Vince is back Vince Gilligan visszatért egy tényleg jó drámához végre, örülök, hogy Rhea Seahornt is hozta magával. Persze még korai, és ilyen scifi-dolgokból még bármi lehet öt epizód múlva is (khm... Alien: Earth), de az első két epizód nagyon biztató volt. Végre nem telt el egy évad, mire kiderült a legkiszámíthatóbb elem, hanem az első epizód közepén elmondják a világ állását, és a sztori onnan folytatódik. Tetszett ez a hozzáállás, azt az érzést adja, hogy a készítők nem akarják az időnket húzni és nem cliffhangeres történetmesélésben gondolkoznak hosszú távon sem. Az egész alakulása organikus és hihető, nem csak valaki irányított forgatókönyvét olvassa fel minden színész. A sorozatnak nem lesz könny... több»
CGI portfoliómunka Hosszú felvezető egy ezerszer látott sztoriban. Nem volt itt semmi nagyon meglepő vagy okos, és sajnos a feszültség sem építkezett eléggé, mert a karakterek alig interaktáltak egymással, és a film végi sávváltás is elég random volt, nem volt nagyon kimondva, hogy ez tilos. Értem én, hogy hű, micsoda társadalmi kísérlet, de nem volt szükség ehhez erre a sok effektre. Kicsit kevés volt ez így, valami többre számítottam, pláne, hogy milyen komplikált effektek voltak a filmben. Mintha inkább egy VFX portfóliómunka lett volna és nem dráma.
Amikor a dínók alakítása erősebb, mint a színészeké Az elvesztegetett lehetőségek, borzasztó forgatókönyv és idióta döntések miatt ez valahogy még rosszabb lett, mint gondoltam. Túltolt szituációk, egydimenziós karakterek, talán a legrosszabb ScarJo-alakítás, amit valaha láttam, és egy tök fölöslegesen filmbe erőltetett család – mind hozzájárultak ahhoz, hogy az Újjászületés a franchise halála legyen. Az új mutánsdínó annyira tűnt veszélyesnek, mint egy robotporszívó és kb. olyan sebességgel is mozgott. Gareth Edwards mintha teljesen feladta volna, hogy egyedi stílusát és látványvilágát pakolja a filmbe, és egy teljesen középszerű vacakot lapátolt össze, ami képtelen volt izgalmas irányba vinni a franchise-t, inkább olyan volt, mintha a halál... több»
Gyerekek és vérengzés Meglepően kemény nyitó epizód, ami rendesen megfordította elvárásaimat. A sztori ügyesen játszik karaktereivel és kegyetlen minden gyerekszereplővel. El nem tudom képzelni, hogy nem traumatizálta őket ez a rengeteg gusztustalan, gyomorforgató szekvencia. Az ijesztések kreatívak, és a sztori tempója is rendben volt, egyedül a gyerekek szájába adott dialógusok nem hatottak hihetőnek és hát a gyerekszínészeknek is kicsit magas labda volt pár jelenet...Szóval ismét Derryben vagyunk, ismét vannak gyerekek, és ismét ott van Pennywise valahol a háttérben, egyre komplikáltabb ijesztéseket formálva. Kimondottan jó ijesztéseket, látszott, hogy a filmek költségvetését kapták ezekre és rendesen megnyito... több»
Vérszívó Erdélyből A filmet élőzenével láttam másfélszeres sebességgel. Talán ez a legjobb módja a több mint száz éves Nosferatu modern átélésének, anélkül, hogy álomföldön landolnék.
Helyenként szeleburdi, helyenként túljátszott, helyenként egész ijesztő, jó dolog történelmet látni nagy képernyőn, még úgy is, hogy elképzelni sem tudom, hogy fogadhatta ezt 1922 közönsége. Talán úgy, ahogy mi fogadtuk Eggers filmjét pár hónapja? Egy biztos, a film tökéletes demonstrációja a vásárlói igények és ingerküszöbök változásának. Mennyire felgyorsult a világ és mennyi feszültséget vár el a jelenkori néző. Egy-két erős jelenet már nem elég. Az ijesztések struktúrája változott ugyan, de a Nosferatu elemei megjelennek a je... több»
Munkamorál Ez a film furcsa keveréke az Alice Csodaországban, a Highrise és a Beau is Afraid filmeknek, egy kis Triangle of Sadness-humorral és kafkai kozmikus horrorral fűszerezve. Ez elég soknak hangzik, de a film szépen kezeli ezeket egy ideig, aztán valahogy ellaposodik.
