahogy folyik jelenetről jelenetre. A filmes technika hasonlít a Saul fia végig a főszereplőt követő operatőri munkájára, de ott egy olyan embert nézünk, akinek a világa dinamikus és drámai, és képes visszafogott, apróbb érzéseket átadni, csak egy nézéssel. Itt a film nagy részében fogalmunk sincs, mi az isten történik, így ... több»
A kegyetlen AI Az egész sorozat annyira alacsony minőségű AI hulladék, hogy kényelmetlen volt nézni... Igen, az AI le fog cserélni embereket, de itt a bizonyíték, hogy ízlést nem fog tudni generálni. A gusztustalan látványvilág nagyon kilóg ebből a sztoriból, egyszerűen nem hat autentikusnak, és nagyon túldramatizált Netflix doku-trash a hatás. Ez történik akkor, ha olyan ember csinál filmet, aki semmit sem ért a vizuális nyelvhez. A jelenetek tempója ingadozik, az elbeszéléseket nem mindig sikerült összekapcsolni, sokszor a beszélő fejek teljesen eltérő történetek részleteit kezdik mesélni. Aztán ezekre rádobtak valami random, generált felvételt, amikből rengeteg nem korhű tárgy lóg ki. A '80-as években n... több»
Juliska és a boszorkány Elég vicces, hogy a filmet lényegében egy család alkotta meg, akik ilyen népi-ezoterikus-indie-horror-izéket gyártanak. Ez sem esett messze a fájától, van itt boszorka, varázslat, undorító vérengzés, szülés, halál, minden, ami a zsáner kedvelőiben elindítja a vérkeringést. Ami nincs, az színészkedés és vágó, ám meglepő módon, ezek nélkül is egy teljesen oké filmet kapunk, ha mondjuk mellette pörköltet csinálunk vagy makettet festünk vagy egy tumorkiszedést vezetünk le. Ez utóbbi még témába is passzol.
Főszereplőnk ugyanis egy halálos tumorral érkezik az erdőszéli AI-generált boszorkaotthonba. Apja kételkedik az öreglányban, ám amikor az megmérgezi kajáját, és lányát véres hassal hozza haza e... több»
Modern western Ez a film ütött. Minimalista, de érzelemmel teli. Nem akciódús, de amikor elsül a fegyver, azt érzed. Nem szájbarágós, de mély karakterdrámát látunk hihető figurákkal. A visszafogott történetvezetés és a valós interakciók egy emberközeli és szomorú narratívát mutatnak be egy pusztuló Amerikáról. A filmnek egyszerűen fantasztikus a hangulata, és nincs tere vagy ideje hollywoodi klisékbe vagy történetvezetési hibákba esni. Főszereplői ellentétesek egymással, mégis valahol saját igazságukat keresik egy olyan világban, ami nem ad erre lehetőséget. A dialógusok hihetőek, rokonszenvesek, és egy pillanatra sem érezzük, hogy a forgatókönyvíró magyarázni akarna nekünk valamit, csak elvisz erre az uta... több»
Kényelmetlenül Némi feszültség, működő setup, remek szörny, csak a film konkrétan sehova se megy, semmit se magyaráz el, és semmi választ sem ad. Csalódottan távoztam.
A főszereplő egy szociálisan visszamaradott, folyamatosan szorongó, társaságot kerülő gyengeelméjű. Én értem, hogy a társadalom egy része egy ilyen csávóval együtt tud érezni, de egy ilyen nyámnyila főszereplő, bár eleinte szórakoztató volt, egy idő után kimondottan irritálónak és unalmasnak hatott.
A film szerint hősünk más túrázókhoz csatlakozik, de folyton valami sötét alakot lát a fák között, ami megállás nélkül követi. Üldözési mániája egyre durvább és durvább lesz, egy ponton még egy másik túrázót is meggyanúsít (a film semmi magyaráza... több»
Sekélyes katasztrófa Sok mindent elhiszek, de az biztos, hogy egy posztapokaliptikus világban - ahol ételért és tiszta levegőért gyilkolják egymást az emberek - egy Alzheimer-kórház az utolsó dolog, ami működni fog.... A Greenland 2. alapötlete meglepően aktuális és izgalmas: milyen lenne egy struktúra nélküli, vad Európa? Ám a film nem mer Cormac McCarthy könyveiből inspirálódni, így cselekménye sajnos totál hiteltelen, és karakterei egyre nevetségesebb módon futnak bele újabb és újabb katasztrófákba, mintha őrangyaluk szabadnapra ment volna.
Hőseink meghallották, hogy Trump mindjárt megszállja Grönlandot, így megvárják a legközelebbi földrengést, ami hazavágja bunkerüket, és nyakukba veszik a tengert, hogy egy... több»
Homokba temetve Ez a film nem mindenkinél fog működni. Ha nem bírod az eleinte céltalan, vagy történetmentesnek ható filmeket, kerüld messzire. A narratíva keretei jelennek csak meg itt, mégis egy meglepően magával ragadó mozi ez, mely egy másfajta emberi poklot mutat be. Egy nem konvencionális filmélmény, mely szinte teljes egészében egy metaforát mesél, és kilátástalan hangulata a zárószekvenciákban olyat robban, hogy nehéz érzések nélkül távozni tőle.
