Nincs gyógymód Hátborzongató, komor, bőr alá mászó félelem inkonzisztens tempóval és altató jelenetekkel. A film azt kérdezi: Ki vagy te? Mi visz rá, hogy elvedd a másik életét? Mi az értelme az egésznek?
Csakúgy, mint Kurosawa többi filmjében, a dehumanizáció a legerősebb motívum itt. A rendezőnek van egy nagyon egyedi stílusa, egy sajátos hozzáállása a horrorhoz. Ahogy Flanagan a családi traumákban remekel vagy Peele az Amerika-centrikus horrort bontja ki, Kurosawa az elnyomó, bőr alá mászó, társadalmi és szociális konvenciókat feszegető thriller királya. Ez nem szép ijesztésekből vagy meglepő megfejtésekből áll, inkább mintha a legembertelenebb dolgot a legátlagosabb módon próbálná átadni, miközben felt... több»
Szórakoztató horror A Welcome to Derry nem fog a történetmesélésével lehengerelni, de kreatív ijesztéseivel, szaftos effektjeivel és korhű látványvilágával szinte biztos. Ez egy egyszerű sorozat: a legtöbb epizód felépítése hasonló, 15 percenként kapunk egy kreatív, véres elemet. Egy Stranger Things-jellegű gyerekcsoport szembeszáll egy szörnnyel, amit eleinte csak ők ismernek, a katonaság is kavar valamit. Ismerős lehet ez már, mégis működik, mert a történet nem álldogál egy helyben egy percet sem, és hőseink szépen bukdácsolnak jelenetről jelenetre. A bohóc legendája is tágul, már jóval túlmutat a könyv vagy a filmek mitológiáján és új mágikus elemek is megjelennek.
Már nem a gyermeki egyedülléten van a hang... több»
Lassú őrlődés A Harvest - címe ellenére - nem népi horror, de témaköre hasonló: a természet népe az iparosodás ellen, tradíciók vs modernitás, boszorkányság és kisközösségek. Egy iszonyat lassú és energiamentes film ez, valakinek be fog jönni ez a kicsit mélázó, álomszerű világ, amit érezhetően stilizáltak, hogy látványban is erős legyen, de oly sok minden tényleg nem történik a sztoriban, sem cselekmény-, sem karakterszinten. A színészek ügyesek, de főhősünk folyamatos narrációja nekem nagyon altatónak hatott, és messze túl sokáig tart, amíg bármi konfliktus feltűnik.
Egy időben és térben meghatározhatatlan faluba különös emberek érkeznek: Egy térképkészítő, két tolvaj és a terület birtokosa különböző fo... több»
Az izé Ez egy időutazás. Egyszerre viccet csinál a zsáneréből, karaktereiből és ezekből a sci-fi történetekből, valamint az egész sztorijából, mégis egy érdekes, enyhén szürreális sztorit tudott mutatni, ami elég szórakoztató volt, hogy egészen a lezárásáig túl tudjak nézni a túltolt CGI-effekteken.
A film főszereplője egy leszerepelt iskolai focista, akiből biosztanár lesz, miután megfordítja az életét. Az egyik diákja régi szerelmének gyermeke, és elbizonytalanodik, vajon mégis ő volt az apa? De mindenki tervét keresztülhúzza az Ick, egy furcsa, polipszerű növény, mely mindenre rátelepedett, és egyre kevésbé tűnik ártatlannak.