Nem mindenkinek való, kicsit túl absztrakt és túl lassú néha, a vége pedig elég sok ajtót hagy nyitva, úgyhogy akik konkrét lezárást és magyarázatot várnak a mozik végén, azok nagyot fognak csalódni. A film nem teljesen értelmetlen vagy misztikus, én jót szórakoztam a fejtegetésén, és szerintem nem egy konkrét magyarázat van mindenre amúgy is, sz'al tessék kicsit megmozgatni az agyunkat, ha ezt a filmet választjuk este.
A film temp... több»
Miyazaki komfortzóna Van valami kedves és magával ragadó a film gyermeki világlátással operáló főszereplőjében, aki hangosan rákiabál egy harcoló csapatra, hogy hagyják abba az erőszakot és legyen béke. Egy gyerekfilmnél talán ez a fajta üzenet elég, de a történet kicsit túl romantikus, hogy igazán komolyan vehető legyen vagy mélyebb témákat hámozzon. Bár még nem teljesen Studio Ghibli, azért nagyon érezhetően Miyazaki-filmet néztem. Természet nagysága kontrasztba helyezve a harmadik ipari forradalom gépezeteivel. Nem teljesen technológiaellenes az alkotó, csak annak tudatos és minimalista felhasználását emeli ki. Hősünk is egy menő repülőn repked fel-alá és fegyvereket is használ, igaz, sosem gyilkos szándékkal... több»
Videójáték cut scene Őszintén, sokkal rosszabbra számítottam. Nem egy filmes bravúr, az tény, és olyan eget rengető dologra nem érdemes várni, mivel kb. 40 évvel elkésett a kiadás, de pár jelenetre jó volt a kis old school hatás és már rég volt könnyed lövöldözős alien-film. Linda Hamilton kb. 15 percet van a filmben, és több, mint egy órát kell rá várni, sz'al a film inkább katonai fétisűeknek lesz kielégítő.
Akadt pár egész jó ötlet, mielőtt szétszedném a filmet, gondoltam, átmegyek rajtuk. Szóval a sztori szerint egy squad valami random afganisztáni filmből egy sci-fi űrhajóban ébred. A film első felében meglepően taktikusan mozognak, kommunikálnak, védik egymás hátát, tökre elhittem a dolgot. Emellett az ali... több»
Kimaradt a lezárás A film egy háború hajnaláról (ami minél tovább tartott, annál unalmasabbá vált), majd lezárásával minden ablakot nyitva hagyott és semmilyen narratív feszültséget sem oldott fel.
Rebecca Ferguson csak a film harmadában van jelen, az arca mégis elfoglalta a film plakátjának kilencven százalékát, de hasonlóan járt mindenki más is, a rendező ugyanis háromszor meséli el egy zoom call szereplőinek történetét. A zoom call pedig történetesen egy Amerika felé repülő, ballisztikus, nukleáris rakéta körül forog. A gond csak ott van, hogy az égvilágon semmit sem tanulunk az első történet után, a nagy részét például simán ki lehet találni vagy meg lehet tippelni és szinte teljesen konzekvenciamentes az ... több»
Zuhanás a Földre Az Alien Earth az a fajta sorozat, mely jól indult, de minden epizóddal egyre lejjebb süllyedt a minőség, és az utolsó pár részt csak kínlódva, agytevékenység nélkül tudtam elfogyasztani. Minden epizód túlcsordul a történetvezetési, narratív és logikai lyukaktól, és a sztori szétesik, ha egy kicsit is megpróbálsz belegondolni a cselekmény részleteibe. Ezen az sem segít, hogy nincs egy rokonszenves figura sem, a főszereplők pedig aktívan taszítónak hatnak. A látványvilág a sorozat egyetlen pozitívuma, de ez nem tudja kompenzálni az epizódok alatt érzett, egyre erősödő fejfájásomat.
