Silent Hill – Visszatérés

20 év után trilógiává bővült a Silent Hill! A 3. felvonásra Christophe Gans is visszatért, aki a 2006-os Silent Hill – A halott várossal egyszer már tudott maradandót alkotni a témában. A Visszatérés egyszerre próbál nosztalgikus főhajtás lenni a kla... Teljes kritika

Tipikusan az a filmélmény, amelyet egy rajongó egyszerre tud értékelni és egy kicsit sajnálni is. A legendás Silent Hill név a nyomasztó hangulatra épít, a pszichológiai bizonytalanságra és arra az érzésre, hogy valami nincs rendben - még akkor sem, ... Teljes kritika

Nagyon vártam , de a visszatérés számomra sajnos nagy csalódás volt. Már az elején érezni lehetett, hogy a film próbál rémisztő és sötét hangulatot teremteni, de a történet teljesen kiszámítható és üres maradt. A város ködös, elhagyatott utcái és a g... Többroteszk szörnyek látványosak voltak, de ez önmagában nem elég ahhoz, hogy egy jó horrorfilm működjön. A karakterek teljesen érdektelenek, nem lehet velük azonosulni, és a szereplők döntései sokszor logikátlanok vagy erőltetettek. Így a feszültség sem épült fel rendesen, sokszor inkább unalmasnak tűnt a film. A film vizuális megvalósítása és a hanghatások próbálták pótolni a hiányosságokat, de a hatás inkább gagyinak tűnt, és nem igazán félelmetesnek. Az egész történet olyan érzést keltett, mintha valaki újrahasznosította volna a korábbi Silent Hill-filmeket és játékokat, de a varázs, ami az eredetit különlegessé tette, teljesen hiányzott. Összességében a Visszatérés több szempontból is kudarc. A rémisztő látvány és a ködös környezet ellenére a történet lapos, a karakterek érdektelenek, és a film nem tudott igazán elvarázsolni vagy megrémíteni. Sajnos a nagy várakozás ellenére nem sikerült visszahozni azt a különleges hangulatot, ami miatt a Silent Hill franchise eddig emlékezetes volt.

Nem tudtam ráhangolódni a filmre. Végig érezhető, hogy videójáték-adaptáció, a túlburjánzó CGI inkább eltávolít, mint bevon. Az első rész sem fogott meg, de ennyire üres, hangulat nélküli filmre nem számítottam. A színészek igyekeznek, a zene (Akira ... TöbbYamaoka) baljós, de nem emlékezetes. Christophe Gans rendezése és forgatókönyve és a karakterek kidolgozottsága sajnos nem ad valódi lelket a köd mögé. Végül csak a homály marad, ami eltakarta a történetet és a reményt. Még a legjobb szándék sem tudta életre kelteni a film súlytalan pillanatait.