Amíg a fiatalság soy latte étrenddel, Tarr Bélával és kulturális kisaj... több»
Better Call Nobody Egyszer teljesen nézhető nyári lövöldefilm. Langyos akciójelenetek és egyszerű csihi-puhi pár klisével meg közhellyel. Lényegében az előző film kópiája, csak még akciódúsabb és még több egysorost kevertek bele. A következő etapra az lenne a tanácsom, hogy legalább minimális feszültség legyen a filmben néha, ahol egy kicsit aggódhatunk egyik-másik szereplőért. Jelenleg minden pozitív szereplő kb. egy Mary Sue volt, aki elpusztíthatatlan és mindig, minden szituációban kérdés nélkül győzni fog. Bármennyi katona bármilyen fegyverrel, bármilyen tudással jön ellenük, mindig képesek valami Reszkessetek Betörők-szintű csapdákat pár óra alatt összepakolni, amibe felnőtt emberek gond nélkül beleesnek.... több»
Én vagyok Spartacus! Láttam, hogy az internet népe fellázadt az új sorozatra, mintha a Spartacus bármikor is a történelmi hitelességről szólt volna. Ki kell, hogy ábrándítsak mindenkit: a sorozat mindig is történelmi fantasy volt, kb. mint a 300. A House of Ashur hozza a korábbi széria minden ismert elemét rendesen. Végtelen sok CGI erőszak, olajozott meztelen testek, softcore pornó és 20 négyzetméteres műanyag helyszínek. Ami miatt ismét érdemes belekukkantani, az a próza; fantasztikus fake ókori angolt beszélnek a szereplők, és ez olyan hangulatot teremt, amitől minden beszélgetés egy retorikai csatának hat. Mennyivel izgalmasabb egy szimpla "I agree" helyett az, ha azt mondod, hogy "we are one in such regard"... több»
Időrablók Hihetetlen, de a franchise harmadik darabja valahogy a legrosszabb a trilógiában. A filmnek fogalma sincs, mi akar lenni, így leginkább csak unalmas lett. Minden jelenete altatónak hatott, dialógusai alatt a szekunder szégyenérzet kerülgetett, és csavarjai olyan kiszámíthatóak, hogy az igazi varázslat a 'vége' főcím megjelenése volt. A legszomorúbb az, hogy rengeteg remek színészt fújt össze a szél, de a film millió szereplője közül kb. csak kettőnek jutott igazán személyiség, a többiek pedig a nevetségesen rosszul megírt forgatókönyv suta sorait böfögték egymás arcába olyan beleéléssel, hogy kiment a szénsav a kólámból.
A sztori majdnem semelyik része sem működött. Három új GenZ karaktert k... több»
Nézhetetlen Kinek készülnek ezek a filmek? Miért csinálta ezt magával Bruce Willis fél lábbal a sírban? Nem hiszem, hogy ilyen rosszul állna anyagilag. Nem mintha a rajongói kapnának bármit belőle, a film nagy részében egyedül lófrál egy erdőben, szinte teljesen független a cselekmény nagy részétől és nagyon látszik rajta, hogy a háta közepére se kívánja az egészet. Amikor meg akció van, akkor csak felvettek egy random kopasz fószert hátulról. A film lezárásában is érezhetően azt sem tudja, hol van, vagy mi történik. Akkor meg minek az egész?
Alien Buddy Cop Ott ültem a moziban a legnagyobb mosollyal az arcomon. A film egy hihetetlenül szórakoztató kaland volt, rengeteg akcióval, kreatív ötlettel és érdekes világépítéssel. Egyszerű sztorija és karakterei nem fognak Oscar-szobrocskákért versenyezni, de nem is akarnak. A film célja egy kerek, de dinamikus és katartikus mozi létrehozása volt, és ebben minden szinten sikeresnek bizonyult.
A Predator Badlands teljesen független a franchise többi részétől, csakúgy, mint a rendező előző két Predator-filmje. Trachtenberg csak annyira nyújtózik ki a mitológiából, amennyire kényelmes és karaktereit sem önti le Netflix-mázzal. Minden figura iszonyat egyszerű és “karakterfejlődésük” kb. az első pillanattól ... több»
Troll 1. vs. Troll 2. Nem tudtam, hogy lehetséges lesz alulmúlni az első filmet, de sikerült. A forgatókönyv szinte egy az egyben ugyanaz, mint korábban. A CGI-jal lehányt, tipikus hollywoodi kliséket követő sztori majdnem minden karaktere antipatikus és unalmas sztereotípia. Aki kaijus csihi-puhira vágyik, szintén csalódni fog, a címszereplő csak ritkán bukkan fel a filmben, jelenetei nagy része kimerül abban, hogy a kamerába ordít. Nincs értelme másfél órát várni egy összecsapásra.