Az idegeneket egy szupertitkos laboratóriumban tartották, amit számos baleset után soha egy őr sem figyelt, és s... több»
Hangzavar Ez a sorozat a feszültség manifesztációja. Mindenki hadar, mindenki a másik szavába vág, mindenki ordít. Elég hatásos egy sztori, de lehet, nem nekem való.
Hullámzó történet Hát mit mondjak, szórakoztató, de felemás filmélmény. Meg sem közelíti azt a hype-ot vagy azokat az áradozásokat, amiket olvastam, és bár valóban van egy-két meglepő momentum, a nagy része inkább gag-szintű humor. A film felsorakoztat pár remek figurát, jó tempóban mozog és nem unalmas, de szinte teljesen üres, és hiányzott valami üzenet vagy tartalom, ami keretet adott volna ennek a sok rohanásnak. A főszereplő például az égvilágon semmit sem ér el és a hozzáadása a történethez konkrétan a nullával konvergál. Oké, lehet, ez volt a cél, de jó ez?
A sztori szerint DiCaprio Bobja, egy anarchista banda tagja, beleszeret egy nőbe, aki végül egy gyerekkel otthagyja a férfit. Bob és lánya új élete... több»
VHS Guilty Pleasure.... Ismét egy vegyes VHS antológiafilm. Kb. másfél jó filmötlet volt ezúttal. De megnéztük, mert meg kellett, bár egyikünk konkrétan bealudt a végére. Nagyon változó minőségű alkotások voltak, így nehéz egy értékelést adni, de most is inkább rossz szájízzel álltam fel a filmtől, mert csak a kimaradt lehetőségeken gondolkoztam. Mondjuk, ezekért a lehetőségekért nézem a filmet eleve, szóval ez rendben is van talán. A gond az, hogy aki összeállítja ezeket a filmeket, nem tudja igazán szelektálni a rendezők ötleteit. Nem az első ötletet kéne megfilmesíteni, hanem hagyni kéne, hogy kicsit érlelődjenek a sztorik, és mélyüljön a tartalom, ne csak emberek ordítsanak a vércsap mellett, és gyerekek haldok... több»
Öko-horror látványorgia A Scavengers Reign egy fantasztikus biopunk történet az emberiség és egy idegen bolygó találkozásáról. Egy hihetetlen tömény sorozat, mely olyan témaköröket boncolgat, mint a természet hatalma, az ember és tudat mibenléte, az élet és biológia furcsasága. Rámutat, hogy nehéz elképzelnünk, mennyire idegen egy létforma, amíg nem találkoztunk vele. Egyszerre road movie, természetfilm, horror és hard sci-fi túlélősztori. Minden epizód más és más élőlényeket, vagy kapcsolatrendszert mutat be, miközben elkeseredett hőseink megpróbálják túlélni és megérteni az őket körülvevő, veszélyekkel teli világot. A sorozat tömve van undorral, biológiával és filozófiával, és ezt olyan látványvilággal teszi, hog... több»
Hinni akarok Az összeesküvés-elméletek kedvelőinek alapfilm, de a többiek nem fognak itt sok érdekességet találni. Egy ingadozó tempójú, komplikált témaköröket alig feldolgozó, de magával ragadó karakterekkel operáló, indie COVID-film ez. Hőseink bukott figurák, akik kapnak a lehetőségen, amikor földöntúli dolgok történnek apartmanjukban, és dokumentumfilmet kezdenek forgatni a látottakról, ám a projekt valahogy nem akar összejönni, és kapcsolatuk és életük rovására megy.
A történet enyhén kozmikus horrorelemekkel játszik, de inkább egy hangulatmozi, a Los Angeles-i kilátástalan “valami lesz”-kultúráról, ahol az emberek mindenben inspirációt keresnek, hogy megváltsák az életüket és a világot. A valóság a... több»
Minden rossz keveredése Vannak epizódok, amik annyira rosszak, hogy egy teljes csillaggal csökkentik az adott sorozat értékelését. Sorozatban ez a második ilyen epizód... Az évadzáró valahogy sikeresen demonstrált mindent, ami nem működött a sorozatban. Mary Sue főszereplőként, a történeti lyuk motiválta cselekmény, az idióta karakterek és a kihasználatlan helyszín és a horrorelem majdnem teljes redukálása. Kínos volt ezt végignézni, az epizód végére csak röhögtünk a haverokkal, mert minden egyes jelenet logikátlan volt. Elképzelni nem tudom, a fantasztikus Fargo rendezője hogy tudott ilyen borzalmat összelapátolni.