Főszereplőnk egy apuka, aki kisfiával lányát keresi egy sivatagi révben. Csatlakoznak pár vagabond személyiséghez, akik a nyakukba veszik a sivatagot egy másik koncert reményében az ország másik felén. A helyi milícia felbukkanásával kerülniük kell a főbb u... több»
Kínai rasszista tanmese Megpróbáltam, de nem tudtam végignézni, a cringe győzött. Egy kínai-ellenes rasszizmusra figyelmet felhívó filmbe lehet, nem kellett volna ennyi rasszista dolgot beletömni, mert totál értelmetlenné válik a mozi. A film iszonyat bugyuta és ostoba, még egy óra után is alig indult el a cselekmény. A látványvilág és set design nem tudta megmenteni.
A film tónusa és hangulata csikorgó hullámvasútra emlékeztet: folyamatosan változik és visszataszítóan irritáló és hangos. Minden karakter egy karikatúra, hiteltelenek és erőltetettek, minden megmozdulásuk kényelmetlen túlszínészkedés. Nehéz ezekkel a figurákkal szimpatizálni, inkább valami Csupasz pisztoly-jellegű vígjátékba való a sztori, mint egy k... több»
Hidegháború fan fiction Enyhén szórakoztató, de nagyon kiszámítható és sablonos kémmese ez. Csak a végén várva várt csavar hozza el azt, amiről az egész filmnek szólnia kellett volna , helyette egy nagyon szájbarágós, erőltetett tematikájú hidegháborús filmet kapunk, ahol néha bedobnak olyan akciójeleneteket, ahol egy hajszálvékony, koktéldresszes csajszi halomra gyilkol több tucat nagydarab katonát, olyan hitelességgel, mint egy powerpoint prezentáció.
Anna egy orosz kém, akit a KGB mindenféle ellenség likvidálására képez ki egyetlen év alatt. Ez alatt a nő megtanul mindent: a tökéletes eszközhasználattól kezdve a hihető hazudozáson át a 20 méterről precíz fejlövésekig. (Valaki évek lövészete után is alig ér enne... több»
Repetitív scifi Hát ez túl experimentális és messze túl zagyva volt. Láttam a sci-fi elemek keveredését és a különféle inspirációkat, de annyira repetitív a cselekmény és majdnem minden jelenet, hogy szórakoztatónak egy pillanatra sem mondanám. Van némi liminal kvalitása és menő, hogy egy magyar srác ilyet összehozott, de nem tudta levetkőzni a gyengén animált játék cinematic hangulatát a képi világ. A VO is annyira rossz, hogy, inkább nevezném hangalámondásnak, mint szinkronnak. Őszintén, a vizuális megjelenítés a kisebbik gond is, mert egy idő után megszerettem a found footage jellegét a dolognak, és legalább egységes volt a janky mozgás. A narratív struktúra volt a nagyobb baj. A film valamiért azt hiszi... több»
A ravasz agy Guy Ritchie-s ökörködés New York alvilágában, pár meglepően kemény jelenettel. Úgy mentem moziba, hogy azt sem tudtam, mit fogok nézni, nem az igazi a decemberi mozikínálat. Egyes-egyedül ültünk a teremben, szombat este, ami kicsit szomorú volt, mert a film, amire random ráböktünk, meglepően szórakoztató és kalandos volt. Nincs nagy mélysége vagy mögöttes szimbolikája, de remek tempója, jó humora és katartikus pillanatai kiemelik az átlagos filmek közül. Nagy meglepetésekre nem érdemes számítani azért. Kicsit fura volt, hogy a "vége" főcímnél Aronofsky nevét láttam mint rendezőt. Ettől az embertől már láttunk sokkal jobb és komplexebb filmet, amik mélyebben belemennek a karaktereik világába ... több»
69 Twinless (2025)
A Twinless egy fantasztikus karakterdráma a gyászról, önző emberekről, a szerelemről és megértésről. Nem hittem volna, hogy egy vicceskedő, enyhén romantikus film két eltérő karakter barátságáról ennyi érzelmet és történetet ilyen jól tud majd egyesíteni, és úgy álltam fel a filmtől, hogy még most is gondolkodom a karakterek döntésein és a film által prezentált kötődések mibenlétén. A Twinless története két férfiről szól: Roman most vesztette el ikertestvérét, Dennis pedig kedvesét, és szeretteik elvesztése összeköti őket, pedig személyiségük nem is lehetne eltérőbb. A történet tartalmaz egy nagy meglepetést és számos apróbb interakciót, melyek olyan élettel és drámával töltik meg a két férf... több»