A sztori legnagyobb hibája, hogy csak amerikai szörnyfilm-klisékből táplálkozik, ahelyett, hogy valami érdekeset, meglepőt vagy eredetit adna nekünk. A trollok fura lények, de a film csak csinált belőlük egy Godzillát és letette a to... több»
Cápasrác és szörfös lány visszatér Jai Courtney-nek nagyon jól áll az őrültpszichopata-szerep, de ezzel nagyrészt véget érnek a pozitívumok a filmmel kapcsolatban. Ez a végtelen macska-egér játék és erőltetett cápafilozófia nagyon gyengére sikerült. Valaki kapott egy semmilyen slasher rövidfilmet, és mindenáron ki akarta nyújtani egészestés mozivá, és ez lett a végeredmény: egy többnyire unalmas és kiszámítható vergődés. Értem, hogy mostanában kevés a final girlös slasher, de nem hinném, hogy ez a film fogja feléleszteni a zsánert. Tényleg csak azt tudom mondani, hogy minden egyes kreatív döntés valahogy annyira unalmas volt, mintha csak valami adócsalás miatt csinálták volna a filmet. Egyedül a film eleje működik, a karakter... több»
Gagyiság Sajnos elaludtam rajta. Halványan emlékszem valami green screen gladiátormeccsre, meg sok lihegésre és fura CGI-effektekre meg bődületes mennyiségű klisére. Mintha 30 évet késett volna az egész film, kb. minden szinten. De lehet, bennem van a hiba és az alapmű valami fantasztikus része a nemzetközi középkori irodalmi zsánernek. Bár kétlem, mert akkor nem ezeregy helyről lopta volna össze az elemeit. Van itt minden mitológiából és meséből lény, meg gimmick, szerintem csak random dobálták a jelenetekbe, amit találtak pinteresten a fantasy szóra rákeresve. Csak izléses nem volt a végeredmény. Sajnos minden nagyon gagyin néz ki, és nem vagyok biztos benne, hogy ez tudatos-e, vagy a rendezőtől eg... több»
Metamese a trauma feldolgozásról Ez az a fajta film, ami bizonyos embereknek sokkal nagyobbat fog ütni, mint másoknak, pusztán tematikája miatt. Ez is egy nemi erőszakot túlélt nő utóéletét, traumafeldolgozását és kiútkeresését mutatja be. Mindezt azonban nem letargiában vagy nyomorpornóban teszi, hanem humorba, depresszióba és meglepően jól megírt monológokba öltözteti. A hatás olyan, mintha egy amerikai Fleabaget néznénk, annak furcsán életképtelennek tűnő és érzelemkifejezést alig értő karaktereivel. Mintha minden mellékszereplő a spektrumon lenne, főszereplőnk barátnőjén kívül. Értem, hogy film ezekkel a figurákkal a főhős belső világát, a diszasszociációt és távolságtartást akarta kiemelni, de kicsit túl lett tolva a d... több»
Motkányepizód lesz? Visszatért a Prehistoric Planet meglepően gyorsan, és ezúttal csak pármillió évvel repít a múltba. Ugyanúgy minőség, ugyanúgy humoros és ugyanúgy az állatvilág csodáit láttatja szebben, mint valaha. Ajánlom, hogy a lehető legnagyobb és legélesebb képernyőn nézzétek, nincs hasonló élmény, mint egy gyönyörűen renderelt macrochina vadászat vagy egy hóban fetrengő óriáslajhár csoport. A látványvilág lehengerlő, a CGi és animáció annyira magas szintű, hogy többször elfelejtettem, hogy nem egy valódi természetfilmet nézek. Az epizód enyhén rövid volt, és Attenborough hangja kicsit hiányzott, de Tom Hiddleston is szépen narrálta a cselekményt, kis játékosságot kölcsönözve a történetnek. Az epizód e... több»
Külön Az Együtt témaköre fantasztikus, de története csak egy rövidfilmre elegendő tartalommal bír: nincs benne elég meglepetés és test-horror ahhoz, hogy igazán kihasználja alapötletét. Ha megnézted a trailert, abból könnyű megtippelni a teljes filmet, és sajnos nincs mögöttes tartalom vagy bármiféle mélység, ami ezt a narratívát tovább színezné. A sztori kimerül abban a mondatban, hogy: „Mi lenne, ha egy pár szerelme természetellenes fizikai összekapcsolódásban reprezentálódna?”
Főszereplőink egy pár, akik új környékre költöznek, és egy különös barlangban egy földöntúli betegséget szednek össze, amely mintha láthatatlan láncokat helyezne rájuk, s ezek folyamatosan rövidülnek. Nyilván ebbe félszáz... több»
F1 promóciós film Nem tudtam semmit sem a Forma 1-ről, sem az autózásról, és ez nem nagyon változott a film végére sem. Kosinski megcsinálta a Top Gun: Maverick minden szinten gyengébb változatát. A film szinte pontosan követi a Maverick struktúráját, mégis hiányzott a katarzis, a karakterdráma és hogy értsem, mi az isten történik az autós jelenetek nagy részében.