Inkább a lézersugár... 20 percet bírtam, de ez annyira rossz volt, hogy nehéz bármelyik aspektusát komolyan venni. Ha ez valami okos paródia, akkor viszont nem sikerült a humor. Ez lényegében egy COVID-film, abból is a rosszabb kategória, ahol minden szereplőt a lakásában vettek fel, ahogy képernyőket néznek.
A film szerint, kapaszkodj meg, Ice Cube egy FBI-hacker-kém-analyst, cyber-security-szakember. Körülbelül annyira hiteles ebben a szerepben, mint egy Turandot operában. Egy olyan főszereplőt ismerünk meg, aki az egész családja után kémkedik. Amikor felhívják valami problémával, annyit mond, hogy ő csak embereket néz, és teljesen fittyet hány nemzetbiztonsági munkájára, amikor beüt a krízis. Munkája kimerül ab... több»
Alan álma Elöljáróban elmondom, hogy a dinókat és Sam Neillt egyaránt szeretem. A Jurassic World-filmek zagyva bugyutasága és a természet szépségeinek lealacsonyítása kimondottan ízlésem ellen való volt, így kíváncsiságból újranéztem a gyerekkoromban milliószor látott dinós filmet, ezúttal VHS-zaj-mentesen. Szomorú ez, de még újranézve is, a Jurassic Park 3. a franchise jobb filmjei közé sorolódik.
A JP 3-ban jelen vannak az első film legjobb elemei: egy család, szkeptikus tudósok, egy dinó uralta sziget, számtalan veszély és az a fajta fantasztikum, ami miatt a Jurassic Park annyi paleontológust szült. Egyedül az egzisztencialista beszélgetések hiányoznak, de a karakterek interakciói szórakoztatóak, ... több»
Kutyául Friss Húson általában kevés igazán jó alkotás van, de ez az volt. Egy egyszerű történetet kapunk, érdekes mélységekkel és fantasztikus látványvilággal, mely remek dinamikát kölcsönzött szinte minden jelenetnek. Minden fizikailag motivált, csakúgy, mint egy gyerek. Ilyen stílusban kapjuk a történetet, melyben az utánzás kapja a központi szerepet. Tetszettek az apróbb világépítési pillanatok, még akkor is, ha a sztori kissé repetitívvé válik a végére. Érdekes, hogy kap a történet világa majdnem fontosabb szerepet, mint a két aktív főszereplő.
Álomba ringató halálkuktusz A Shrouds legnagyobb hibája, hogy elvetemülten unalmas. Még központi tematikáját is képtelen körbejárni és képtelen kihasználni egyetlen érdekes, enyhén szürreális elemét, hogy vontatott történetét elmesélje. Nincs testhorror, csak gyenge CGI-hullák és borzasztóan nevetséges színészkedés. Ahhoz tehetség kell, hogy Guy Pearce-ből és Diane Krugerből kezdő színészeket csináljon valaki.
A film lényege, hogy egy üzletember furcsa sírhelyeket épít, amiken élőben nézheti bárki, ahogy szerettük eggyé válik a földdel. Valahogy senki sem mondta neki, hogy erre a startup-ötletre nincs kereslet... A történet amúgy ezt meglepően az árokban hagyja és inkább romantikus dráma akár lenni. Főszereplőnk egysze... több»
NA 1. epizód (2025)
Vince Gilligan visszatért egy tényleg jó drámához végre, örülök, hogy Rhea Seahornt is hozta magával. Persze még korai, és ilyen scifi-dolgokból még bármi lehet öt epizód múlva is (khm... Alien: Earth), de az első két epizód nagyon biztató volt. Végre nem telt el egy évad, mire kiderült a legkiszámíthatóbb elem, hanem az első epizód közepén elmondják a világ állását, és a sztori onnan folytatódik. Tetszett ez a hozzáállás, azt az érzést adja, hogy a készítők nem akarják az időnket húzni és nem cliffhangeres történetmesélésben gondolkoznak hosszú távon sem. Az egész alakulása organikus és hihető, nem csak valaki irányított forgatókönyvét olvassa fel minden színész. A sorozatnak nem lesz könny... több»