Sonny, az öreg róka kap egy fiatal suhancot és az a feladata, hogy egy F-1 csapatot a győzelemhez vezessen. Régi barátságok, gonosz pénzemberek, alulfejlesztett szerelmi szál és sok “bízz magadban” jellegű mondat építi ezt a több, mint kétórás Forma-1 reklámot. Itt van minden klisé, ami létezik. A film mindent megtesz, hogy Sonny coolnak és okosnak ... több»
Vámpírok a polgárháborúban A polgárháborús vámpír rabszolgatartók Amerika náci zombijai. A formula egyszerű: a szabadságukért és az elnyomás ellen küzdő feketék egy csoportja összecsap a vámpír fehérekkel, akik őket csak kajának tekintik. Betonegyszerű kép ez, de sokszor ennyi elég. Csodálom, hogy több film nincs a témában, csak az Abraham Lincoln-os vámpírvadász film ugrik be, így nem tudok sok mindent ajánlani, mert a Resurrection Road nem sikerült túl jól. Michael Madsen egyik utolsó szerepe ez, nem tudom, hogy szedték össze a filmhez, mert költségvetés elég nyilvánvalóan nem volt a produkcióhoz. Sajnos ez befolyásolja a filmélményt is, mert az akciójelenetek és a horrorelemek mind nagyon pocsékul lettek kivitelezv... több»
Amcsi nyomorpornó Lynette-nek egy éjszakája van, hogy összegyűjtse a pénzt családja házára. Helyzete kilátástalan, de ezt az utat főleg elkeseredett Vanessa Kirby-rajongóknak tudom ajánlani. A Mindig eljön az éj nem tartogat elég izgalmat és érdekességet a színésznőn kívül, és inkább csak amerikai nyomorpornónak hat. Felszínesen táncolgat témaköre szélein, egyedül a lezárásában képes drámát generálni, azonban az odavezető út inkább véletlenszerű események sorozatának tűnik narratíva helyett. A szomorú és végtelen kiútkeresés és személyes tragédia csak halvány foltokban jelenik meg.
25 ezer dolláron áll vagy bukik Lynette háza, ahol az alkoholista anyjával (Jennifer Jason Leigh) és Down-szindrómás bátyjával (Z... több»
Horrorklisé-gyűjtemény Chris Stuckman 10+ év youtube-kritizálás után megcsinálta azt a filmet, amibe 10+ év horrorkliséit tudta csak belegyömöszölni. Filmjében egyetlen eredeti ötlet vagy pillanat sincs, és a tempója olyan lassú, hogy a háromfős moziteremben ketten belealudtak. A film nem nézhetetlen vagy kaotikus, csak irritálóan középszerű és nehezen hiszem el, hogy ez lenne a filmes tartalmak egyik legnagyobb fogyasztójának a magnum opusa.
Minden egyes ijesztést, minden csavart, minden karakterpillanatot előre látni, sokszor jelenetekkel korábban. Chris soha, egyszer sem ment szembe a nézői elvárásokkal vagy vitte új, nem várt helyekre történetét. Az összes jumpscare felépítése egy az egyben ugyanaz: elhalkuló ... több»
Amikor nyakon vág egy film Kemény film, kemény üzenettel. Villeneuve tudja mit csinál, és tudja, hogy hagyjon szomorúságban és nyomorban mindenkit a film után. Egy nagyon fájdalmas történet ez, a háború borzalmairól, a szeretetről, anyaságról, az esztelen csatákról és ideológiákról. Egyszer meg kell nézni, de aztán soha többet. Nem ez Villeneuve legjobb munkája, talán minden későbbi filmje erősebb, mert azok kissé többről szólnak, és célzottabbak, a Felperzselt föld (Incendies) majdhogynem minimalista, visszafogott és alig csapong. Tempója is ingadozó olykor, a jelenetek túlnyújtottak, nyilván a hatás miatt ez fontos volt, de a történeti struktúra kicsit vontatott a közepére, hogy aztán majdnem horrorba menjen át. Má... több»
80 Gyógymód (1997)
Hátborzongató, komor, bőr alá mászó félelem inkonzisztens tempóval és altató jelenetekkel. A film azt kérdezi: Ki vagy te? Mi visz rá, hogy elvedd a másik életét? Mi az értelme az egésznek? Csakúgy, mint Kurosawa többi filmjében, a dehumanizáció a legerősebb motívum itt. A rendezőnek van egy nagyon egyedi stílusa, egy sajátos hozzáállása a horrorhoz. Ahogy Flanagan a családi traumákban remekel vagy Peele az Amerika-centrikus horrort bontja ki, Kurosawa az elnyomó, bőr alá mászó, társadalmi és szociális konvenciókat feszegető thriller királya. Ez nem szép ijesztésekből vagy meglepő megfejtésekből áll, inkább mintha a legembertelenebb dolgot a legátlagosabb módon próbálná átadni, miközben felt... több»